Van ahol terjeszthetném az írásaimat? Egy honlap (pl. ahol hozzám hasonló, egyelőre csak hobbi írók és esetleg komolyabb amatőr írók is vannak, akik elolvassák őket, eset véleményezik)? Blog?

poet.hu - blogok

igazából verseknek van, de nem túrják ki a novellaírókat sem :)

Olvastam abból, amit írtál, és nekem nagyon úgy tűnik, mintha ezt legfőképpen magadnak írtad volna. Ezzel önmagában nincs baj, csak amikor másoknak írsz, más nézőpontból kell azt tenni, ugye. Figyelembe kell venni a fogadópontot.

Az érzéseidről írsz többnyire, amennyire láttam. Ami szép és jó, de azok az érzések mindig valamilyen élethelyzetből származnak, valamilyen környezetből. Emiatt nehezemre esett néha beleképzelni magam, és nem feltétlenül jött át, mit szeretnél.

Igyekszel választékosan fogalmazni, de nem érzed át, hogy mely szavak illenének egymáshoz jól, hogyan állnának össze jól a képek, amiket akarsz érzékeltetni.

"Fullasztó teherként lappang a válladon" (itt egyébként vállalod állt, de gondolom az elírás, mert úgy nincs értelme)

A teher nehezen fullasztó, de még kevésbé "lappang". De ha már a válladon van, akkor biztosan nem lappang, mert akkor érzed egész testedben.

"könny, s sikoltás tava bugyogott". Ezek már-már költői képek akarnak lenni, de nem jó a kombináció. Pl. a sikoltásnak kevés köze van a tóhoz, és még kevesebb a bugyogáshoz, és emiatt az egész idegen, és fura lesz. Sikoltás esetleg szaggathat, hasíthat, lehetne orkánhoz, szélviharhoz hasonlítani. A tó egy állóvíz, az én fejemben a békéhez, tisztasághoz stb. van inkább köze, a sikoly egy hirtelen előtörő dinamikus, agresszív dolog, a kettőt egy képbe tenni nem illeszkedik.

A könnyekhez lehet köze a tónak, de így egybe nem jön ki jól szerintem. Nyilván itt részben véleményekről van szó, de szerintem amikor egy képet csinálsz szavakból, akkor a benne szereplő fogalmaknak valamilyen szempontból hasonlónak kell lenniük. És a tó és a sikoltás között nagyon erőltetnem kellene bármilyen párhuzamot is.

A megrészegítő meggyfa. A meggyfa illata lehet esetleg megrészegítő. A tűztől perzselő pusztát,

A puszta nem perzsel, a tűz perzsel és így tovább.

A "magány szagának szele csapta meg orrom" nagyon rossz, ha ezt élőben valaki olyannak mutatod, aki ért bármilyen szinten bármihez, akkor ezért kinevethet. A szag túlságosan kapcsolódik a tényleges fizikai bűzhöz, míg a magány inkább szomorú, de művészi jellegű írásban sokat használt fogalom, és a kettőt így összevegyíteni a lehető legtávolabb áll a szerencséstől, ha komolyabban akarsz foglalkozni írással.

Szerintem olvassál magyar költőktől, hogyan használnak képeket, hogy jobban át tudd érezni. Ezek nem csupán egymás mögé vetett szavak, hanem a bennük szereplő fogalmak között párhuzam van, néha ellentét, de mindenképpen egy fogalomnak az erősebb érzékeltetésében eredményeződnek.

Az egész mondanivalót érzelmileg töltöttebbé teszik, és noha érzékelem, hogy a célod ez volt, de a képeid nem állnak össze, mert egymáshoz nem sok közű dolgokat próbálsz meg sokszor egybe tenni.

Tudom, hogy azt írtam, hogy nem taposnék bele senki lelki világába, és remélem nem ez lesz a válaszom eredménye, mert nem ez a célom.

Nem vagyok irodalmár. Írogatok verseket, magamnak, szűk baráti körnek, némi sikerem volt ezekkel. Írtam számos beszédet alkalmakra, illetve általában nincs problémám azzal, hogy írásban kifejezzem magam, és kaptam visszajelzést arról, hogy amit írok az jó, mégha nem is szakmabeliektől, de a közönségnek tezik, amit írok. A tudásom legnagyobb részt gyakorlati alapú. Szóval ebből mérlegelheted, hogy mennyire számítson a véleményem neked.