Van még rajtam kívül, aki úgy gondolja, a híres (? ) Kodály módszer egy csőd?
válasza:A Kodály módszernél mindmáig nem találtak ki alkalmasabb módszert a széleskörű zenei oktatásra. Én három évtizede tanítom alsóban, és azt tapasztalom, hogy a úgy csinálja az ember, ahogy kell, akkor megvan az eredménye. Heti egy óra valóban kevés, de én becsempészem a gyakorlatokat a magyar órákra is, pihentetőként és frissítőként néhány percre. A Kodály módszer nem kizárólag a relatív szolmizációról szól (amit egyébként nem Kodály talált fel, használták előtte is), ritmusgyakorlatokat is tartalmaz, amelyeket még azok a gyerekek is élveznek, akiknek nincs jó énekhangjuk. Ritmushangszer pedig az egész világ :) a kezünk, a lábunk, kövek, kaviccsal teli dobozok, stb. Másodikos gyerekekkel már lehet akár kétszólamú ritmusgyakorlatokat végeztetni, rendkívüli módon élvezik!
Nem tudom, mit nevezel haszontalan jelrendszernek, a kézjeleket? Ezekre azért van szükség, mert a kicsi gyerek mindent könnyebben tanul, ha mozgással kötjük össze. A mozgást a betűtanulásnál is használjuk, de matekórán is, mindig, pl. koppant hármat, tapsolj eggyel többet, mint én, stb. Természetesen, amikor már nincs szükség a jelekre, elhagyjuk őket. Amikor már kottából tudunk szolmizálni, nem mutogatunk.
Azt írod, a zeneiskolások utálják a szolfézst, mert ők azonnal zenélni szeretnének. Hát sorry... ez nem megy. Egy komoly hangszeren megtanulni igen kemény munka. még a tehetségeseknek is az. Egy befutott zongoraművész legalább 3-4 órát gyakorol naponta. Egy világhírű énekes is skálázik minden fellépés előtt, bármilyen unalmas is az. Hogy a szolfézs kemény munka, arról nem Kodály tehet, ő csak a könnyítés kedvéért javasolta a relatív szolmizációt, az abszolút szolmizáció sokkal nehezebb.
Zoli bá nem forogna a sírjában, ha látná, hogy az átlagos gyerek csak citerán, furulyán vagy gitáron tud játszani. Nem az volt a célja, hogy mindenkiből hangversenyzenész legyen, erre nincs semmi szükség. Amikor a népdalokat gyűjtötte, akkor sem becsmérelte le azokat.
Ok! Én tudom, milyen nehéz olyanokkal vitázni, aki az én szakmámba dumálnak bele, és nem lehet nekik megmagyarázni, miben tevednek. Ezért megértem esetleges felháborodásodat, és előre is elnézést kérek.
Azt mondod nem forogna a sírjában, ha hallaná a mai gyerekeket gitározni, vagy furulyázni. Ez csak akkor lenne igaz, ha ezt a gyerekek nagy tömegei tennék, vagy, ha a futballmeccsen a szurkolók képesek lennének tisztán énekelni, hiszen nem csak őket, de már a szüleiket is a Kodaly módszerrel tanították. Én nem azt állítottam, hogy rossz a módszer, sőt azt sem vonom kétségbe, hogy a legjobb, hanem azt, hogy csődöt mondott, ha figyelembe vesszük az eredetileg felállított - talán túlzott (?)- célkitűzéseket.
Ennyi energiabefektetés után a minimálisan elfogadható eredmény az lenne, hogy két véletlenszerűen az utcán leszólított járókelő leblattolna egy két szólamú dalt. Mert egy verset -ha talán nyökögve is - azért fel tudnának olvasni ugye?
A valóságban viszont talán mindenki felsmerné, hogy egy kottát tart a kezében, de ennél többet ne várjuk tőle. Minimum nyolc év ének-zene oktatás után. Ha ezt a Zoli bácsi látná 2013-ban, hát bizony nem lenne elégedett (mindjuk soha semmivel nem volt igazán elégedett, állítólag), sőt inkább visszabújna a sírjába, és ő mondaná a legjobban: "hát ez sajnos csőd."
Engem bizony az orosz nyelv oktatására emlékeztet ez a dolog, amiben nekem pl. 10 éven át volt részem, mivel az egytemen is kaptam belőle még két évet. De nem tudok Tolsztojt olvasni eredetiben, sőt néha a ciril betűkkel is gondjaim vannak.
A kettő a motváció teljes hiányában hasonlít egymásra, hiszen a közvélekedés szerint egyikre sincs semmi szükség a "zéletben".
Nyilván a pedagógus dolga a gyerekeket motiválttá tenni, és a jó tanárnak ez gyakrabban sikerül, mint a nem olyan jónak. Számomra az a kérdés, hogy az általános iskolai ének-zene tanításban kizárólagosan alkalmazott Kodály módszer nem nehezíti-e meg a gyerekek motiválását. Illetve van-e olyan módszer, amivel jobban lehet a gyerekeket motiválni, mert pl. nem a gyerekektől qrvára távoli népdalokat használja, vagy előbb sikerélményt ad?
válasza:Kedves kérdező, egyáltalán nem veszem sértésnek a felháborodásodat. Igazad van abban, hogy nem valósult meg az a cél, hogy mindenki le tudjon énekelni egy egyszerűbb dallamot kottából, és le tudjon kottázni egyet hallás után. Én ezt megtanultam általánosban egy átlagos hallással és hanggal, mert alsóban és felsőben is jó énektanárnőm volt. Hidd el, meg lehet csinálni nyolc év alatt heti két órában. Viszont sok olyan kolléganőm van, akinek már nincs hangja, vagy egyszerűen utálja az énekórát, és inkább olvastatja, íratja a gyerekeket, mert azt fontosabbnak tartja, meg aztán nem is olyan fárasztó, mint túlénekelni 30 gyereket 45 percen keresztül.
Lehet, hogy Kodály elvárásai túlzottak voltak, de gondolj bele, mi volt azelőtt. A gazdag gyerekek tanultak zenét magántanárnál. A népiskolában legfeljebb annyi lehetett a zenei nevelés, hogy vallásos dalokat énekeltek hallás után.
Az orosz nyelvet én is tíz évig tanultam, és nyolcadik után tudtam a legtöbbet, mert jó tanárom volt, gimiben és fősulin már csak felejtettem. De tanultam franciát is tagozaton, heti öt órában, abból sem voltam okosabb.
Visszatérve az énekre: hogy mivel lehetne jobban motiválni a gyereket? A kicsi még nem tiltakozik a népdalok ellen. Az oviban nagyon sok gyerekdalt tanulnak, ezek népdalok. A nép egyszerű, tehetséges fiai találták ki ezeket a gyerekeik számára, és szájról szájra terjedtek.Olyanokkal kezdjük, amelyekben csak két hang szerepel, a szó és a mi, pl. Zsipp, zsupp; ez két hang köz, aztán jön a szó-lá, ami már nehezebb, mert csak egy hang van közte, pl. Süss fel, nap... és sok más ilyen; ha már ezek mennek, akkor a három hangot összekapcsoljuk, stb.... Hogy mit lehetne ezek helyett használni, igazán nem tudom. Schubert dalokkal vagy Beethoven etüdökkel nem lehet megcsinálni. Vagy talán mai popslágerekkel? Mert hisz azt mondják, a popzene a mai világ népzenéje. Na de ezek a számok meg jönnek-mennek, akkor minden évben új énekkönyvet kéne írni.
Most elképzeltem, hogy azt énekeljük a suliban, hogy aszongya "Van egy kék tó a fák alatt..." :)))
Szerintem a kamaszok a popslágereken is összevesznének, amit az egyik szeret, az a másiknak "gáz".
válasza:Köszi a linket, nagyon hsznos és főleg gondolatébresztő volt számomra.
Főleg az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy vajon ezek a kiváló zenészek átestek-e a Kodály módszeren és ahhoz, hogy ilyen kellemesen tudjanak zenélni elengedhetetlen volt-e ez. A válasz annak ellenére lehet igen, hogy nyilván ezt a számot ők soha nem kottázták le, legfeljebb az akkordmenete van leírva.
válasza:Na látod, és még te szidod a Kodály módszert, és lám, te is ide tudod tenni ezt a néhány jelet, és én kapásból felismerem belőle a Yesterday-t meg a Hey,Jude-ot :) Nos, erről szól a történet. Pedig nem is vállaltam garanciát csak egy módosított hangra. :))
A Beatles dalok az esetleges közhiedelemmel ellentétben nem könnyűek. A Yesterday-jel piszkosul megkínlódtam a módosított hangjai miatt, de ha nem tudnék szolmizálni, és ABC-s hangokkal kellett volna kiénekelni, amelyek minden hangnemben másak, maradt volna a hallás utáni tanulás, ami a mai időkben nem kunszt, de fiatal koromban még nem volt olyan egyszerű.
"Talán kevésbé különülne el a fejekben a szomorúzene, meg a könnyűzene"
Csak nem a magyar népdalokat és a klasszikus zenét nevezed szomorúzenének? Ez nagyon szomorú lenne :)
"az előbbi unalmas és le van kottázva, az utóbbi meg érdekes és séróból játsszák"
Nekem nem unalmas az előbbi. Amikor hangversenyen vagy az operában ülök, a körülöttem levő embereket sem látom unatkozni :) Az alsósaimnak sem unalmasak a magyar népdalok. Ha meg felsőben tanítanék, lehet, hogy betennék óra végére motivációként popszámokat. Bevinném a gitáromat, és behozatnám a gyerekekkel is, akinek van, aztán hadd szóljon!
Remélem, nem akarod azt mondani, hogy a zenei nevelésből hagyjuk ki a magyar népzenét és a klasszikus zenét. Ezzel az erővel azt is mondhatnád, hogy irodalom helyett vámpírregényeket meg csasztuskákat tanítsunk.
Azt meg azért ugye nem gondolod, hogy a popszámok, amelyeket séróból játszanak, nincsenek lekottázva?
"Remélem, nem akarod azt mondani, hogy a zenei nevelésből hagyjuk ki a magyar népzenét és a klasszikus zenét. "
Persze, hogy nem. Sőt azt sem, hogy a popzene könnyebbé teszi a zenetanulást. Továbbmegyek. Azt sem, hogy bele kell csempészni a gyerekek zenei nevelésébe. Csak azt, hogy ezzel több gyereket lehetne motiválni. Különben ezt is csak szerényen megkérdeztem, ha visszaolvasod, amit írtam.
Örülök, hogy meg tudtad fejteni, amit "odaszolmizáltam", de ne gondold, hogy lám, ha én is, aki ennyire ellene vagyok a K. módszernek meg tudom ezt tenni, akkor milyen sikeres az! Nem, kérlek, én a zongorabillentyűkön számolgattam ki, hogy mi micsoda, mivel azt tudom, hogy F-dúrban F a dó. Na de hát én művelt pasi vagyok, 17 éve énekelek egy hangversenykórusban, otthon zenélgetek, stb., persze már ragadt rám valami. De zenei ismereteimet nem a K. módszerrel, az ált. ill. középiskolában szereztem, hanem autodidakta módon. Nagyon jó lett volna, ha igen, de hát akkoriban egyáltalában nem érdekelt, inkább untatott az ének óra, zeneiskolába sem kényszerítettek, ám ha nem csak népdalokat énekeltettek volna velünk, emlékezetem szerint sokkal aktívabb lettem volna.
A "szomorú zene" kifejezésen ne akadj fenn, elég közkeletű, csodálom, hogy még nem hallottad. Nem azt jelenti a használata, hogy én nem szeretem a klasszikus zenét, de azért annál kevésbé "vidám", mint amikor összejövünk páran és elkezdünk zenélgetni, mert csak annyit kell megkérdezni, mit játsszunk, és hogy " miben is vagyunk, gyerekek?", és egyből megszólal valami, ami nem túl igényes, de nagyon élvezetes dolog. Na a szomorú zenész nem nagyon tud beszállni, mert hát "hol a kotta?", igaz, hogy nem is vágyik efféle élvezetekre, mert neki másfajta zenélés jelent élvezetet, sőt az már igazi gyönyörűség.
Szóval nem bántok én senkit, amikor megkérdőjelezem a K.módszer sikerét, hanem csak rögzítem a tényt, hogy kevés olyan dolog van, ami ennyi idő eltelte és ennyi energia befektetése után csak ilyen kevés eredményt hozott az eredeti célkitűzéséhez képest, és csak az önként adódó kérdést tettem fel, nincs-e jobb? Az eddigi válaszokból azt vettem ki, sajnos nincs, valószínűleg be kell látnunk, hogy Zoli bácsi eltúlozta eredeti elvárásait.
válasza:Lehet, hogy az eredeti célt nem sikerült elérni, de mindenesetre ahhoz képest, ami a Kodály módszer előtt volt, óriási a fejlődés, mivel azelőtt semmi nem volt. Olyan célt én sem tűzök magam elé, hogy minden gyerekem tisztán tudjon énekelni és hibátlanul szolmizálni. Nekem sem tudott minden osztálytársam, hiába volt jó tanárom. Továbbá velem sem ért el maximális sikereket minden tanárom, ott van például a kémia... hmmm... ne is beszéljünk róla :)
Szóval fiú vagy. Az más. A fiúk kamaszkorukban elkezdenek ódzkodni az énekléstől, szégyenlősködnek, cikinek érzik az éneklést, már negyedikben is előfordul.
A szomorú zene kifejezést mint a klasszikus zene szinonimáját tényleg nem hallottam még, most rákerestem a neten, de ott sem találtam ezt az összefüggést.
Én nem tudok komoly hangszeren játszani, amikor énekelek, akkor könnyűzenét gitárkísérettel. Kottából sem tudok játszani, úgyhogy ha meg kell tanulnom egy dalt kottából, akkor elszolmizálom, ha tudom. Ha tele van keresztekkel vagy b-kkel, akkor átteszem c-dóba, és lepötyögöm a gitárral, ha meg már megy, akkor mehet vissza a saját hangnemébe. Már ha csekélyke hangterjedelmemnek megfelel az a hangnem. Ha nem, akkor transzponálni kell, elég gyakran. Mindezt nem tudnám megtenni Zoli bácsi nélkül. Egyébként a relatív szolmizációt már az ókorban is használták, és azóta se talált ki senki könnyebbet.
C-dó....! ez tetszik! Először azt hittem, ugyanaz, mint a C-dúr, de észbekaptam, hogy A-moll is lehet. Nem hallottam még ezt a kifejezést.
Én tudom, mi a szolmizálás értelme, nagyon örülnék neki, ha tudnék szolmizálni, ha benne lenne a fejemben az a meglehetősen sok hangtávolság, ami az egyes szolmizációs hang elnevezések kombinációjából előáll. Lehet, hogy a tréfa kedvéért meg is próbálom. Mivel nyilván nem ülök be a zeneiskolába a 6-7 évesek közé, ezért azt találtam ki, hogy az egyes távolságokhoz különböző dalrészleteket rendelek hozzá, és ezeket betanulom. Pl. a dó-mi az a bo-ci, de ugye a mi-szó is nagyterc, ezért oda is jó a bo-ci, akartam mondani, mert nem a zongora előtt ültem éppen, de rájöttem, hogy hohó, az ksterc bizony, oda már a ci-tar kell! És így tov
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!