Mit gondoltok az úti levelemről? (13/L)

Úti levél

Hozzád szállnak gondolataim kedves barátnőm.

Menekülni utaztam Svájcba… Menekülni minden bánat elől, ami Magyarországon ért. És úgy érzem, amilyen megtört szívvel érkeztem, olyan boldogan megyek majd haza. Megtaláltam az örömöt Schwägalp csodálatos környezetében. A legtöbb időt a Säntis hegynél töltöm. A selymes fűben írom a verseimet és elmélkedek. Ezek közben szívesen eszek sajtot vagy új helyeket keresek fel. Itt mindent nagyon jó csinálni. De még is, a legjobb, ha tájat nézhetem. A zöld füvön tehenek legelésznek, vagy csak simán sütkéreznek. Ezen a gyönyörű sima füvön sokáig ellátni. És amint feljebb emelem a tekintetemet minden egyre szebb. A meredekebb részeken már van pár fa, és egyre több… A hegy teteje öregapó módjára magasodik felém havas csúcsaival és veszélyes, jeges gleccsereivel. Néha oly félelmetes, de még is oly hívogató. Itt Ő az egyetlen fontos dolog a számomra. Remélem, hamarosan téged is láthatlak.

Ezerszer csókol, a te igaz barátod.