Ti megszóljátok/megszólnátok azt, aki idős hozzátartozóját idősek otthonában helyezi el?

Miért szólnám meg? Egyébként az idősek otthona nem egy olyan borzasztó hely, nem börtön az.

Az kerül oda be aki nem tudja már magát ellátni és a hozzátartozói nem tudnak róla gondoskodni, mert például sokat dolgoznak vagy lehet hogy külföldön élnek.

Valahol az első oldalon már írtam a véleményemet, azt még a "börtön témáról" eszembe jutva leírnám, hogy igen... A hozzátartozók akkor viszik haza a nagyit, vagy csak ki sétálni, amikor csak akarják. Annyi változik, hogy a hozzátartozók már nem mehetnek "nyaralni" a nagszülőkhöz. Hozzátenném, abban az otthonban, ahol a nagyim él, van egy házaspár is. 70 közeliek, önszántukból döntöttek úgy, hogy otthagynak csapot papot és együtt költöznek az otthonba, meg sem hallgatták a gyerekeik véleményét. Abszolút jó testi és mentális állapotban vannak. Tehát nem kell olyan borzasztó helynek gondolni egy ilyen otthont, még ha nehéz is meghozni egy ilyen döntést.

Persze otthon és otthon között is van különbség. Bárhova azért nem adnám be egy szerettemet, alaposan körbe kell szimatolni a döntés hozatal előtt, de azt hiszem ezt is említettem.

A család régi birtokán lakom. Itt haltak meg az őseim valamennyien. Má én következem, és szakítani fogok a hagyománnyal. Irány egy otthon, és...más, keményebb világ van/jön, jobb egy barátságos otthonban, ahol azonosak a gondjaink.

Régen elítéltem, ápoltam is mindenkit, de most, hogy én vagyok a soros, már más a szitu...

Én nem nagyon értek azzal egyet hogy nem szólnám meg.Nekem édesanyám 72 éves de nem tudnám idősek otthonába adni őt.Ha egyedül is lenne itthon gondoskodnánk a nővéremmel róla.Jobb lenne neki itthon mint ott bent.Én nem vagyok ilyen hogy most már öreg adjuk le.Eddig ő gondoskodott rólunk és most mi vagyunk soron.Én ezt így gondolom.

Volt egy nagyon jó ismerősünk a nővérem minden nap ellátta,gondozta őt.A néni egyedül élt és nagyon jó volt így neki mert nem volt magára hagyva.A fia nagyon távol lakott tőle,de egyszer megjelent és a néni akarata ellenére bedugta az idősek otthonába.Aztán ahol a néni lakott el is adták a lakást.

12-s vagyok, nálunk pont ez volt a helyzet. A nagyimnak egyszem fia érte meg az öregkorát, ő az én édesapám. 310 km-re élünk tőle, a környéken már csak távolabbi rokonok maradtak, akiktől nem kérhettük azt, hogy viseljék gondját rendszeresen. Mi a munkánk és kötelezettségeink miatt nem költözhettünk oda, a nagyim pedig makacsul kitartott amellett, hogy ő nem lesz senkinek a terhére és pláne nem költözik hozzánk ilyen messzire, amikor ő ott született és ott is fog meghalni.

Már 10 éve nézegeti az otthonokat és szerencsére ki is választott egyet, pont mire eljött az ideje, hogy már nem bírjuk. Az utolsó hetekben már nem volt elég az, hogy a falu szociális gondozója ellátogatott hozzá naponta, főzött, kimosott, kitakarított, bevásárolt neki, rendbe tette, beszélgetett vele. Egyre több és több figyelmet igényelt a nagyim, az utolsó hétben már anyuék látták el non stop. Pelenkázni, felültetni, éjjel jajveszékelésre kelni, mert leesett az ágyról, egyedül nem bír felkelni, avagy csak mert zsibbad mindene, a másik oldalára kell fordítani. Ez teljes munkaidős foglalkozást jelent, amire egy dolgozó embernek csak erején felül van ideje, pláne úgy, ha a segítségre szoruló nagyi 300 km-re van a munkahelyétől.

Meg lehet szólni, el lehet ítélni. Én tudom, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk meg és szerencsére a nagyim is, mert amióta bent lakik teljesen kivirult, nagyobb a szabadsága és mozgástere. Nincs olyan, hogy elesik az udvaron és ott fagy halálra, avagy leesik az ágyról és ott hal éhen. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor egy egyedül élő nagyi zsebében már ott lapul a mobiltelefon és hosszas magyarázat után megérti az alapvető funkciókat hogyan kell használni (felvenni, letenni, gyorstárcsázóval hívni), még is elérhetetlen egy egész napon keresztül...

nem. Ez mindenkinek a szuverén joga. Persze ez helyztfüggő, de ha pl. gyerek is van meg munka, stb akkor végképp nem

. nem is birnám lelkileg hosszútávon h én gondoskodjak az idős rokonomról