Így hogy lehet könyvet írni?

A könyvet ugyanúgy meg kell tervezni, mint mondjuk egy épületet.

Alaptéma, dráma, végkifejlet, szereplők, jellemvonások, karakterek, helyszínek, vázlat. Ha ez meg van, tulajdonképpen már csak meg kell írni a regényt, mint ahogy a betont beleöntik a vasbeton szerkezetbe.

A könyv írása egy hosszú, lassú folyamat. Általában minimum 1 évet vesz igénybe egy tisztességes, történetdús könyv megalkotása.

Akik elhivatottak vagy/és akár munkájuk, azok nagyon jól tudják, hogy kell a történetre való ráhangolódás.

Úgymond vissza kell bújni a történetbe.

Nekem ehhez jelenetekhez fűzött zenék segítenek (a fejemben lejátszódó részekhez szoktam keresni zenét vagy zongorázni) a teljesen ingermentes környezet számomra elengedhetetlen.

Vissza kell bújni a szereplők bőrébe, úgy érezni s látni a dolgokat, ahogy azt a kitalált személyiségük diktálja, mindezt pedig "kameraállásból" lejátszani fejben, majd lapra vetni ezeket.

Szervezettség, vázlatok, főbb jelenetek, kulcsfontosságú apró dolgok stb.

Érdemes nem csak magát a szöveget írni. Az csak hobbi írás.

A történet folyamat formálódik az utolsó leírt pontig, sőt, ha szükséges (mindig van) utómunka.

Ki vannak aggatva a lapjaim, vázlataim, van egy hatalmas fél falat elfoglaló táblám, amire filccel minden összefüggés le van írva. (saját készítésű a tábla, ekkorát nem kaptam)

A történetednek legyen eleje és vége is, no meg ugye célja az egész történetnek.

Szereplőid leírása a külsőtől a belsőig.stb.

Legyél tudatosabb.

Az írás nem csak abból áll, hogy bővítem az elkezdett első sort.

Nem egy napló írás.

Az érzések ugyan fontosak, de tudni kell váltani pl a szereplők esetében.

Minden ember másképp reagál a valóságban is. Ez pedig személyiségétől és saját érzelmeitől, tapasztalataitól függ.

Stb. Lehetne még írni.

Az ihletek, ötletek jöhetnek bármikor, ám tudni kell, hogy bele tudod-e építeni vagy sem. Oda illik-e vagy sem.

A spontán ötleteket, vagy pl olyan álmokat külön leírom, amik csak úgy jönnek. Van, hogy felkelek és a fejemnél lévő tollat már magamhoz ragadom. Befekszek a kádba és írok.

Ezeket pedig egy genothermes mappába gyűjtöm.

Sokat beépítettem 2 történet részeiként, de vanak melyek csak vázlatok maradnak. Ki tudja, idővel lehet részesei lesznek másnak.

Az emberre pedig hatással vannak a mindennapok. Kortól, nemtől fügetlenül.

25 év alatt viszont javarészt még fejlődik a személyiség. Főleg a felnőtt világba lépve.

Számtalan esemény, inger, tapasztalat éri az embert, ami formálja.

Számomra a fordulópontok:

17,19,23,25 és 29 évemben voltak, amik rengeteget áltoztattak rajtam és világnézetemen.

Sőt 29 évesen jöttem rá egy neurológiai elváltozásra is, aminek ugyan tudtam a "tüneteit", ám nem tudtam minek a tünetei, hiszen magát a fogalmat se ismertem igazán.

Rengeteg mindent kellett átformálnom akkori életemben.

Írj bátran, max elrakod későbbre "alapanyagnak".

Egyik nap lapoztam vissza a kb 14 éves koromban írt dolgokat és rájöttem, a történet alapja már akkor megvolt csak gyermek fejjel, teli naivitással, kis rózsaszín buborékban íródott.

Sőt, pár név is visszatért, pedig évtizedekre feledésbe merültek.

Fura érzés volt a régi szövegben azt a nevet látni, amit a jelenlegi irományomhoz használok.

Ne akard elsőre megírni, olyan ez mint a szobrászat agyaggal. Hozzáadsz és elveszel, formálod és alakítod, de tudod mit szeretnél létrehozni.