Mi van velem? Mással is szokott ilyen lenni?

Remélhetőleg egy enyhe téli depresszió, ami elmúlik. Ki kellene pihennie magát művésznő vagy művész úr! Ne a mű vesszen, s a vész legyen az úr:)

Ha megenged egy kérdését: Milyen zenét szeret, mely dallamok simogatják a lelkét?

Aki igazán akar alkotni, az megteszi. Úgysem tanulhatsz nonstop, a rajz pedig jó pihenés belőle. S ha nincs is időd rengeteget foglalkozni vele, egy egész kevés idő is ér valamit...

Amúgy nem semmi, sikeres indulás, az dicső. Én az első években extrém béna voltam, bár mindig is sejtettem, hogy antitalentum vagyok (de ez még nem gátolja meg azt, hogy az ember fejlődjön, max. több munka kell). S rengeteg kezdő rajzolgató embert láttam már, elég sokunk van ezzel így. Az első évek igen borzalmasak tudnak lenni, utána jobb (kivéve, ha valaki nem lép ki a komfortzónájából és megreked). Persze van, aki az elején is tud csillogni. S olyan is, aki harmatgyenge, de azt hiszi, hogy szuper. Az a gond, de aki tanul, alkot, csinálja, fejlődni akar... Az eléri a célját, ha nem adja fel. Tudom, hogy sok idő kell hozzá, de előtted az élet... Csináld, amennyit tudod :)