Éreztétek már, hogy a legjobb barátnőtök leszar de ti még mindig szeretitek?

Szóval.. Amikor ötödikes voltam az általános iskolában érkezett az osztályba egy új lány. Már az elejétől kezdve jól kijöttünk egymással, a suliban mindig együtt voltunk és szinte minden délután is. Rengeteg közös dolog volt bennünk! Mindent elmondtuk egymásnak! Aztán ahogy nagyobbak lettünk kb. 7.-8. osztályban ő elkezdte a "nagy szerelmes" életet.. Én sohasem voltam olyan, hogy minden héten más fiúba voltam szerelmes 13 évesen. Persze soha nem lett kapcsolata.. mindig csak kiszúrt valakit akibe szerelmes volt.. Ezmiatt én megmondogattam neki, hogy ne élje bele magát mert lehet, hogy semmi sem lesz belőle.. Ez miatt ő úgy döntött, hogy nem számol be a szerelmi életéről. Előfordult nem is egyszer, hogy kibeszélt, veszekedtünk.. de kivel nem esik meg? Majd elkezdett nyalni az úgymond menőknek és egyre inkább velük volt.. Ők mindig kibeszélték, kihasználták, nem voltak igaz barátok.. De nem hallgatott rám, nem érdekelte. Aztán jött a középiskola.. egy középiskolába kerültünk de más szakra. megígérte, hogy mindennap találkozunk. Tudtam, hogy ez nem így lesz, de reméltem, hogy legalább nagyritkán összefutunk. Eljött a ballagás utáni nyár.. 2szer találkoztunk.. mind a kétszer én hívtam el!!! Most ott tartunk, hogy szokásához híven nyal mindenkinek. Van 1800 ismerőse facebookon, mindenkivel nagy spanságba van. Van 3522353 kamubarátja. Nem várom el, hogy minden időt velem töltsön. De sulin kívül utoljára augusztusban találkoztunk. Egyáltalán nem tartjuk a kapcsolatot. Januárban írtam neki, hogy írjon ha ráér (persze tudtam, hogy nem fog) és azóta sem írt. Most nézegette ma régi képeket, beszélgetéseket és most is sírok. Ask.fm-en írogatok néha neki névnélkül, hogy mennyire huányzik.. Tudoom beszélnem kellene vele de egyszerűen tudom, hogy semmi sem fog változni. Annyira hiányzik. Nem tudom miért írtam mind ezt le. De jó volt kiadni magamból.

:)))))))))