Mi a véleményetek erről a részletről?

A nap fényesen ragyogott az égen, meg- megcsillanva a széles úton sietősen haladó autókon, és a házak árnyékába behúzódni kényszerítve azt a néhány járókelőt, akik kimerészkedtek a házukból ebben a hőségben, hogy elvégezzék halaszthatatlan, vagy legalábbis annak hitt teendőiket. Dél körül járhatott, amikor Antony Godbert kezében egy lopott aktatáskával besétált a város közepén álló parkba. Csak néhány ember lézengett ott, akik halaszthatatlan - vagy csak annak hitt - teendőik elvégzése közben megálltak néhány percre a hatalmas fák árnyékában, de már siettek is tovább, hiszen nem volt, vagyis úgy gondolták, hogy rengeteg halaszthatatlan teendőjük mellett nincs idejük leállni egy kicsit egy olyan helyen, ahol kellemesen friss levegőt szívhatnak, kipihenhetik magukat és ráadásul a tűző napot sem kell elviselniük - nem, holmi ilyen haszontalan helyeken álldogálni egyiküknek sem volt ideje. Antony mégis leült az egyik félreeső padra, majd megvárta, hogy egy arra sétálgató idős bácsi odébb sétáljon - pontosabban, az egyetlen arra sétálgató idős bácsi volt, egyben az egyetlen ember a parkban, aki megengedhette magának a friss levegő szívását, a pihenést és a hűsölést a fák árnyékában. Aztán Antony maga mellé helyezte a táskát, szenvedett egy kicsit a bonyolult zárral, végül egy halk kattanás kíséretében felnyitotta.