Mit szólsz a lenti novellához? (ha kérni kell, hogy olvasd el, akkor ne ted, mert nem szeretnélek megkérni rá! )

Dió

Esős vasárnap este volt,olyan amikor a család a kandalló mellett összegyűlik és mi közben forró teát iszogatnak,ki citrommal és cukorral,ki pedig rummal. A régi szép időkről beszélgetnek,ilyenkor még az ember legjobb barátja is bejöhet és föl melegedhet a kandallónál. Mindenkinek van egy jó története, a gyerekek áhítattal nézik a kandalló csodás meleget adó lángját és hallgatják az elégő fa ropogását. Kintről behallatszik az eső kopogása, fa levelek és szél hangos játéka. Ilyen időben kint az állatok is összebújnak a vackukban,fészkükben,kinek mije van. A lényeg,hogy együtt legyenek,föl melegítsék egymást. Pontosan ilyen esős vasárnap volt az is,amelyik egyedül találta Dr. Hideg Frigyes ismert ügyvédet,egyedül a szobája író asztalánál,megint bele mélyedt valamelyik fontos ügyébe. Igen,neki ilyenkor is az ügyek jártak a fejébe,az akták,a siker,elképzelte már előre a diadalt,azt hogy ő Dr. Hideg Frigyes ismét megnyerte a pert. A siker éltette és a vele járó pénz és dicsőség,de ez a vasárnap más volt. Egyedül érezte magát!Már-már kétségbe esett,amikor az akták fölött görnyedve nem tudta elképzelni a nagy diadalt.- Nem értem.-gondolta magába ,aztán dolgozott tovább. Végül engedett. Eldöntötte pihen pár percet és kinéz az ablakon. Kinézett és látta a házak ablakán átszűrődő kandallók tűzének fényét,a kéményeken át gomolygó füstöt,ahogy hirtelen eggyé válik a süvítő széllel. Nem tudta miért,de tetszett neki,úgy döntött ő is begyújt a saját kandallójába,aztán,majd folytatja a munkát. Begyújtott és fölrakott egy kis tea vizet a kancsóba,majd le ült ismét dolgozni. Mikor kész lett a tea,úgy döntött addig leül a kandalló mellé,nem vitt széket leült a földre és olyan áhítattal nézte a tűzet,ahogy csak egy kis gyerek tudja. Ő Dr. Hideg Frigyes mind kis gyerek,de most legalább egy pillanatra elfelejtette a nagy ügyeket,most nem ügyvédként,ismert emberként ült ott,ha nem mint védtelen kis gyermek,sebezhető volt. Igen,sebezhető,mert ő is most jött rá nincs akivel megossza ezt az élményt. Egyedül érezte magát. A benne lévő kis gyerek pontosan tudta,mi hiányzik. A család,akivel együtt nézhetné a tűzet és nótázgatnának. Most jött rá,mert a kis gyerek ott bent szóhoz jutott és kis Frici nem ezt akarta. Ő emlékezett !Régen nagy családról,házikóról,kutyáról és saját gyümölcsösről álmodott,nem pedig pénzről és csillogásról. Ahogy ott ült és nézte a kandalló lángját,lassan elnyomta az álom. Az eső reggelre alább hagyott,majd végleg elcsendesült. Frigyes szobája ablakán óvatosan bekandikált a felkelő nap és Frigyes arcába világított. Nagy nehézkesen fölkelt,de kipihentebb volt mint máskor,kissé nehézkes mozgásával az ablakhoz cammogott és kinyitotta azt. Reggeli harmat , a közeli fenyves illatával vegyülve és a madarak éneke egyszerre rohant be a tágra nyílt ablakon és arcul csapta, Frigyest,mint ha csak szólni akartak volna hozzá -Ébresztő,Frigyes!Nem jó ahogy élsz. Talán volt valami hatása is mert Frigyes végre leült a konyhába reggelizni és csinált magának pirítóst tea vajjal,majd utána ivott még egy hatalmas csésze forró teát,jól esett neki,hogy maga készítette a reggelit és nem megint valamelyik pékségbe reggelizett szokása szerint. Reggeli után vett egy forró zuhanyt vagy is inkább csak szeretett volna ,mert hogy valamilyen oknál fogva nem volt meleg víz,így kénytelen volt hideg vízbe zuhanyozni. Elmondható,hogy ez talán jobban is esett neki bár először nagyon reszketett aztán viszont gyorsan át melegedet. Gardróbjából elő vette a csíkos fehér ingét és szürke öltönyét,lassan magára öltötte ,megkötötte nyakkendőjét,felhúzta fekete bőr cipőjét , ezzel egy teljesen átlagos és kicsit se érdekes emberré zsugorította magát. Alig múlt fél hét,mikor autójával elérte a zsúfolt nagyváros ,ilyenkor még oly csöndes határát,nyugodtan halad irodája felé ,de szokásos lelkesedés most nem volt meg benne,mindegy- gondolta és azzal nyugtatta magát,hogy mindenkinek vannak hullám -völgyei. Pontosan 7-kor szokása szerint-mert,hogy roppant pedáns ember hírében ált,benyitott irodája ajtaján,a titkárnője Marosi Gizella -hozzá hasonlóan,merev és pénz centrikus,minden átlagtól eltérőt kerülő-már ott volt ,mert ő mindig fél hétre járt,hogy amikor a főnöke megérkezik,már friss kávéval tudja kínálni,de Frigyes ma nem kávézott. - Nem kérek ,Gizike!Már ittam teát -szólt oda Frigyes. Gizike nem tudta , hogy mit kezdjen az imént lejátszódó jelenettel,mert,hogy kávét nem kért az ő mindig pedáns és udvarias főnöke,de még csak azt se mondta, hogy jó reggelt.

Gizike bekopogott,Frigyeshez,majd óvatosan megpróbálta kipuhatolózni mi történhetett a főnökével.

Minden rendben ügyvéd úr?

Persze,miért kérdi Gizike?

Hát csak úgy. Nincs szüksége semmire?

Nem,nincs!Gizike,menjen csak vissza nyugodtan,majd szólok,ha szükségem van valamire.

Így,hát Gizike elkellet,hogy könyvelje magába,hogy nem fogja meg tudni mitől ilyen furcsa ma a főnöke. Alig telt el félóra,mikor nyílott Frigyes ajtaja és ő átrobogva az irodán távozott,azt se mondta hova megy. - pedig , ma nincs is tárgyalása.-gondolta magában Gizike. Teltek múltak az órák és Frigyes csak nem jelentkezett,Gizike pedig már nagyon aggódott,de nem akarta a mobilján zaklatni a főnökét,mert a végén még zokon venné mit avatkozik ő abba bele,hogy merre jár. Délután egy óra lehetett amikor is megcsörrent a telefon. Gizike fölvette :

Halló,itt Dr. Hideg Frigyes ügyvédi irodája-szólt bele Gizike.

Azt én pontosan tudom,Gizike.

Hát maga az Doktor úr ?

Persze,hogy én vagyok Gizike!Még is mit gondolt ki az?Na,ide figyeljen...folytatta volna Frigyes,de hát nem tudta.

Jaj,én úgy aggódtam magáért Doktor úr,amikor csak úgy elviharzott,hogy azt maga el se tudja képzelni.

Ne,aggódjon nem is akarom. Na,ide figyeljen,én most nem leszek 1-2 napig,addig tartsa a frontot. Jó,Gizike?

De hát hova tetszik,menni ügyvéd úr?

Megértette vagy sem?

Meg,meg Doktor úr. De mit mondjak ,ha keresik

Ne mondjon semmit!Na,csókolom Gizike.

Gizike is elköszönt volna,de nem volt rá ideje,mert a Doktor úr,olyan gyorsan lerakta a telefont. Hát igen,ami Frigyesünk végre három év elteltével ismét szabadságra ment,de most nem úgy mint legutóbb,amikor csak azért nem ment dolgozni mert 39 fokos láza volt. Nem!Most elhatározta,hogy ő már pedig pihenni fog. A pihenésnek is ugyan,olyan alapossággal állt neki mint az ügyeinek. Bevásárolt,föladta a csekkeket,teli tankolta a kocsiját és bezárkózott a kis házába,egy hétre való élelemmel. Szegény Frigyes,még mindig elvolt tévedve,azt hitte,az jó lesz,ha két napig ki se mozdul a házából,pedig ezt tervezte,de hát nem így lett. Délután négy óra fele járhatott,amikor valami furcsa zajra lett figyelmes. Először nem is foglalkozott vele,míg nem rá nem jött,hogy a bejárati ajtótól jön. Frigyes kissé idegesen,lassan,bizonytalanul megközelítette az ajtót. Óvatosan nyitotta ki,a bal kezével,úgy,hogy a jobb kezébe egy üres boros üveget fogott,hát igen Frigyes nem a testi erejéről volt híres. Amikor végül teljesen kinyitotta az ajtót,hát nem tudni ki ijedt meg jobban,Frigyes vagy a váratlan vendége,egy vizsla szerű kölyök kutya.- Na ,most mit csináljak?-töprengett magában Frigyes. Hahó,Hahó!-kiabált Frigyes,hát ha ,jelentkezik aki oda tette,de nem jött válasz. Most a kis vizsla kölyökhöz fordult,hát ha tőle választ kap a kérdéseire.-Ki hagyott itt?Vagy talán egy csámborogtál?Tudod hol a gazdád?-tette föl Frigyes az okosabbnál okosabb kérdéseit,ami persze az ügyvéd gondolkodásával érthető is és talán egy kis gyereknél még működne ,de nem a kis vizslánál. Aki csak ült és miközben nézte a kérdezőt,kérdően forgatta a buksiját. Frigyes lassan rájött,hogy nem fogja szóra bírni a kis csavargót,ezért be ment a házba,gondolta hoz egy kis vizet és harapni valót a fáradt utazónak. Mikor Frigyes megjelent ismét az ajtóba némi maradékkal és egy lábos vízzel,a kis jövevény nagyon megörült és olyan szépen leült,hogy olyan szépen még talán soha egyetlen eb se ült,éhes szemeivel nézte vendéglátóját miként ő elé rakja az elemózsiát. Először óvatosan nyúlt az elemózsiához,mint aki nem hiszi el,hogy az-az övé,miután meggyőződött róla,már jóval mohóban falt és másodpercek alatt eltüntette a finom házi kosztot,s amint befejezte az evést fölnézett,de a vendéglátót már sehol se találta. Hát,igen!A mi magányához makacsul ragaszkodó Frigyesünk gyorsan bement a házba,gondolta majd reggel elviszi a kis csavargót a menhelyre. Öt perc se telt el azóta,hogy Frigyes a szobájába érve a foteljába kényelembe helyezte magát és neki látott egy verses kötetet olvasni,mikor a kint vendégeskedő betolakodó neki nem állt vonyítani és fiatal hangján vakkantgatni,de Frigyes nagyon türelmes ember volt és nem vett tudomást a hangoskodó vendégről annak ellenére,hogy talán még zavarta is .

Délután fél hat volt mikor lassan már egy órája nem hallatta hangját a kis vendég. Frigyes gondolta megnézi mit is csinál,titkon remélte elhagyta a birtokát és megint egyedül lehet,de nem volt szerencséje a kis nyavalyással már az ajtó előtt aludt,de Fricit nem ez lepte meg igazán,ha nem a rengeteg fáról lehulló dió amit a vendég hálája képpen az ajtóhoz hordta,majd ebben elfáradva elnyomta az álom. Frigyeses estére bevitte a házba a hálás vendéget és a begyújtott kandalló elé ,leterített pokrócra fektette. Reggel a kis jövevény ébresztette Fricit,csak éppen Fricit meglepte ez az ébresztés,mert,hogy ő nem szokott hozzá,hogy valaki,hajnali 5 órakor nyalogatja az arcát. Először talán meg is ijedt egy picit aztán eszébe jutott,hogy csak is a kis vakarcs lehet az,aki őt így ébreszti. Frici gyorsan felöltözött,mert attól tartott,hogy esetleg oda piszkít valahova az újdonsült vendég.

Dió!-szólt Frici,a vendégének.,de ő nem értette .Nézett rá kérdően.

Ki az a Dió?

De Frici csak rábírta Dió-t,hogy menjen vele sétálni .Igen!Frici,elnevezte Diónak a vendégét,még a tegnapi Dió gyűjtése után.Dió és új barátja a közeli erdőbe mentek sétálni, de végig legújabb barátja mellett ment,hogy el ne veszitse őt.Frici legbelül valami egész különöset érzett,amit nem tudott,hova tenni,mert egyszerűen csak jól érezte magát.Nem költött pénzt,nem intézkedett és nem vette magát körbe drága dolgokkal.Sőt,még ügyei nyújtotta látszólagos biztonságból is kilépett.Kilépett a bizonytalanba,nem csinált semmit csak volt,de jól érezte magát.A kis Dió bejutott a híres ügyvéd szívébe és örökre ott is maradt,mert Frici befogadta a Diót és mindkettejük élete megváltozott.Diónak volt hol aludni,volt mit ennie és volt legjobb barátja,ami pedig Frigyest illeti. Hát Fricit teljesen kicserélték,a pénz már nem volt neki,olyan fontos és neki is lett legjobb barátja és a legjobb barátjának köszönhetően talált rá az igazira,a nagy szerelemre,egy havas Decemberi napon,amikor Dióval sétáltak az erdőbe.Így hát Fricinek lett legjobb barátja,felesége és később két gyereke is.

Ez volt hát Dió és Frici története!

Várom a véleményeket és a kritikákat! :-D