Két részlet a készülő könyvemből, kinek, hogy tetszik?
Lassan de biztosan haladok egy könyv írásával, ha stílus szinten kéne besorolnom akkor dark-fantasy lesz, bár nem igazán gondolkodtam el rajta sose, stílusát tekintve, talán azt mondhatnám, hogy összegyúrva Rice és Stoker átitatva egy komor, borongós hangulattal. relative hosszú lett, viszont csak két darab 1-másfél oldalnyi részletet szeretnék beszúrni, történetből nem sokat elárulva inkább csak maga a fogalmazás, hogy milyen, ebben kérném a véleményeket, amiket előre is köszönök.
A tűz halk pattogással adta Mike és Henry tudtára, hogy a nedves gyújtós ellenére mégsem kell hidegben éjszakázniuk. A kandalló mellett felhalmozott tűzifa bőségesen elegendőnek látszott, akárki is használta a menedékházat előttük, nem felejtkezett el gondoskodni erről. A tűz fénye felfedte azt is amit a zseblámpák gyenge fénye képtelen volt. Középen egy öreg asztalka állt, asztallapja három széles deszkából, súlyát középen egy vastag fatörzs tartotta. A tűz fénye két lámpás üvegén járt táncot, mögöttük pedig egy zöld fémkanna magasodott az asztalon . A kandallóval szemközti oldalon pont négy ágy körvonalazódott. Első pillantásra a kényelem legkisebb nyoma sem fedezhető fel rajtuk, egyszerű fémágyak, talán egy kórházból vagy egyéb olyan intézményből kerülhettek ide, ahol a költségek leszorítása a komfort előtt állt a rangsorban. Egy kivételével minden ágyon párna és vastag pokróc várta, hogy melegen tartsa a betévedőt, az utolsó ágyon csak a szivacs árválkodott. Az egyik fekhely előtt két fehér kanna pihent, mindkettő kicsit kigömbölyödve, valószínűleg jéggé fagyott ivóvízzel töltve.
A ház berendezése nem hazudtolta meg a rendeltetési célját, csak a legszükségesebb dolgok, semmi felesleges. A ház egyetlen helyiségből állt, semmi válaszfal, vagy elkerített helyiség, egyúttal nagyon jól lehetett tanulmányozni az épület egyszerű, mégis tartós felépítését. Falai hatalmas szurokkal kezelt fenyőfagerendákból álltak, masszív szerkezetét csak egy ajtónyílás gyengítette, ablaka egy sem készült. A tetőt hatalmas „A” betűt formázó szerkezetek tartották, ugyancsak fenyőgerendából. A tető anyagát belülről eltakarta a szigetelésként gerendákra kifeszítet ponyva, kívülről pedig a természet titkolta el vastag hótakaróval.
Alighogy életre keltek a lángok Jessy és Alice is belépett, maguk mögött behúzva az egyszerű retesszel zárható ajtót. Már a tűz látványa is kellemes melegséggel töltötte el őket, leheletük hatalmas felhőként lebegett miközben a tűzhöz húzódtak átmelegedni. Henry már az asztalon töltötte a lámpákat a szúrós szagú átlátszó folyadékkal, Mike pedig a maradék konzervek közül tett ki az asztalra, illetve a szalonnát, amit még a kis faluban vettek. Bármilyen jó szórakozásnak is tűnt ez a kis túra, a meleg étel mindjüknek hiányzott. Alice hátizsákjában ugyan akadt egy elektromos rezsó, de itt sok haszna nem volt.
- Lányok kinek van kedve főzni valami finomat?
- Ma Te vagy a soros! – vetette oda Jessy kuncogva, kezeit a tűznél melengetve.
Eközben a két kis lámpában is égni kezdett a lángocska, a petróleum összetéveszthetetlen szagával átitatva a helyiséget. Előkerültek a csomagokból az evőeszközök, deszka, tálak és miközben a lányok a tűznél beszélgetésbe kezdtek Mike és Henry nekilátott az adott lehetőségekhez képest legkiadósabb vacsorát elkészíteni. A kenyérre löncshús és paprika került egy csipetnyi sóval meghintve. Henry egyenlő darabokra osztotta el a húst, percekkel később már 4 tálon fejenként két karéj kenyér a kis ráadás szalonnával az asztalon sorakozott. A termoszban a tea reggel óta már teljesen kihűlt, pedig még egy vastag pulóverbe is beletekerték, úgy került a zsákba.
- Valami még hiányzik! – és Henry egy kis whisky-s üveget vett elő a táska mélyéről.
- Nem is Te lennél, de valami tényleg hiányzik haver, nem tűnt még fel?
- Ne ugrass már, inkább együnk.
- Rendben, akkor üljünk le… lányok gyertek ti is!
- Hohó, nincs mire ülni! Semmi gond, húzzunk ide két ágyat!
Amilyen könnyűnek tűntek elsőre, valójában olyan nehezek is voltak az ágyak. Valószínűleg nem is sűrűn mozgatták az idetévedők, mivel a fapadlók az ágyak alatt egyáltalán nem mutatták jelét annak kopottságnak, amit csak a használat idézhet elő. Közben kellemesen felmelegedett benn az idő, a ház meglepően jól tartotta a melege. Lekerültek a vastag kabátok és sapkák, fogas híján az egyik ágy lett kinevezve ideiglenes ruhatárolónak. Meglepően kényelmesen sikerült az asztal köré telepedni, a délben a szabadban elfogyasztott ebéd után igencsak kellemes volt a melegben enni, még ha az étel hideg is volt.
- Ugye mindenkinek ízlik a hétfogásos vacsora?
- Nem is értjük mért nem szakácsnak mentetek, az imént épp ezt beszélgettük Alice-el, hogy milyen jól mutattok kaját készítve!
Amilyen gyorsan elkészült olyan gyorsan el is fogyott, a gyaloglás a bokáig érő hóban, és a szél folyamatos munkája hatására mindenki megéhezett. Apró kis műanyagpoharak kerültek elő, a már elől lévőkhöz, amiből a maradék teát fogyasztották. Henry buzgón töltött mindenkinek a kis üvegből.
Sűrű sötétség vette körül, a metsző hideg szél kezdte magához téríteni. Még nem volt teljesen tudatánál, de tudta, érezte: Ismét megtörtént. Vajon ezúttal ki és mi eset áldozatul féktelen tombolásának? Vajon elég távol volt a többiektől mikor elkezdődött? Igen, hisz ők már jóval előtte elindultak vissza a városba autóval. Ez valamelyest megnyugtatta, de vajon akkor ki, vagy kik…
Remegő teste alatt nyirkos tölgyfalevelek susogtak miközben igyekezett kigondolni, hogyan tovább – keletről friss vér szagát hozta a szél – szóval ott történt. Emlékezete szerint egy erdész háza található arra, egy erdészé ki a feleségével lakott a kis házban, néhány háziállat társaságában. Nehéz döntés körvonalazódott előtte: Irány nyugatnak és kísértsen csak tudatában az erdész míg csak él, vagy kövesse a vér jelölte utat és szembesüljön azzal amit talán csak néhány órája tett, állati ösztönei által vezérelve.
Ruha! Most eszmélt csak rá, minden ruhája leszakadt róla, nem mehet így sehová, legalábbis anélkül, hogy kérdőre ne vonnák, csak az erdészházba mehet, kénytelen lesz szembesülni tettével….
Keletnek indult, közben egyre csak gondolataival küszködött. Meg kell találnia a gyógymódot, hisz látta, vannak akik képesek uralkodni a bestián. Találkozni kell legalább eggyel közülük…
Felsejlett előtte az ismerős kis ház, a mázolatlan deszkából készült kerítésével. Az ablakból fény szűrődött ki, ez jó jel… de mennyi idő is lehet? Nyugalom, semmi gond, az erdész korán kel nagyon, lassan biztosan hajnalodik is.
Mindössze 2-3 lépés és minden reménye odaveszett, szíve iszonyatos tempót diktálva kezdett mellkasában dolgozni. A ház ajtaja, a vastag tölgyfaajtó leszakítva, csak a két zsanér árválkodott az ajtókereten. A vér szaga itt már töményen érezhető volt, nem csak a szél sodorta, hát mégiscsak ez történt. Noszogatnia kellet magát, hogy közelebb menjen, pedig előre rettegett, hogy mit lát majd belépve az ajtó helyén. Semmi! Az előtérben a földön fekvő ajtón kívül semmi sem árulkodott arra, hogy itt bármi szokatlan is történt.
Jobbra nyílott a nagyszoba, ahova a fény is hívogatta. Most légy erős, lépj be!
–Ne! Nemigaz!
Felkészült rá ugyan, de mégis mintha arcon vágták volna, erre nem lehet felkészülni! A bútorok és kisasztal… mintha valaki egy baltával esett volna neki, féktelen haragját kitöltve szerencsétlen tárgyakon. Az ágynemű darabokra tépve, a faragott mintázattal díszített ágyon jól kivehető karmok nyomai, egyik sarokoszlopa letörve.
Balra az ágy mellett pedig meglátta őket…
válasza:Határozottan tetszik! :)
Igényes megfogalmazás, épp megfelelő mértékű leírások (sem terjengős, sem túl egyszerű), nincsenek felesleges részek, minden mondat a történetet építi és előreviszi.
Ezekből a részekből ugyan nem derül ki, de arra figyelj majd, hogy a karakterek legyenek kidolgozva. Tehát ne csak nevek és alakok szerepeljenek, hanem legyenek mögöttük valódi emberek. Az olvasó szereti megismerni a szereplőket, könnyebben is azonosul velük, és a pusztulásuk is erőteljesebb. Akkor is kialakíthatsz egy karatert, ha csak pár oldalon szerepel, aztán meghal.
válasza:Jó! Csatlakozom az első véleményéhez.
Pont annyi, amennyiből már érdekelne a folytatás.
Hát őszinte leszek én írni nem tudok de olvasni szoktam és nekem a környezet bemutatása kicsit vastagnak tűnik. Több veszővel kicsit kevesebb számú mondattal de tartalmasabb tömegel írnám.
Nehéz megfogalmazni mire gondolok.
Kicsit ikeás bevásárlólistás így.
Dallamtalanok a mondatok.
De mindenképpen ó és remélem kiforrja magát és majd lehet olvasni valamikor.
válasza:
válasza: válasza:Köszönöm a kommenteket, még beszúrnám a legelső oldalt is:
Sötét, hideg szelek fújnak Erdély egy elhagyatott kis hegyi útján. A hó mindössze negyed órája kezdett hullani, de a tájat máris vékony lepelként borította a lisztfehér réteg. A természet némán tűrte, hogy eltakarja az éj sötétje elől, mindössze néhány fenyő tiltakozott némán még itt-ott a hó alól előbukkanó zöld színével. Még az éjjel vadászni induló állatok is visszavonultak, ösztönösen tudták, nem dacolhatnak az időjárás akaratával. Az út menti fákat természetellenes fény borította be ahogy délről a domb mögül mint két izzó szem egy autó lámpája bukkant fel. A szél és a hó folytatta kitartó munkáját, de a sötétség elbújt a két pásztázó szem elől, csak mögöttük mert visszatérni.
A két „ szem „ gazdája egy öreg Ford Granada, nagy fém testével, rozsdafoltjait mindössze megkopott barna festése rejtette el jótékonyan, díszlécei kifakultan vették tudomásul az idő múlását. Külseje ellenére most mégis, megállíthatatlanul dacolt a természet erőivel, lámpái felfedték az előtte a végtelenségbe tovafutó félig fehérbe öltözött utat. Az öreg gépezet ugyan hangosan és füstöt bőségesen eregetve, de örömmel vette, hogy négy fiatalnak hála, akik jó pár hete egy békés kis francia kisvárosban megvették, most újra falhatja a kilométereket és nem a csendes elmúlás lesz osztályrésze. Tetőcsomagtartója is roskadozott a csomagok alatt, egyik ponyvába bugyolált csomag a másik mellett feküdt, erősen leszíjazva, mintha csak hatalmas kötözött sonkákat csomagoltak volna be. Hosszú utat tett meg mire Franciaország még színes falevelekkel borított észak-nyugati csücskéből a télbe burkolózó Erdélybe ért.
Kormánya mögött most Michael Walsh, egy magas, erős termetű, a húszas évei közepén járó férfi ült. Hollófekete félhosszú haját, mint mindig, most is hagyta szabadon szétterülni, mindössze pár mindig visszatérő tincset kellett szeme elől eltessékelnie, de számára ez már teljesen természetes dolog volt, hozzátartozott mindennapjaihoz. Szeme a legtöbb ember számára barna volt, mindössze csak a nagyon jó megfigyelők, vagy közelebbi ismerősei tudták, hogy valójában a zöld egy igen mély árnyalata mutatkozott határozott szemöldöke alatt. Mindig ügyelt rá, hogy arca sima legyen, különösképp mert Jessy ki nem állhatta a borostát, de most lehetőség híján már megjelent pár apró fekete szőrszál. A kinti hideg ellenére egy bőrövvel kiegészített kopott farmert és egy vékony fekete pólót viselt, a fűtésre nem lehetet panaszuk.
Erőteljesen koncentrált az útra, lassan több mint négy óra eltelt, hogy elindultak az akkor még hó és szél nélkül az utakat borító sötétben. Kezei szinte már átvették a kormány folyamatos vibrálását, remegését, egy-egy hosszabb út után mindig percekbe telt mire teljesen a normális kerékvágásba állt kezében a vérkeringés.
- Henry, ha negyed órán belül nem érünk oda ülsz a helyemre, akkor is ha csak fél méter lesz hátra, ugye tudod?
- Ne aggódj, nem lehet már sok hátra, amúgy is, ha megmozdulok Alice is felébred, szóval kitartás, a következő úton majd pihensz.
- Csak tudnám mért nem ért volna ez rá reggel? Kipihenten, világosban sokkal gyorsabban megtettük volna az utat.
- Mert így nem kell korán kelnünk, ráadásul több időnk lesz körülnézni, azon kívül hárman szavaztunk rá, hogy most jöjjünk, ugye Jessy?
- Na ne kakaskodjatok, úgy látom megérkeztünk!
A kanyar mögül félénken előbb csak egy, majd sorban további lámpák bújtak elő, sorakozva világították meg a falucska utcáját. Az út bal szélén továbbra is az erdő foglalta el a maga területét, jobbra viszont sorban álltak az egymásra olyannyira hasonlító, de apró részleteikben mégis különböző kerítéssel és gyönyörűen megmunkált székelykapukkal körülhatárolt parasztházak.
- Jobbra az első lekanyarodó utca és sorban a negyedik ház lesz az.
- Remélem, hogy tényleg lesz szabad ágyuk, nem szeretnék a kocsiban éjszakázni.
- A kocsmáros azt mondta nem sokan járnak erre, szóval jó esélyünk van egy kiadós alvásra, kényelmes ágyban.
A kis lehajtó alig észrevehetően bújt meg az egyik ház magas kerítése mögött, ráadásul a hó is fehér álcával igyekezett elrejteni.
A negyedik ház első pillantásra teljesen olyan volt mint a többi, jobban megfigyelve viszont a kapu mellett egy tábla hirdette: Margaréta Ház – Panzió. A kerítés lécei közt látszott, a ház sokkal hosszabban az udvar hátsó felé nyúló, sötétbe vesző része is. Sötétvörös cserepei még kilátszott pár helyen, két kéményéből békésen kanyargott az ég felé a füst míg a szél ádázul bele nem kapott, hogy magával ragadja. Ablakain sötétzöldre festett spaletták sorakoztak, mintha csak egy óriási adventi naptár lenne amit már kinyitott gazdája. Egyik ablakán át lágy fény jelezte, hogy nem jöttek túl későn, holott az óra lassan kilencet mutatott.
- Úgy látszik megérkeztünk.
- Na ugye! – Jessy egy játékos csókkal törte le szavai élét.
- Megnézem, hogy lehet bejutni, addig ébresszétek fel Alice-t.
Leállította a motort és felkapcsolta a belső világítást, ami ugyan a megfakult műanyag búra miatt elég kevés fényt szolgáltatott, de ahhoz épp eleget, hogy odabent jól lássanak.
Még az autóban ülve belebújt pulóverébe, és az ülés mögül előre vette, vastag, prémes gallérral ellátott bőrkabátját. Nem sokkal indulás előtt vette még Angliában, de azóta nagyon megkedvelte, de anyaga miatt nem igazán lehetett az autóban se levenni le felvenni kényelmesen. Így kiszállás után gyorsan belebújt, arcán pillanatok alatt érezte az ezernyi apró tűként tapogatózó szelet. Legalább 10 fokot hűlhetett mióta elindultak, és a szél ezt csak még jobban nyomatékosította. Talpa alatt ropogó hóban a kapuig sétált, az út szélén vékony jég borította a tócsát amibe bele is lépett, de bakancsának ez nem igazán árthatott. Ugyan csak az autóból szüremlett ki a fény, így közelről mégis bámulatos faragásokat fedezett fel a kapu deszkáin és két vaskos tartóoszlopán is. Főként a jellemző tulipános mint különféle méretű és elrendezésű variációit. Jobbra fejmagasságban egy vékony kovácsoltvas szárról egy kis madzag lógott le, rajta egy csengő alakú kis fémlapocskával. Jobban szemügyre véve a madzag másik vége pedig átbújt az oszlopon lévő kis lyukon.
A friss hó ropogásával kísérve Jessy jelent meg mellette. Vállig érő aranyszőke haját most egy nagy bolyhos pamaccsal díszített lila sapka alá rejtette, kék szeme barátságosan szegeződött Michael-ra. Vékony testalkatát teljesen elrejtette a vastag, többrétegű, a sapkától egy árnyalattal világosabb lila kabát. Vékony kezével átkarolta barátja derekát, jobb kezét pedig kabátja zsebébe rejtette.
- Na mire jutottál?
- Úgy látom ott a csengő.
- Csengő?
- Igen, az a kis zsinór, ötletes megoldás és még attól sem kell tartani, hogy beázik. Alice felébredt már?
- Félig csak, szokása szerint tovább tart neki felébredni, mint elaludni.
A csengőt Jessy próbálta ki, erősebben kellett meghúzni, mint számított rá, és érezni lehetett, hogy valamit mozgásba hoz, amit a kongó hang is bizonyított. Amilyen nehezen jött lendületbe, most olyan vidáman kongott tovább: bimm-bamm, bimm-bamm…
Szinte a hang elültével azonos pillanatban ajtónyikorgás hallatszott a kapu mögül és hó ropogása hallatszott egyre közelebbről. Elhúztak egy reteszt és kinyílt a kapu.
Egy barna zekét és kalapot viselőt középkorú férfi állt mögötte. Nem volt kifejezetten magas viszont igen határozott és egyúttal barátságos benyomást keltett. Arcán volt ugyan pár barázda, de mégsem tűnt tőle öregnek, inkább barátságos jeleget adott arcának amit vékony, széles bajsza csak még jobban kihangsúlyozott. Haja kalapja alól feketén bújt elő, oldalt pajeszként folytatódott egészen szakálla kezdetéig.
- Jó estét kívánunk, elnézést a késői zavarásért. - Törte meg a csendet Jessy.
- Isten hozta Önöket, miben segíthetek?
- Szállást keresünk éjszakára és ide irányítottak minket, hogy van kiadó szobájuk, két ágyra lenne szüksége négyünknek – Picit a kocsi felé fordította fejét, ekkor láthatóan a házigazda is észrevette az autóban ülőket. – Egyébként Jessy vagyok, Ő a barátom Michael, a kocsiban pedig Alice és Henry, szintén a barátaink.
- Akkor jó helyen járnak kedvesem, én Csete György vagyok –Azzal megemelte pár centit kalapját – van szabad ágyunk és meleg ételünk is, fáradjanak be.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!