Japánba költözés?

Először is, tényleg nagyon szerencsés vagy, hogy Japánba költöztök. Gondolj bele, másnak az az egyik álma, hogy eljusson oda az életben, te pedig nem csak, hogy eljutsz, még ott is élhetsz.

Másrészt, a nyelvismeret, meg minden, amit ott tanulhatsz, egy másfajta életszemlélet nagyon értékes. Én nem igazán ismerem Japánt, még sose jártam ott, és hát nem is az az első úticélom a kívánságlistán, de azért a kultúrája nem mindennapi :)

Ha szomorú vagy, gondolj arra, hogy bármikor hazaköltözhetsz majd a jövőben, persze ha majd egy kicsit nagyobb leszel. Legyen a szívedben hála és akkor már nem szomorkodsz annyit.

Hát furcsásos, de megnéznék ilyen Japán cégeket, mint nakamichi, meg más hifi gyártókat. Az eliica autót ki ne hagyd. Van itthon Magyar iskola, amit Japánok pénzelnek, mert van valami közös kultúrális alap, úgyhogy elmerülhetnél a történelmükbe, biztos érdekes, értékes.

Gondolom nem lesz egyszerű. Sok puszi, Isten vigyázzon rátok.

Először is: ne bántsátok a kérdezőt, nem mindenkinek lehet ugyanaz az álma! >.<

Tudom, hogy mennyien Japánban akarnak élni, mondom ezt úgy, hogy nekem is hatalmas álmom volt kijutni, ki is mentem ösztöndíjjal, és tényleg tök jó volt, de azért az első két hétben én is meg voltam szeppenve rendesen! (igaz, én egyedül mentem ki, mint az ujjam, és senki más magyar nem volt ott)

Kedves Kérdező, megértem, amiken átmész. Nekem rengeteget költözködött a családom, amíg kicsi voltam, 6 év alatt 5 általános sulit jártam meg, sokszor ott kellett hagyni barátokat, ráadásul akkor még nem volt internet, örökre megszakadtak ezek a kapcsolatok...

Igaz, ennek révén hamar megtanultam rugalmasnak lenni, és jobban, gyorsabban alkalmazkodni új helyzetekhez, környezethez.

Mégis, Japánba költözni nekem is olyan volt az elején, mint mikor felkapta a forgószél Dorothy-t és letette Óz földjén...

Volt ott sok csodás dolog is, de annyira más volt minden, és annyi mindent kellett elintézni az első pár hétben, hogy csak kapkodtam a fejem, és a sok bürokrácián bizony kibuktam néha.

A te helyzeted ennél sokkal kedvezőbb, neked azért ott lesz a közvetlen családod, és interneten tényleg lehet tartani a kapcsolatot sok otthonival, még ha nem is ugyanaz, mint a hús-vér találkozás. Bár az tényleg könnyen előfordulhat, hogy a kapcsolattartás meg fog ritkulni, erre sajnos fel kell készülni :( Nem fogsz tudni ugyanúgy részt venni a napjaik minden mozzanatában...

Gondolom, apukád cége segít majd leendő lakást is találni nektek meg papírokat intézni, ez is hatalmas segítség lesz.

Persze ettől még tényleg óriási változás lesz ez az életedben, és biztos lesznek ijesztő dolgok.

Én például egy kisebb japán városban laktam, nekem az nagyon kellemes volt, de Tokió mérete nekem ijesztő lenne.

Az, hogy angol-japán suliba fogsz járni, viszont szerintem szuper dolog. Nekem Japánban az egyik legjobb élmény a nemzetközi cserediákok közössége volt. Iszonyat jófej volt mindenki, rengeteget segítettünk egymásnak, lelkiekben is, és nagyon sok szeretetet kaptam ott. :) Abban a közösségben megláthattam, hogy alapjában véve minden ember ugyanolyan, ugyanúgy nevetgéltünk együtt vegyes nemzetiségű lányok, mint ha csupa magyar lettünk volna.

Mondtad, hogy jártál már Japánban, akkor gondolom, a szokásaikról is tudsz sokat, de azért érdemes jól beleásni magad, akkor otthonosabban fogsz tudni mozogni.

Tudatosítsd magadban, hogy az természetes, ha el vagy most kenődve kicsit meg meg vagy szeppenve. Ha nem lennél, pont akkor lennél érzéketlen! Hiszen szereted a barátaidat, meg megszoktad ezt az otthonodat. Aki nem szeppenne meg ettől, az csak szimplán bele sem gondolt egyáltalán, mi vár rá. Én is kicsit szomorú voltam az ösztöndíj előtt egy hónappal, meg nekem is hiányzott a családom az elején nagyon.

De hidd el, pár hét, és megszokja az ember az új környezetet, lehet új barátokat szerezni. Egyáltalán nem rossz hely az, max a tömeg lehet majd kicsit sok :P

Remélem, kicsit tudtam segíteni! Fel a fejjel és ganbare! :)