Mi a véleményetek erről a novellámról?

Megjegyezném,hogy nem vagyok depressziós! :D

Novembernek már jócskán a végén jártunk.London zegzugos belvárosának háztetőit vékony rétegben borította a friss,ragyogó hó.Az első hó abban az évben.Kevés volt,még hógolyozásra sem volt alkalmas,de némiképp feldobta az átlagos,szürke csütörtök reggelt.Az utcákon álmikulások százai sétálgattak adományokért könyörögve a kisebb-nagyobb dobozokkal felszerelkezett,loholó embereknek.Ilyenkor a legtöbben csak türelmetlenül elhajtották őket és siettek tovább üzletről-üzletre,hogy megszerezzék szeretteik tökéletes és méregdrága kívánságait.

Lassan,lehajtott fejjel sétáltam végig a tömegen.Morogva,szitkozódva kikerültek és továbbsiettek.Nem zavartattam magam,csak mentem egyenesen a járda közepén,piros cipőmmel magam előtt rúgva az emberek jóvoltából barnává lett porhavat.

Fejemben visszhangzottak a szüleim lekicsinylő szavai.Én nem voltam nekik elég jó.Nem ittam,nem drogoztam,még csak nem is cigiztem,kitűnő volt a tanulmányi átlagom.Mégsem feleltem meg az elvárásaiknak.Nekik csak egy kezelhetetlen,haszontalan kölyök voltam.Elfeledkeztek róla,hogy nekem csak ők maradtak,nem érdekelte őket,hogy mekkora fájdalmat okoztak ezzel ...

Pulóverem zsebében megmarkoltam a kicsi,ám de annál élesebb zsebkést és szét sem nézve átvágtam az úttesten.A parkban öregek hosszú,gumis végü fabotjaikra támaszkodva sétáltatták kutyáikat.Még mindig lehajtott fejjel,kapucnimba burkolózva elsétáltam mellettük.Egyik-másik alkalommal elkaptam egy-egy panaszos mondatfoszlányt,miszerint drágult a mosószer,vagy hogy a szegény boltosnéninek a sarkon veseköve van ...

Lefordultam a kitaposott útról és a vékony szűzhavon átvágva beértem a fák sűrűjébe.Két percnyi séta után célba értem.Volt itt egy kicsi,inkább már-már pocsolyának nevezhető állóvíz,amiről nem sokan tudtak.A partjához sétáltam és gondolkodás nélkül a felszínét borító vékony jégre ugrottam.

Bár kicsi volt,de a mélysége pont elég volt ahhoz,hogy derékig elmerüljek benne.Mintha ezer kést döftek volna a testem minden egyes négyzetcentiméterébe.Nem törődtem vele,leguggoltam,amíg a hidegvíz el nem lepte a fejem búbját is.A tüdőmből az utolsó csepp levegő is kiszorult.Világosbarna derékig érő hajam uszályként körbelengte a testem.Végül mikor már káprázott a szemem az oxigénhiánytól és a lábam is felmondta a szolgálatot,fölegyenesedtem és kiléptem a partra.

A hajam nedvesen tapadt a fejemre és az arcomra.Eszeveszettül rázott a hideg,fogaim összekoccantak.Nem törődve semmivel,leheveredtem a tó partjára és elővettem a rozsdás szúróeszközt.Jobb kezemmel erősen megmarkolva bal csuklómra szorítottam és nem sokáig,épphogy csak az eremet érje,elhúztam a vékony pengét.A vér megállíthatatlanul folyni kezdett a karomon.Vérző csuklómat a vízbe lógattam és szememet behunyva vártam.

Azt mondják,nehéz a búcsú … de a pillanat,amikor valaki élete legnagyobb baklövésének vall téged … halottá tesz.Épp olyan halottá,mint egy letépett virág,egy elkorhadt fatörzs,vagy egy lehullott falevél …