Fotósként mennyi idő alatt lehet befutni, hogy az ember meg tudjon élni belőle?

Apám úgy kb 10-20 éve fotóz, 2 éve kezdte el komolyabban csinálni az egészet. Csinált magának weboldalat,profi gépeket használ. Én csak holdjárónak szoktam nevezni őket. :)

Apám nikont használ fotózáshoz, ami kb 400k volt.

Tudtommal a közelmúltban behozták, hogy már papír se kell, de ennek nézz utána.

Az, hogy mennyi idő, az sok tényezőtől függ:

Milyen a személyiséged, mennyire van érzéked a fotózáshoz és persze tudásod/gyakorlatod, mennyire van érzéked az üzleti részéhez és emberekhez, mennyire tudsz önmagad reklámarca lenni, milyen kategóriákon belül fotózol, mennyire vagy kreatív és rugalmas... Stb.

Akkor ugye: elmélet, gyakorlat, gépek és eszközök +azok kezelése, hogy sok-sok utómunkát megspórolj, mert jó alap képet tudsz készíteni.

S mindehhez megfelelő hely, megfelelő pc és progi. Hivatalos fotósként hivatalos progikkal javasolt dolgozni alapon.

Gondold ezt még át.

A solo/alkotó karriereket fokozatosan lehet csak felépíteni.

Ezek nem olyanok, hogy felmondasz egy alkalmazotti munkaviszonyból és mész más szoknyája alá, ahol már minden adott s neked csak dolgoznod kell adott munkaidőben.

Ahol x órától y óráig dolgozol és munka lejártakor félredobod a melót.

Gondold ezt át, idővel ledig fokozatosan munka mellett dolgozgass a célodon, idővel pedig felmondasz, amint hozza a havi minimumot a leendő karriered, amivel számolsz.

Addig nem hagynám hátra a megélhetési alapot biztosító munkát.

Nem egyszerű, de nem lehetetlen.

Amennyiben viszont sokat melózol, akkor vált munkát, ahol pl fele hetet dolgozod le, a másik fele szabad. Anno így kezdtem én is, mert pl én munkámhoz brutális precizitás és koncentráció kell, ami egykor hulla fáradtan nem ment volna. Hiába volt szabad 4 órám.

+a másnap újra kezdés kizökkentett, mindig újra kellett hangolódni.

"Ez így nem lesz jó." - aztán melót váltottam, ahol a hét másik fele teljesen szabad volt és elmerülhettem alkotásba.

(Ami mellé társult a tárgyfotózás/termékfotózás.)

Át kell gondolni, majd ütemezni, előre tervezni, szervezni a dolgokat.

Az elmúlt évek, évtizedek alatt digitális lett minden fényképezőgép és a fotózás informatikai sporttá vált. A filmhez, előhíváshoz, vegyszerekhez már nem kell érteni. Ezért rengeteg ember kezdett el fotózni hobbi szinten és egyre többen próbálnak megélni is a fotózásból.

A legtöbben figyelmen kívül hagyják, hogy önmagában a szakmához érteni nem elég. Az, hogy meg is tudj élni a szakmádból egy külön tudást igényel. Alkalmazottként elég "csak" annyit tudnod a szakmán kívül, hogy megtaláld a megfelelő céget, állást, bekerülj az interjúra, meggyőzd őket, hogy téged válasszanak és kialkudj egy neked megfelelő fizetést. De ennek mindnek mennie kell a szakmádon kívül, mert különben hiába vagy a legjobb a szakmádban, nem a legjobb cégnél nem a legjobb állásban és nem a legjobb fizetésért fogod végezni nem feltétlenül álmaid munkáját.

Ha nem alkalmazottként dolgozol, hanem vállalkozóként, akkor a szakmádon kívül az üzleti élet minden egyéb feladatához is értened kell, mert neked egyedül kell felhajtani az ügyfeleket, intézni a marketinget, hirdetéseket, letárgyalni a munka feltételeket és a bérezést, intézni a számlázást, könyvelést, behajtani a kintlevőségeket, megírni az árajánlatokat azokra a megkeresésekre is, amikből nem lesz soha bevételed, egyeztetni az időpontokat, menedzselni a módosításokat, újraszervezni az életed a lemondások miatt és mindezek idő, energia és munka költségeit is kigazdálkodni abból a bevételből, amit az érdemi munkavégzéssel megtermelsz. Tapasztalatom szerint a legtöbb fotóssal az a gond, hogy vagy a fotózáshoz sem ért eléggé, vagy hiába ért a fotózáshoz, de üzletileg nem tudja magát menedzselni.

A fotós piac iszonyatosan túltelített. Évente ezrével kerülnek ki az újabb és újabb fotósok a különféle tanfolyamokról, iskolákból, miközben a legtöbb ember annyira értékeli a fényképeket, hogy "légyszi küldd át". Nem is olyan nagyon rég még külön iparág volt az igazolvány kép készítés, amivel szinte minden sarkon foglalkoztak a fotólaborok és igazolványkép automata is volt egy csomó helyen. Ma már az okmányirodákban és minden rendezvényen helyben megcsinálják az igazolványképet. De már esküvőn is egyre gyakrabban előfordul, hogy nem hívnak hivatásos fotóst, mert úgyis mindenki fotózik a násznépben és mindenkinek van egy ismerőse, akit "mindig is érdekelt a fotózás, az utómunkálatok, van érzékem is", akit megkérhetnek ingyen. Ő meg boldogan el is vállalja nászajándékba, vagy cserébe a vacsora meghívásért. Aztán, ha szerencséjük van még jó kép is lesz közte és nem bánják meg. Ha meg nem, akkor így jártak.

A fotópályázatok is az egyre nagyobb tömegről szólnak. Nézd meg bármelyik fotópályázat eredményeiről szóló cikket. Mindegyik azzal indít, hogy hány ezer pályázó mennyi ezer képét válogatta át a zsűri és aztán felsorolják a tucatnyi kategória első-második díjazottjait. És ez még csak egyetlen pályázat. Mennyi féle pályázat van egy évben? Hány éve pályáznak, akik nálad korábban kezdték, hány pályázaton fogsz indulni, mire oda eljutsz, ahol most mások tartanak.

Rendkívül sok fotóst ismerek. Megszámolhatatlanul sok pályázat nyertes is van közöttük. Némelyiküknek egymagában is sok díja van. Nem mondom, hogy még soha senkit nem érdekeltek a díjak. Van olyan, akinek nagyon sokat számít és olyan is, akinek sikerült jól érvényesülnie a díjai révén. Másoknak meg semmit sem jelent.

Több olyan fotóst ismerek, aki a díjai ellenére elhagyta a fotózást és inkább másból él meg sokkal jobban, mint a fotózásból tudott. Ráadásul informatikusként, marketingesként, buszvezetőként a munkaeszközöket se magának kell megvennie, hanem adja a cég, ami fotósoknál egyre ritkább. Ismerek olyan fotóst, aki a legrangosabb díjai ellenére rosszabbul keres ma, mint mielőtt megnyerte a díjait.

Hogy mennyi idő befutni? Van, akinek relatíve gyorsabban sikerült, másoknak sokkal tovább tart. Megint másoknak meg sosem sikerül. Sok olyan tehetséges, jó fotóst ismerek, akik nagyon régóta dolgoznak a szakmában és egyre jobban küzdenek az életben maradásért is, mindinkább belefásulva a próbálkozásba.

Hatalmas verseny zajlik minden fotós munkáért és az érte kapható pénzért. Láttam olyan "fotóst keresek" hirdetést, amire néhány óra alatt több százan jelentkeztek. Ekkora tömegből a legjobb jelentkezőt kiválasztani is iszonyatosan nehéz feladat a munkaadóknak, sőt a legtöbb cég, hát még magán személy arra sincs felkészülve, hogy ennyi jelentkezőnek válaszolni tudjon, nem hogy alaposan végignézze a jelentkezéseiket.

Ekkora tömegből rendkívül nehéz kitűnni. Minőséggel és komoly tudással, referenciákkal is. Emiatt nagyon sok fotós azzal próbál kitűnni, hogy minél olcsóbban, vagy akár ingyen is elvállal bármit, csak legyen munkája, referenciája és reméli, hogy ettől majd valami csodálatos módon jobban tud érvényesülni. Még olyan is akad, akinek sikerült így is befutnia. De a többségnek nem fog menni.

Az olcsó/ingyen munkával szerzett megrendelőkkel egyedül azt nem tanulod meg, hogyan tudod a munkád értékét megteremteni, saját magadat és a munkádat valós értékén eladni. Aki csak azért választ téged, mert olcsó vagy, azért ajánl téged másoknak mert olcsó vagy, azzal csak olcsó munkákat tudsz megszerezni. Fognak ajánlani, lesznek munkáid, csak megélni nem tudsz belőle és ha árat próbálsz emelni, akkor már nem fogsz kelleni annak az "ügyfél körnek", akiket az olcsó/ingyen munkával édesgettél magad köré. Az olcsó/ingyen munka becsapja a megrendelődet, mert elhiteti vele, hogy annyit ér a munkád és becsap téged, mert abba az illúzióba ringat, hogy jól megy az üzlet. Közben se bevételed nincs elég, se üzleti terved, hogyan is lesz majd az ingyen/olcsó munkából több bevétel és üzleti siker.

Sokkal jobban jársz te is, meg az egész piac, hogyha az eddigi munkád mellett másodállásban futtatod fel a fotózást. Élj meg továbbra is abból, amiből eddig sikerült. Mellette meg ne azt nézd, hogy mindegy, hogy van-e bevétel a fotózásból, mert bármekkora összeg csak talált pénz, hanem az legyen a célod, hogy minél jobban megtérüljön a másodállásoddal foglalkozni. Minél hamarabb képessé válhasson kiváltani az eddigi főállásodat. Ne másoknál olcsóbban/ingyen próbálj megszerezni bármilyen munkát, csak elmondhasd magadról, hogy megbíztak egy fotózással. Inkább árazd magad mindenki más fölé, akarj a legdrágább lenni a piacon és azt próbáld elérni, hogy ennek ellenére is veled akarjon mindenki dolgozni. Legyél a Suzuki helyett a fotósok Teslája vagy a Porschéja, akit nem az ára miatt választanak, hanem annak ellenére is...

Régen elég volt, hogy te voltál az egyetlen fotós a faluban, esélyük sem volt mással dolgozni. Nem volt nagy verseny, meg alkudozás. Bemondtál egy árat és kifizették.

Ma meghirdetik valamilyen fórumon, hogy itt lehet jelentkezni, vagy kiküldenek egy rakás árajánlat kérést és kiválasztják a válaszok közül a legolcsóbbat. És ne reménykedj, hogy nyerni tudsz az árversenyben. Mindig lesz egy Pistike, aki még otthon lakik a szülői házban, így se ruhára, se kajára nem kell költeni és megkapja karácsonyra a felszerelését is, de különben sem tudja, mi fán terem a haszon áldozati költség számítás, így piaci alapon nem tudsz az árai alá menni.

Egyetlen esélyed marad, hogy te legyél az egyetlen fotós, aki eszébe jut a döntéshozónak, amikor ajánlatot kell kérni egy fotózásra. Mindegy, hogy esküvőt, modelleket, termékeket vagy cégvezetőket fotózol. Ha te vagy az egyetlen fotós, akinek a munkáját akarja a megrendelő, akkor biztosan a te ajánlatod fog nyerni, akármilyen árat mondasz - ha nagyon nem stimmel az ár, akkor ilyen esetben még szólnak is, hogy kevesebb rá a keret és tudtok egyeztetni. Ha árversenyben vagy, akkor vagy azért veszítesz, mert nem tudtál elég olcsó lenni és nem te kapod a munkát, vagy azért veszítesz, mert te voltál a legolcsóbb és így dolgozhatsz olyan áron, amiből nemhogy az adókra nem futja majd de a felszerelésed amortizációjára sem.

#6 Nem akarlak lelombozni, de grafikusokból is Dunát lehet rekeszteni. Pont annyival alacsonyabb lett a belépési küszöb, hogy fényképezőgépet se kell venni hozzá, elég egy erős számítógép - ami a képek szerkesztéséhez fotósként is ugyanúgy kéne a fényképezőgép mellé.

Nem nézem le a grafikusokat, pontosan tudom, hogy mennyivel komolyabb a szakmájuk annál, amit sok YouTube tutorialokon képződött önjelölt grafikus gondol. De kevés olyan szakma van, aminek sikerült annyira felhígulnia és leértékelődnie, mint a grafikusinak és a fotósnak. Sokan emlegetik még ezek mellett a weboldal készítést, DJ-ket, coachokat és talán a lakberendezőket, bár én a social media managert még mindenképp eléjük tenném a sorban.

Ahogy fotózásból, úgy grafikából sem lehetetlen megélni. De ugyanúgy, mint a fotózás (vagy bármilyen más szakma) itt is sokkal több kell a sikeres karrierhez annál, hogy magát a szakmát kitanulod és majd dőlni fog a pénz magától. Ez még a hiány szakamákban sem mindenhol ennyire triviális, de azokban lényegesen jobb esélyeid vannak neked válogatni és nem a jelentkezők között válogatnak, mint azokon a helyeken, ahol túlkínálat van. Nem írom le újra. A grafikusi szakmával ugyanúgy meg van az összes probléma, ami nem a fényképezőgéphez kötődik, mint amit a fotózásnál már írtam. Ugyanúgy iszonyatos mennyiségű egymás alá ígérgető verseng egymással - csak a grafikusok annyival többen vannak, amennyivel kevesebb embernek van fényképezőgépe, mint számítógépe.

Ugyanúgy meg van az összes probléma itt is azzal, hogy nem elég a grafikához érteni, ahhoz is érteni kell, hogy meg tudj élni belőle. Ami a grafikusok többségének ugyanúgy nem megy, mint a fotósoknak sem. Ugyanúgy igaz rá minden korábban írt, akkor is ha alkalmazottként dolgoznál grafikusként és akkor is, ha vállalkozóként csinálnád.

Azt sem igazán hiszem, hogy az introvertáltságodban sokat segít a grafika. Igaz, hogy a fotózásnál ott kell lenni és mondani a modellnek, hogy mit csináljon, neked kell ráérezned, hogy mit mondj neki hozzá, hogy a képen úgy nézzen ki, ahogy te szeretnéd. Ezt a részét meg tudod spórolni grafikusként, mert elég a képet masszíroznod hozzá, hogy a végeredmény olyan legyen végül, mint szeretnéd.

Viszont a megrendelőkkel, ügynökségekkel, művészeti tervezőkkel, marketingesekkel, meg aki még a tervezési folyamatban részt vesz ugyanúgy tárgyalnod kell. A munka előtt ugyanúgy ott vannak a fotózásnál már leírt körök azzal, hogy meg kell a munkát szerezni, csak az árajánlatot fogod más tételekről megírni.

A fotózásnál legalább azt látják, hogy kimentél a helyszínre és a szemük láttára dolgoztál vele, hogy elkészüljenek a képek. A grafikusi munkáról viszont a legtöbben csak annyit tudnak, hogy Photoshoppal mindent meg lehet oldani és nem is értik, mi tart ezen órákig, vagy napokig - amit nagyon sok fotós is elront, hogy elfelejtik meghúzni a határokat. Fontos előre tisztázni a megrendelővel, hogy van-e retus és mennyi az alap árban és hogy mik azok a sok szívással járó retusálások, amiket bizony retus órabérben ki kell fizettetni a megrendelővel. Vagy neked megy el vele rengeteg időd és energiád, vagy te is kénytelen vagy órabérben dolgozó retusőrnek kiadni, hogy megcsinálja helyetted. Miközben te fotózásból remélhetőleg több bevételt tudsz csinálni annál, amit megspórolhatnál vele, ha az ő bérmunkáját te magad csinálnád.

A megrendelőkkel egyeztetés úgy hallom, állandó küzdelem és szenvedés a legtöbb grafikusnál. Ráadásul itt nem csak egy kör van, mint a fotózásnál, hogy ha előre letárgyaltatok mindent, akkor utána már csak az átadás és fizetés van hátra (bár az se mindig ilyen egyszerű, de kevésbé összetett, miután már kész az anyag, sokat nem fog már változni).

A grafikusi munkában viszont általában több körös egyeztetés van és a hírek szerint fájdalmasan sokszor előfordul, hogy a módosítás módosításának módosítását is módosíttatják. Pláne, hogyha egy projektnek több gazdája van, akikkel egyeztetni kell. Mindig van még egy "csak még annyit módosítsunk, hogy..." Ez persze akár jó is lehet neked, ha minden alkalommal ketyeg az óra és vastagon fog a ceruzád hozzá. Csak ugye oda el is kell jutnod már az árajánlat és ügyfélszerzés fázisban, hogy ne ingyen/olcsón akarjanak dolgoztatni, méginkább, hogy elfogadják, hogy óradíjban dolgozol, vagy ha fix a díjad, akkor csak korlátozott mennyiségű munkaórát és/vagy módosítást tartalmaz a díj.

Na meg az is külön küzdelem az ügyfelekkel és sok kellemetlenség és konfliktus árán megtanult nehéz lecke, hogy milyen szerződéssel és dokumentációval dolgozol, milyen formában hagyatod jóvá, hogy pontosan mik a munkáddal szemben támasztott elvárások, határidők, hogy abból később ne legyen vita.

Fényképezőgépet lehet venni extrém drágán is, meg jóval olcsóbban is.

Egy komolyabb, de még nem csúcs gép is kerülhet simán akár 1/2-1 millióba, csúcs gépek meg akár 2-3 millióba is objektív nélkül és egy nem is nagyon különleges, de komolyabb objektív simán lehet mellé egy másik misi. Egy objektívvel meg még messze nem tudsz minden helyzetet megoldani, általában legalább kettő, inkább több szokott kelleni belőlük. Extrém esetben meg akár 4-6 millióba is kerülhet egy olyan objektív, ami természet vagy sportfotóra is alkalmas.

Ezeknél vehetsz jóval olcsóbb gépeket és objektíveket is. Nagyon sok eltérés lehet márkák között is, de márkákon belül is nagyon sok féle termékcsoport és technológiai választási lehetőség van. Főleg most, hogy már kiszorulóban vannak a tükörreflexes fényképezőgépek és átveszik a helyüket a tükör nélküli gépek. Ez nagyjából az elektromos autókéhoz hasonló nagy technológiai váltás. Ennél sokkal részletesebben itt nem mennék bele, olvass utána, ha érdekel.

Csak memória kártyákra is nagyon könnyű eltapsolni akár 1-2 százezret is - főleg, ha be akarsz annyit vásárolni belőle, hogy akár egy intenzívebb esküvő fotózást is garantáltan végig bírj vele. Akkumulátorokból sem árt, ha van bőven, hogy ne fuss ki belőlük egy esküvő alatt és azokat sem árazzák gátlásosan. Gyári akkumulátorok akár 30-50 ezerbe is kerülhetnek, utángyártottakra is kiadod ennek a felét-harmadát.

Ha esküvő fotózásban gondolkodsz, akkor illik mindjárt kettőt venni mindenből, hogy bebiztosítsd magad a meghibásodások esetére. Meg még mellé vakuk, fényterelők, ha olyan munkáid vannak, akkor hordozható háttér, vagy stúdió és annak mindenféle tartozékai és a végtelenségig lehet ezeket fokozni.

Memóriakártyán és akkumulátoron nem ajánlott nagyon spórolni, mert ha kiderül, hogy az olcsóbb mégsincs ugyanolyan jó minőségű, mint remélted, akkor annak csúnya következményei lehetnek, amik teljesen el tudják lehetetleníteni a munkád. Ha tönkremegy a kártyád, amin a már elkészült képek vannak, az megismételhetetlen. Ha meglepnek az akksik, hogy hiába most vetted le a töltőről, mégsincs bennük szufla, akkor meg mindegy milyen objektíved és géped van, mert nem fogsz tudni fényképezni.

A gépen és objektíven lehet akár nagyságendeket is spórolni, ha nem mindenből a legmodernebb, bolti új darabokat veszed, hanem akár pont ugyanazt a változatot csak használtan, különösen, ha kimondottan több generációval korábbi dolgokat vásárolsz (vagy külföldön teszed). A használt piacon viszont megnőnek a boltihoz képest a meghibásodási kockázatok és vele együtt az eszközök megbízhatósága is, meg nyilván a régebbi darabok eleve nem biztos, hogy vannak annyira jó minőségűek (leginkább élességben, képalkotásban), mint az újabbak. Na meg különösen komoly kockázat lehet, hogy évtizedes távlatokban már nem biztos, hogy minden géphez és objektívhez lehet alkatrészt találni, ha meghibásodik.

Amíg csak tanulsz, addig a megbízhatóság szerintem nem olyan fontos szempont. Viszont még nincs kialakult ízlésed, sem tudásod. Így szerintem jobban járhatsz vele, ha veszel használtan minél olcsóbban egy szinte teljesen mindegy milyen gépet. Nyilván nem árt azért utána nézni, hogy mit is tud, de szinte mindegy. Lehetőleg legyen cserélhető objektíves és tudjon manuális módokat, mert az fontos a tanuláshoz.

Gazdaságilag kimondottan előnyös is lehet régi technikát venni. Amelyik gépek 5-10 éve akár 1-2 millióba is kerültek, ma 100 ezrekért megkapod és jó eséllyel még ma is tudják ugyanazt, amit akkor tudtak. Ez nem minden esetben volt annyi, mint amennyit a mai akár belépő szintű gépek is tudnak, viszont pláne a tanulás idején messze nincs is még szükséged minden modern full extrára.

Kis szerencsével akár 50-60 ezer forintért is lehet venni egy régi, de használható gépet, talán még valami közepes minőségű objektívet is adnak ennyiért hozzá. Ezzel komoly munkát még nem ajánlott elvállalni. A tökéletesen elég lehet, hogy elkezdj fényképezni és megtanuld a gépet használni, kitapasztald, hogy mik a korlátai. Mire mindent megtanulsz rajta kezelni, addigra már talán azt is el tudod majd dönteni, hogy milyen gépre érdemes következőként ennél jóval több pénzt kiadnod. Így talán akkor már azt sem kell majd másoktól kérdezned, hogy mit vegyél helyette, mert addigra képbe kerülsz az igényeid és a piaci kínálat értelmezésével.

"csak azért egészítsük már ki azzal, hogy bármilyen szakmánál így van, bármiben kurwa nehéz elindulni pályakezdőként, stb."

Nagyon helyes! Egészítsük ki! Általában így szoktam írni, meglep, ha most ezt a fél mondatot kihagytam, hogy minden szakmára egyformán igaz, hogy nem elég csak a szakmához érteni, ahhoz is érteni kell, hogy abból a szakmából hogyan tudsz megélni.

Pont ezért tartom egyébként irtó fontosnak, hogy az ember, minden ember képezze magát a saját szakmája mellett pénzügyi, gazdasági területen is, ismerje meg a marketing működését, vállalkozási ismereteket. Ha nem vállalkozol és nem vezetsz céget, akkor is rendkívül hasznos ismeretek, amik egy munkahelyen is nagyon sokat tudnak segíteni az előmeneteledben. Ha meg vállalkozol (mindegy mit), akkor egyszerűen nélkülözhetetlen.

Nem csak pályakezdőként nehéz. Sőt én minél öregebb leszek, egyre inkább azt látom, hogy mindenhova egyre inkább a fiatal pályakezdőket keresik. Részben, mert a különféle kedvezmények miatt talán a cégnek is olcsóbbak, meg az SZJA kedvezmény miatt a kevesebb fizetést is többnek érzik, ha kevesebbet vonnak tőlük le belőle.

A legfőbb érv viszont az, hogy a fiatalok még tapasztalatlanok, könnyebb őket elkápráztatni a menő céges telefonnal és hangzatos munkaköri leírásokkal. Komoly karrier kilátásba helyezésével. "Mennyire jó referencia lesz ez majd neked." Szakmai és munkatapasztalatok nélkül nem látnak át olyan könnyen minden porhintésen és terelésen.

Na meg fiatalon még nincs saját családjuk, anyagi és egyéb elköteleződéseik. A szülők is hajlandóbbak támogatni őket a karrierjük beindulásáig, így könnyebben beérik rosszabb munkakörülményekkel, kevesebb fizetéssel, hitegetéssel. Mire megszerzik a tapasztalatokat, amivel ezeken átlátnak, addigra meg úgyis lecserélik őket egy másik pályakezdőre, akivel lehet ugyanezt előről kezdeni.

"munka mellett sem tanfolyam, sem másodállás nem fog beleférni"

Ez így eléggé sakk-matt, amivel nem lehet túl sokat kezdeni. Nem tudom, hol és mit dolgozol, ahogy azt sem, hogy a munkán kívül mi más van még az életedben.

Ezek alapján valami nagyon nincs rendben és mindenképpen újragondolásra, átalakításra szorul, mert ebben nem látszik sok lehetőség.

Első körben azt javasolnám, hogy kezdj el gazdasági dolgokat olvasni a szabadidődben, mert nagyon hasznos a szemléletformálásban. Csinálhatod a saját tempódban, amikor épp időd van. A kiszámoló blogon is van egy csomó nagyon hasznos alapvető infó, a videós akadémiája is elérhető a YouTube-on, de könyvek is vannak nagyon jók a témában, amikkel érdemes lehet elindulni.

Utána szerintem próbálj meg valami olyan, lehetőleg minél jobban fizető munkát találni, ami a mostani munkádhoz és képzettségedhez a legközelebb áll, így innen oda váltani a legegyszerűbb lehet, nem igényel sok átképzést, de a mostaninál több szabadidőt enged, így jobban tudsz tanulni, vagy dolgozni mellette.

Aztán próbálj inkább a minél jobban fizető hiány szakmák között keresni olyat, ami a leginkább érdekel téged.

A fotózás és a grafika is nagyon szép hobbi, a világért sem akarnálak lebeszélni róluk. Ha nem karrier tervekkel vágsz bele, akkor sok mindent meg lehet tanulni tanfolyamok nélkül is róluk, hogy el tudj indulni ezek élvezetében.

Viszont a megélhetésed szerintem ne tedd fel egyikre sem, mert abból nagyon könnyen csúnya pofára esés lehet megélhetés helyett. Ha ennyire behatároltak a kereteid, hogy "munka mellett sem tanfolyam, sem másodállás nem fog beleférni" - és akkor még az anyagiakról nem esett szó, hogy hány hónap/év alatt élnéd fel a tartalékaidat azzal, hogy előbb kitanulod a szakmát, aztán beindítod a vállalkozást és elkezdesz kísérletezni vele, hogy vajon sikerül-e vagy sem.