Miért vágynak sokan vissza a régebbi korokban élni, ha most 2020-ban csúcstechnológia van?

Ez a mai világ nem embernek való, hanem droidoknak és bszógépeknek. A melóhelyen mindenki csak sz.p és a gyerekeket is csak szívatják egész nap. Szóval sz.pás az egész élet manapság.

Mindig az adott kor csúcstechnológiája van, mindig csúcstechnika van, csak az minden korban más és más. Kivétel mondjuk az amikor a történelemben visszaesések voltak a gazdaságban egy háború miatt, de az inkább nevezhető gazdasági visszaesésnek.

Mert a nosztalgiázók mindig azt a kort látják szépnek amelyben a fatalságuk telt. Még akkor is ha azok esetleg háborús évek voltak (nem a perzekuáltakra gondolok). Aki meg a még régebbi korokat sírja vissza, az csak a szépeket veszi tudomásul´és azt gondolja, hogy akkor nem volt stresz, az emberek nyugodtan éltek, de ez nem igaz. Nagyapám ha elidult hétfőn a munkáját végezni a körzetébe csak hét végén ért haza és utazott vonattal vagy vitték a gazdák szekéren, más közlekedés nem volt és oda kellett érni. Igaz tovább tartott az út oda ahova ma egy óra alatt elautózik az ember, akkor egy két napba is beletelt, de akkor is sietni kellett, csak tovább tartot. Telefon sem volt minden faluban, nemhogy mindenkinél, mégis a hírnek, üzenetnek el kellett jutni a címzethez. Szóval lassúbb volt az idegeskedés, de volt és tovább tartott. Azt mondják akkor egészségesebben éltek az emberek, egészségesebbek voltak az élelmiszerek, lehet, de esetleg megromlottak mert nem volt hűtő, a szegény ember akkor is silányabbat evett. Gyerekként kérdeztem nagyanyámtól, hogy mit ettek régen az emberek, azt mondta, hogy az ő dédanyja mondta neki (aki 1850 körül volt fiatal), hogy mindenféle kásákat ettek vöröslisztből meg árpalángból (ma ez a ració..) és azután három napig lelte őket ettől a hideg. Meg a kolera, meg még régebben a pestis és hasonló "áldások" amikről nem noszatlgiázik senki, sőt elfelejtkeznek róla. Akinek pedig reinkarnációs "emlékei" vannak, azok mind fáraók voltak meg királykisasszonyok, de piramisépítő rabszolga egy sem. Szóval mindig az legyen a jó amiben vagyunk, mert ezt ismerjük.

Az emberekben mindig ott él a régi aranykor elképzelése, amikor minden jobb volt. Bennem is van nosztalgia a 80-as évek iránt, mert akkor voltam gyerek, és nyugodtabb volt az élet. Ugyanakkor a józan eszemmel tudom, hogy nem szeretnék akkor élni.