Rosszak a tapasztalataim, vagy tényleg jobban érvényesülnek a "nagypofájú", durva, gátlástalan emberek?

Az élet több területén megfigyeltem már ezt. Pl. tömegközlekedésen. Én fizettem, egy mellettem ülő ember meg elküldte a kurvä anyjába a kalauzt, és nem vett jegyet. Egy másik meg jópofizott, és kimagyarázta. Kicsit hülyének éreztem magam, mert megvettem a drága jegyet. Iskolában is így volt. Az ilyesmi diákok mindig jobb jegyet kaptak (tehát nem kaptak egyest, akkor sem, ha nem tudtak semmit), csak a viselkedésük miatt, most a jópofizásra, viccelődésre gondolok, mint aki nem viselkedett így. A munkahelyen szintén. Jobban érvényesülnek. Legalábbis én így látom.

Gondolom a kérdésből kiderül, hogy én nem vagyok ilyen. Nekem ez nem is hiányzik, csak igazságtalannak érzem. Pl. ennél a tömegközlekedéses esetnél úgy éreztem, felesleges becsületesnek lenni, és kidobtam az ablakon a pénzt. Próbáltam már én is így viselkedni, de ha visszagondolok, jobb is, hogy nem láttam magam kívülről, mert nagyon nevetségesnek tűnhettem:D. Ezt csak onnan gondolom, hogy éreztem, hogy "na ne, én ezt nem tudom". Természetesen sikertelen is lett, az ilyesfajta próbálkozásom. Viszont így meg gyakran nem tudok érvényesülni, vagy csak egyszerűen bekerülök egyfajta csendes, szinte már lúzer szerepbe. Pedig én nem érzem magam annak, csak úgy gondolom, én ilyen vagyok. Viszont felötlött bennem, hogy valamit lehet mégis rosszul csinálok. Tehát a második kérdésem az lenne, hogy ha valaki szintén tapasztalt már ilyeneket, vagy volt ilyen helyzetben, az mit tett? Nem akarok ilyenné válni, mivel nem is tudnék. De lehet az sem jó, ahogy én viselkedek. Arra már rájöttem, hogy nem érdemes, túl udvariasnak, illedelmesnek lenni (persze ha ilyen vagyok, ez ellen nehéz szándékosan ellentétesen viselkedni), mivel nem értékelik, és csak gyengébb leszel. De lehet a viselkedésem a helytelen. Mit gondoltok?