Elvont, mély témájú, hangvételű, érzelmű verseket keresek, milyen alkotásokat ismertek ilyen kategóriában?

Tóth Árpád

LÁZ, DÜHÖK, KÍNOK...

Láz, dühök, kínok, nyomoruság,

Genny, könny, vér, sebek,

Hörgések, öklök, ájult tusák,

Segítség! Segítsetek!

Gyáva a vágy, fut az öröm,

Keserű a csók, dermedt a kéj,

Szakíts, fog, tépj, köröm,

Üvölts, őrület, zokogj, szenvedély.

Füst, tűzvész, romok...

Ő mindig olyan szépen fogalmaz, érdemes a verseit olvasgatni...

Tórh Árpád : SZEPTEMBER

Szúró zaj sír a légben, az utakon, a szél

Arcomba mintha fájó cserepeket söpörne,

Az ég kék fedelét egy zord ütés betörte,

Oly vak fényű az utca, oly baljóslatu mély.

És kinn a fák alatt, ott is valami titkos

Bűn sejlik, szőke lombon rőt foltok éktelenje,

Ó, jaj, véres kezét a síró lombba kente

Valami óriás, valami szörnyü Gyilkos...

Ne menjetek tovább, egy sárga hulla vár fönn,

A tisztáson a Nyár fekszik holtan, hanyatt,

Fejéről elgurult a víg szalmakalap,

S ruhájából komor szagokkal száll a párfőm.

Melléről messze még egy harsány szín ragyog,

Az utolsó virág tán, mit gomblyukába tett,

Vagy tán a tőr nyele, mely gőggel felmered,

És konok smaragd fénye a bús légbe fagyott...

Weöres Sándor

Tojáséj

(nyilván ez csak vicc, ez a vers nem elvont, viszont egy megúszós fos)