Művészek! Ti hisztek még a tehetségben?

Igen, lehet valaki tehetséges. De ez nem helyettesíti a tanulást, gyakorlást. Csak gyorsabban fog menni mint azoknak, akik nem erre születtek. Persze mindenkinek megtanulható, ha megvan az elszántság.

Képzőművészet, ének és tánc, mindhármat aktívan űzöm.

Ez nem hitkérdés, kedves, A tehetség veleszületett, Isten adománya. Csak tönkretenni lehet. "Csinálni", összefabrikálni" soha.

A kemény munka és a lelkesedés nem tesz tehetségessé, csak segíthet annak kibontakoztatásában.

A többire nem válaszolok, magánügy.

Éneklésben nem hiszem, hogy a szorgalom kiválthatja a biológiai adottságot, bár gondolom, önmagához képest egy dicséretreméltó lépcsőt bárkinek meg lehet lépni jó tanárral. De nem értek hozzá :) Kézügyességben szerintem igen (példaként régen ugye szinte kötelező volt tudni mondjuk varrni meg olvashatóan írni), ott inkább fontosabb az ötlet és utána a gyakorlás ahhoz, hogy meg tudd csinálni, amit szeretnél. De persze akinek nincs sikerélménye az elején, az tuti nem fog annyit gyakorolni :) És gyanítom, a zene és tánc ilyen alapprogramunk lehetne, csak ma kevésbé tartozik az általános műveltséghez, ezért kirívóbb, ha valaki komolyabban űzi.

Képzőművész szakasza volt az életemnek. Szerintem ma elég ide-oda sodort lufi, mi is az: inkább jól kommunikált iparművészet, mert piaci ízlést szolgál ki, sőt igyekszik rést teremteni, miközben csak "véletlenül" díszít vagy akár direkt rombol, mert az előbbi már uncsi, vagy sokan használják totál társadalomkritikai, politikai célokra, aztán közben beleszólt a digitalizáció, követhetetlenül sokféle lett a másokra és magára a művészet mibenlétére reflektáló filozofikus önkifejezés az újdonság-kergetés régi álarca alatt, na és mellé trendin interaktív még a közönség is... stb. szóval igazából azt sem lehet tudni, mitől képzőművészet a képzőművészet. Így azt sem, hogy mi kellene hozzá. A tehetség sem biztos, hogy klasszikus festői vénát jelent, azaz azt, ha ügyesen le tudja képezni, amit szeretne, lehet, hogy feltalálói, politikusi vagy marketinges vénát, ami olykor a kevésbé ügyeset mégis jobban el tudja adni. (Eszembe jutott példaként az a festő, aki Kínában festette meg a képeit, mert ma úgyis minden ott készül.)

Aztán a művészet sajnos olyan, hogy aki nem rakja rá az egész életét, az úgyse csinál hiteleset, mert akkor marad buksisimis hobbi, egyéni pszichoterápia, ami vagy érdekel valakit, vagy épp se. Ha meg rárakja, jó eséllyel éhen hal, mert az online generációkban, akik nárcizmusra szocializálódtak, már csak egyre több lesz a fóka, és egyre kevesebb a hal.