Csak én, unom a fényképre hasonlító képeket?

Nagy meló és művészet kell megfesteni egy olyan képet. Én a művész tehetségét nézem mindig az ilyen képek mögött.

Nem csak te, én is meguntam ilyeneket készíteni. Most már sokkal többre értékelem az egyedi ötleteket.

Én is jobban szeretem, amikor egy művésznek van egy saját, ezer közül is felismerhető stílusa.

A hiperrealizmus valóban nagy művészi szaktudásra vall, de valahogy elveszik a sejtelem, a mögöttes tartalom, az az érzés, amely miatt több lesz a kép, mint egy puszta fénykép. Mert fényképpel is lehet olyan hatást elérni, de akkor a festő legyen fényképész, ne festő. Tehát ez a stílus akkor állná meg a helyét, ha az adott művész nem mehet el a helyszínre, mégis (fénykép nélkül vagy egy fényképről megihletődve) létrehoz egy saját alkotást hiperrealista stílusban. Na, az az igazán nagy munka.