Valóban "lejárt" ez a szokás mint valami kölcsön?

Gondolom sokan ismerik azt a szokást, hogy Magyar ember nem koccint sörrel az aradi vértanúk emléke végett, mert az osztrákok miután kivégezték őket sörrel koccintottak. Ezt a szokást még a nagyapám nevelte nagyon belém, elég karakán ember volt, egyszer még kiskoromban átjött egy barátja a nyaralóban, persze előkerült a söröcske, és a cimbora elindította a poharát nagyapám pohara felé, aki úgy elrántotta előle, hogy a fele kilöttyent az asztalra. Aztán ebből lett egy jó félórás szócsata, hogy ki volt a nagyobb hülye, a cimbora aki koccintani akart a sörrel, holott nem illik, vagy a nagyapám, aki inkább kiöntötte a fele sörét, minthogy koccintson vele.

Eltelt néhány év, már én is felnőttem, elkezdtem sörözgetni járni haverokkal, és hát egy társaságba egy esemény ünneplése alatt mindenki koccintott ahogy azt kell, de én mindenkire csak megemeltem a poharam és biccentettem. Egy lány, akit akkor ismertem meg ezt szóvá tette. Mondtam neki, bocsánat, de nekem azt tanították, hogy sörrel nem koccintunk. Erre jött azzal, hogy jaj hagyd már, az már rég lejárt, ezt anno, csak egy ideig fogadták meg a magyarok, most már nyugodtan koccinthatsz, különben pont az ellenkező hatást éred el (vagyis bunkó vagyok) ha nem koccintok. Nem tudtam mit mondani erre, de csak azért is csak emeltem a poharam talán megszokásból vagy dacból nem tudom.

Nagyapámat már nem tudom megkérdezni a dologról, sajnos nincs közöttünk. Ezért kérdem Tőletek, hogy mi az igazság a témában?

Ha "le is járt" időközben ez az egész nem hinném, hogy sokat változtatna a dolgokon, mert ezt így szoktam meg a hosszú évek alatt, csak ha már bunkó vagyok, akkor legalább tudjak róla :)