Miért van olyan sok bolond művész?

Amikor valaki gyermekként elkezd rajzolgatni, írogatni vagy zongorázni, lehet, hogy abba fogja hagyni. Lehet, hogy parancsra sem hagyná abba, mert érzékenyebb lelkivilága miatt létszükségletnek érzi ezen tevékenységek valamelyikét. Aztán kiderül, hogy bámulatos tehetsége révén hamar megtanulja jól és egyedien kifejezni magát ezen tevékenységek által. Lassan, lassan, TUDÁSA és SZORGALMA révén MŰVÉSSZÉ érhet. Bolond? Nem, csak érzékenyebb szűkebb, vagy tágabb környezeténél! El lehet dönteni, hogy az igaz és művészi tehetség áldás, vagy átok?... Valóban egyre több az önjelölt művész-fiatal, aki 21-23 éves korára már azt hiszi, hogy művésznek nevezheti magát, és a járda felett félméterre közlekedik. Komikus, szánalmas jelenség. Tudás nélkül festegetni, zenélgetni vagy írogatni lehet persze, de az attól még nem lesz remekmű, helyesebben mű sem lesz. Ne égessük feleslegesen magunkat, vagy ha nincs önkritikánk, kérdezzünk meg a témában jártas szakembert. ...ja, hogy "én" jobban tudom magamról, hogy zseninek születtem eleve... Na, itt kezdődnek a bajok!