A japán emberek tényleg ennyire rosszak?

Ezzekel az altalanosito megallapitasokkal nagyon csinjan kell banni, plane ha ennyire eltero kulturaju nepekrol van szo.

Naluk egy fejbolintas, es gesztus, egy mondat teljesen mast jelenthet mint itt Europaban.

"Érzéketlenek."

Nem érzéketlenek, csak nem mutatják ki annyira az érzelmeiket, és nehezen nyílnak meg. Illetve rájuk sokszor igaz, hogy a tetteik beszélnek a szavaik helyett.

"Szó nélkül eltűnnek az ember életéből."

Ilyen nincs, ha jóban vagy egy japánnal, nem fog szó nélkül eltűnni. Ehhez két ember kell, aki mellől valaki szó nélkül eltűnik, ott valami nem volt rendben a kapcsolattal.

Az mondjuk megeshet, hogy csak azt hitted, hogy jóban vagytok, mert mindig "udvarias és érdeklődő" volt. De náluk ez alap dolog. Ha tényleg érdeklődik, akkor magától keres, illetve meghív ide-oda minden elvárás nélkül is. Ha ilyesmi nem volt, akkor a részéről eleve nem is volt szó barátságról.

"Lehetetlen velük barátságot kötni."

Nem lehetetlen, de kétségtelenül nem könnyű, mert a nyelvi akadály mellé még ott van a zárkózottságuk is. Ahhoz hogy egy japánnal barátságot köss, nem elég 2-3 hónap, amennyit egy átlag turista Japánban tölt. Persze vannak kivételek akikkel gyorsabban megy.

"Igazából többnek tartják magukat másoknál"

Mint nemzet, igen, büszkék magukra, de ez kire nem igaz? A magyarok is így vannak vele.

Mi egyén, a legtöbb japánnak inkább kisebbségi komplexusa szokott lenni a külföldiekkel szemben, mert magasabban, határozottabbak, jobban beszélnek nyelveket, stb. stb.

"Nem érdeklik őket az emberi kapcsolatok"

De érdeklik, csak nem zajos társaságot, hanem egy kisebb de szorosan összetartó kört céloznak meg. Amúgy nincs még egy ország, ahol annyi "kapcsolatépítési" evészet-ivászat lenne, mint Japánban, mert még a lazább kapcsolataikat is sokkal nagyobb becsben tartják és ápolják, mint máshol.

Az 5-ös kiválóan összefoglalta a lényeget, nem is teszek hozzá semmit. :)

Azaz annyit igen, hogy nemcsak nem érzéketlenek, de kifejezetten szentimentális, nagyon érzelmes a japán többség, de a kimutatási szabályaik elég sajátosak, zárkózottak, és az udvariassági szabályaikhoz tartozik a jó értelemben vett -tapintatos- "ködösítés", befejezetlen mondatok alkotása.

Ráadásul normális esetben (rangsorban) LEFELÉ IS(!) tiszteletteljesek (a nyelvtanuk szerint is, megszólítási módok szerint is!), és tiszteletteljes hallgatóság a japán, általában.

(Egyébként nem véletlenül nehéz nekik európai nyelveket tanulni, valamint európainak japán nyelvet, mert a nagy részt eltérő gondolkodásmódot, szokásrendszert is meg kell tanulni a nyelvhasználathoz - bár ez a dolognak az egyik fele, igaz, hangsúlyos része.)