Szárnypróbálgatás. Első versemről kinek milyen véleménye van? (Tudom, még eléggé kezdetleges. )

AZ ERDŐRŐL

Hegyre fel és völgybe le,

be az erdő mélyébe,

hol a nesz csenddé mállik,

lelkem oda sokszor vágyik.

Zsong a lomb és súg a szél,

az erdő lágyan regél,

tárd ki lelked, mese vár

mindig, mikor itt a nyár.

Csalitban fácán dürrög,

völgyben lenn patak sürrög,

együtt dalol száz madár,

mókus ugrál fenn a fán.

Később, hogyha jő az ősz,

s valahol egy szarvas bőg,

száz ecsettel fest a dér,

zizzenve száll sok levél.

Télen puhán hull a hó,

léptek hangja elhaló,

egy kismadár se rebben,

gally reccsen, az is csendben.

Tavasszal sok rügy fakad,

s virágoktól roskatag

kicsiny tisztásra lelek,

néha ott megpihenek.

Túrázó, ha arra jársz,

fűre, fára jól vigyázz,

mert az erdő száz csoda,

unokáink záloga.