Szerintetek milyen a versem?

Kapd el a zuhanó kezemet,

s én szorítom tüskés tenyered.

Míg a fájdalom feszeget,

te felszakítod sebemet.

Húzz fel innen a semmiből,

nélküled félek mindentől.

Mondd hogy kellek,

és újra hallani fogok,

taníts meg járni,

a földön megesz a por és a mocsok.

Maradj itt, és én is újra leszek,

megérinteném a lelked,

de szúrnak a szegek.

Érted harcolnék én,

csak remeg még a karom,

fájdalmadtól szinte ég,

de érted vállalom.

Elengeded sebzett kezemet,

én hangtalanul ordítom nevedet,

látom már nevető szemedet,

te nem engem, csak a kínomat szereted.

Ez a baj folyton veled,

vakon megbízom benned,

hazudsz hogy repülni tanítasz,

és mégis a mélybe taszítasz.

16/l