Miért van az, hogy alkotásnál (rajz, festés) ami tényleg 'mélyről jön' azzal kapcsolatban csak negatív érzéseim vannak?

Persze rajzolhatna az ember 'rózsaszín felhőket' is, meg klisés dolgokat, csak az nem az én világom. Aztán van egy átmeneti kategória, hogy tetszik, de még nem az ami legbelülről jön. De ha elérem a 'legbelső szintet', ott csak rossz érzések vannak. Illetve amit rajzolok azok generálják a rossz érzéseket. Nem is szeretem nézegetni sem. És ez még évek - akár tizenvalahány év - távlatából is így van, ugyanolyan rossz érzés ránézni némely rajzomra. Ez miért, mitől lehet?

Külön furcsa nekem a dolog, úgy hogy tudom hogy létezik művészetterápia nevű dolog, hát akkor nem valami full pozitív dolog kéne, hogy legyen ez az alkotósdi?