Kinek hogy tetszett a 2023-as Tosca rendezés a Magyar Állami Operaházban ? A zene és az ének erősen különválik a rendező hagymázos álmaiban megfogalmazódott színpadi cselekménytől

Az énekesek és zenészek minden tőlük telhetőt megtesznek. Maga a színpadi cselekmény azonban különálló és zagyva életet él.

Hogy a színpad feletti szövegkijelzőt a 3. emeleten már nem lehet elolvasni, mert eltakarja egy fekete gyászlepedő, az primitív hiba. Hogy a Te deum jelenet végén a kórus a 3. emeleti ülések mögött szólal meg és kifejezetten fülsiketítően zavaró erővel énekel, az már az ott ülő nézők számára kifejezetten kellemetlen. Angelotti a templomi padlózat alatti „kriptában” rejtőzik ill. onnan jön elő, azaz kriptaszökevény. A második felvonásban a harckocsin a löveg a nézőtérre irányul és belőle jönnek a kínzáskor hallható kiáltások, szinte jelezve a nézők számára, hogy rátok is ez vár, ha ellenszegültök, jelzés a jövőt illetően. Az utolsó felvonásban a nemátalakító műtét nélkül pásztorfiúból pásztorlánnyá lett szereplővel már nem tud mit kezdeni a rendezés, idegen testként van jelen és rejtélyes, hogy miért kell a birkalegelőn találkoznia Toscával. Végül az időközben feltámadt Angelotti és a holdkóros vagy alvajáró Attavanti márkinő az őröket kijátszva hogyan jut fel a kivégzés helyszínére, az teljesen zavaros, Tosca meg jobb belátásra jutva nem veti magát a mélybe, hanem feltehetően vígözvegyként éli tovább életét.