Van még rajtam kívül, aki úgy gondolja, a híres (? ) Kodály módszer egy csőd?

Az első válaszolónak:

Nem azért indítottam ezt a témát, hogy legyen alkalmam másokkal együtt fikázni a K. módszert, hanem azért, hogy megtudjam, van-e alternatívája. Én egy kiváló kórusban (hangversenykórus) énekelek, és a környezetemben lévő zenepedagógusokat látva azt hiszem nincs, hiszen semmi másról, mint a K. módszerről még csak nem is hallottak. Kodály, ha jól tudom azt vallotta, hogy mindenkit meg lehet, és így meg is kell tanítani szolmizálni éppen úgy, mint ahogy szinte mindenkit megtanítanak olvasni, írni. Csakhogy az utcán feliratok vannak, apa újságot olvas, a mama keresztrejtvényt fejt, és ha énekel, akkor szöveggel teszi. A gyerekek csak és kizárólag a heti egyszeri énekórán találkoznak ezzel az egyébként teljesen haszontalan jelrendszerrel. Kivéve akit zeneiskolába is járatnak, akik viszont szintén halálosan utálják a szolfézst. (Vigyázat, én az átlagról beszélek, nem a tehetségekről.) Azért utálják, mert ők zenélni akarnának, minél előbb. És persze nem a "Süss fel nap"-ot, nyekeregni hónapokig, amig tökéletes nem lesz. Nem csoda, hogy inkább megtanulnak 4-5 akkordot a gitáron, és mindjárt tudnak együtt zenélni. Na persze, a Zoli bá' csak fintorogna, ill. forogna a sírjában, hogy az "nem zene!". Hanem a "Minőség!!!" oh! De ha egyszer örömet okoz nekik, akkor miért ne?

Szóval az lenne a kérdésem, hogy ahol nem a Kodály modszert alkalmazzák, ott hogy megy a zeneoktatás?

Na de a Kodály nem így gondolta! Hanem úgy, hogy a módszerével a zenei analfabétizmust számolja fel. Az hogy tudunk kottát olvasni kb. ugynaz, mint, hogy el tudunk olvasni egy drámát. De nem lettünk színészek attól, hogy tudunk olvasni. Zenészek sem leszünk a kottaolvasástól!

Én pont azért álítom, hogy a K. módszer kudarcot vallott, mert a zenei analfabétizmus egyáltalán nem szűnt meg a 6 évtizedes nyüglődés során, amióta bevezették. Szerintem ma sem tudnak lényegesen többen kottát olvasni, mint 1950-ben. Így aztán joggal merül fel a gyanú, hogy arra a célra, hogy a zene mindenkié legyen nem alkalmas. És mivel Kodály már életében megistenült, minden vele kapcsolatos kritika szenségtörésnek számított, ha voltak is más féle zenepedagógiai elképzelések, már rég kipuszultak hazánkban.