Mit értett ezalatt?

Megkerestem az említett sort, a Töredékek között találtam rá, az 1930-as évek elejéről. Bemásoltam a hozzá tartozó sorokat:

„A vásártéren sátrat ütnek, vernek

süvölvények közt ácsorog a Gyermek

egy roskadozó deszkapolc előtt.

A deszkapolcon bádogdobozok

Én nem vagyok te, én nem csupán látszom,

én játszom.

Fedezheti igazamat a

napsugár elől Kazamata, -

fogaim közt leng a zamata.

Nem testedben, ám tebenned, a nedvek

ha meg-megcsillantják a tünde kedvet

Vassal csorbitott csontváz-leletek

mutatják, hogy itt mivé lehetek,

ha mellemre kitűzöm jeletek, -

csirkefogók! Nem játszom veletek!”

…

Szerintem azt a sort a gyermek mondja a bádogdoboznak, vagyis hogy ő nem egy tárgy, ami csak látszik, hanem élő, aki képes játszani.

A tagolást nem lehet visszaadni, ezért linkelem a forrást:

[link]

Köszönöm.

Szerintem pedig ez egy meg nem értett felnőtt vallomása. A 'gyermekkel' szimbolizálta őszinte, felvállalt érzéseit cselekedeteit.

Nem akar és nem is tud 'játszani' mivel ha kitűzi mellére a jeleket amit a társadalom elvárna tőle már nem önmaga lenne.