Miért képesek elmenni az emberek elmenni egy bácsi mellett az utcán, akinek ömlik az arcából a vér?

te egy rendes ember vagy

de tudd meg ilyen világban élünk.

Manapság sajnos senki nem törődik a másikkal. Valaki elesik, csak legyintenek rá: Biztos részeg.

Velem is volt hasonló 2 éve. Jövök az aluljáróban, az egyik végén fekszik egy hajléktalanforma a betonon. Előttem mentek többen, rá se néztek. Én azért megkérdeztem tőle, hívjak-e mentőt, nagy nehezen kierőltetett magából egy igent. Kihívtam őket, közben 2 másik járókelő az árnyékba húzta (nyár volt, közel 30 fok). Kijöttek, én meg továbbmentem. Igazából nem éreztem lealacsonyítva magam emiatt. Sokan már annyira csőlátásúak, nem törődnek semmivel, csak magukkal meg jaj velem ne történjen ez meg, pedig mindenkivel minden megtörténhet, aztán akkor persze elvárnák a segítő jobbot. Nincs összetartás (tisztelet annak a kevés kivételnek, ami még van).

Hát igen, ilyenek sajnos az emberek.De van kivétel is.Egy villamosmegálló mellett dolgozom, egyik nap, láttam hogy mint mindig, tele volt a villamos. Egy öregember rohan a villamos felé, mint egy őrült, komolyan mondom, rég láttam már akkora esést..konkrétan fejjel előre a betonnak.

A villamosról egy fiatal lány hirtelen leszállt és segitett az embernek, aztán én is megkérdeztem jol van e.Meglepő volt, mert a lány maga első ránézésre eléggé beképzelt "plázacicának" nézett ki..De mégis ő volt aki nemcsak hogy segitett, de még az utját is félbeszakitotta emiatt.

Sajnos nem lehet mindenki olyan nemeslelkű, mint te kérdező, de büszke lehetsz magadra.:)

Itt miskolcon a Szinvaparknál volt hasonló eset néhány évvel ezelőtt. Ott meghalt az öreg (neki nem a feje vérzett, szívrohama volt).

Elképesztő ez a közöny, ami van mostanában!

jó reggelt. ilyen világban élünk.

én egyszer elájultam az utcán. suliba mentem, de mivel se tegnap este, se aznap reggel nem ettem semmit, leesett a vércukrom. egyszerűen összeestem a villamosmegállóban. senki nem törődött velem. amikor magamhoz tértem, vérző fejjel betámolyogtam az iskolába, ahol végre elláttak.

képzeld el a szituációt: egy vékony, szemüveges, 12 éves kislány összeesik melletted. te talán nem hagynád ott, de az összes többi ember igen.

ez egy ilyen világ. segíteni egymásnak már nem divat.

14/L

szerintem a félelem miatt van.

félelmek

az emberek félnek a bajtól, mint a leprától. félnek hogy a baj ragadós.

félnek a piszoktól, még a természetestől is, sőt, elsősorban a természetestől.

félnek a betegségektől.

félnek az emberektől mert az ismeretlen embert potenciális csövesnek tekintik.

félnek a csövestől mert piszkosnak és betegnek tekintik.

a természetet betegségnek tekintik.

félnek attól hogy védtelenné válnak, ha belátják ezeket és más félelmeiket, amikre az életüket építik és építették.

a tömegben eloszlik a felelősség (tanulta egy osztálytársam pszichológiából, szóval le van papírozva, hogy igaz...)

nevelnek különböző dolgoktól való félelemre és nem tanítanak meg arra hogy az odafigyelés hogyan szintetizálható az érdekérvényesítéssel.

ezért könnyen meggyőződ magad nincs eszköz a kezedben, tehetetlen vagy; még akkor is ha ez nem igaz.

félsz a fennálló rendről alkotott elképzeléseddel szembe menni, mert beléd van nevelve, hogy ez egyenes úton a kínhalálba vezet téged és a családodat.

a valóság ennél sokkal drámaibb: semmi rossz nem történik, ha segítesz egy ilyen rászorulton, csak jobb lesz neked is és neki is.

védtelenné válsz, ha bátor vagy?