Miért nem dicsőség ma már sokat dokgozni?

Nem arról van szó, hogy nem dicsőség.

Csak anyukád nagyon önző és öntelt,munkamániás, abba rokkan bele,ő dolga, másnak fontosabb az egészsége és kevesebb munkával többet keres mint anyád, meg te.

Az államszocializmus alatt a munka dicsőséges voltával vígasztalták a munkásosztály tagjait a kommunisták, ha már a nyugati munkások életszínvonalát nem sikerült megteremteniük.

Mondd meg anyukádnak, hogy köszönöd szépen a hozzászólását, de szerencsére semmit sem számít a véleménye.

Tudod, nem a munka a dicsőség, és főleg: NEM AZ A CÉL.

Nem az a jó, ha JÓÓÓÓ sokat dolgozol.

Az eredmény számít, amit elérsz.

Márpedig sok tudással és kevesebb munkával többet érsz el, mint sok munkával és kevés tudással.

Úgyhogy érdemes inkább a tanulásra fektetni a hangsúlyt.

Ez eléggé trollkérdésnek tűnik... Na mindegy, azért válaszolok.

A régi paraszti világban tényleg az volt, hogy aki sokat gürcölt, annak sok földje lett, és még többet gürcölhetett... Viszont nem is volt megélhetési problémája. Vett fel állandó cselédet, az besegített.

A szocializmusban szintén az volt, hogy aki sokat dolgozott, annak sok pénze volt, látványosan jobban élt, mint aki nem dolgozott.

A mai fiataloknak hihetetlen, hogy pl. az egykori munkahelyemen, egy akkor 2000 fős nagyvállalatnál, az öreg szakmunkásokkal néha előfordult, hogy a sok túlórával meg pótlékkal együtt többet kaptak fizetésnapon, mint a nagyvállalat vezérigazgatója. Manapság már egy ekkora cég vezetője kb. 10x annyit kap, mint egy szakmunkása...

De akkoriban munka mellett is komoly pénzeket lehetett keresni, másodállással vagy mezőgazdasággal. Nézz körül falun, akkoriban épültek a nagy házak, sokuk kétszintes. Mivel az emberek egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a megkeresett sok pénzzel, így építettek egy emeletes házat. (Erről a folyamatról szociográfiákat is lehet olvasni, ha szétnézel a könyvtárban.)

Aztán a rendszerváltás után elkezdődött az, hogy lenézték a fizikai munkát. Mivel a mérnök, orvos, ügyvéd, stb. kereste a hatalmas lóvékat.

Ez a folyamat odáig jutott, hogy manapság már mindenki diplomát akar, fizikai munkát végezni meg senki. Emiatt a fizikai munka is már nagyjából megfizethetetlen. A kollégám 19 éves kőműves fia kiváltotta az ipart, és kezdő, alig valamihez értő gyerekként 200 E Ft-okat kér egy napos munkáért.

Sosem volt dicsőség sokat dolgozni. Se ezen a bolygón, se a létezés egyéb pontján bárhogyan.

Az dolgozik sokat, aki nem tudja hogyan kell nem dolgozni. Egy ideális bolygón senki sem dolgozik. Ott sem, ahol nincs technológia.

#4

A kollégád 19 éves fia komoly arc lehet a napi 200 ezrével.

Budapesten a napi 30-35 ezres munkadíjat alig akarják elfogadni a megrendelők.

#7

Ezt elég nehéz elhinni. Van festő ismerős, aki napi 100 felett jár Pestre feketén dolgozni, és ahol dolgozik, a környékről szokott kapni új felkérést, amikor megtudják, milyen olcsó.

A gyerek amúgy szakmunkát végez, számlával. Fizet belőle adót, meg egy rabszolgát, aki napi 20-at kap. Fehér embert nehéz találni kőművesmunkára. A cigányok meg általában cigány munkát végeznek: van egy vállalkozó, aki pár hónapos OKJ-s tanfolyamot végzett, de nem komplett kőműves szakmát szerzett, csak egy bizonyos munkafolyamatot tanítottak meg neki. Viszont ő még ezt se csinálja, csak felveszi a rendelést, aztán néhány innen-onnan összefogdosott, nem szakmabeli cigánnyal végezteti el a munkát. Tavaly beszéltem eggyel, kocsibejárót kellett volna felverni és újrabetonozni. Addig vettem komolyan, ameddig el nem mondta, hogy 8 cm vastag betont akar lerakni, amiben még vas sincs... (Ez, ugye, még járdának is elég karcsú, nem még autó alá...)

#8

Gondolom mennyire örülnek a megrendelők ennek a két jómadárnak,meg a napi 100 ezeres kiadásnak.

Ha az arc napi 80-at számol magának,az átlag 22 munkanapra 1.760.000 Ft.

Lehet hogy egy évben egyszer kétszer bejön 1-2 napra 80 ezer,de ezt remélem nem gondod komolyan te sem.