Milyen volt az első keresztények Istentisztelete, hiszen még nem volt rögzített Újszövetségük sem, nem volt írott Evangéliumuk?

Sajnos erről nincs túl sok infó. A legrégebbi feljegyzés keresztény istentiszteletről (tudomásom szerint) a 2. századból származik, Szent Jusztinusztól, ha jól emlékszem.

Mindenesetre néhány támpontunk van:

- Találtak egy őskeresztény oltárt, ahol egy kereszt lenyomata van, tehát bizonyos gyülekezetekben már használhatták a liturgiákban a keresztet.

- Az Didakhé alapján tarthatták a zsidó hagyományokat. Az irat ugyanis felszólítja a keresztényeket a Miatyánk napi 3-szoros elmondására. A napi 3-szoros imádságról az Ószövetségben olvasunk.

- Az istentiszteleti nap a vasárnap volt. Nem kizárt, hogy az leges-legelső keresztények a zsidó hagyomány folytatásaként eleinte a szombatot tartották, (a 30-as években) viszont a vasárnapra való átállás már az apostolok idejében megtörténhetett, erre van nyom az Újszövetségben. A 2. század elején Antiochiai Szent Ignác már kifejezetten kéri a kereszttényeket, hogy ne szombatot tartsanak.

- Az első keresztények az evangéliumokat szóban hallhatták. A keresztény hagyomány és a kutatás alapján a Márk evangéliuma például Péter apostol prédikációjának írott változata. Miközben az apostol beszélt, Márk gyorsírással lejegyezte. Tehát Jézus életének mozzanatait az apostolok bizonyára szóban mondták el.

- Mivel nem voltak templomok, és nem volt állami támogatása sem az Egyháznak, ezért az összejövetelek szegényesebbek lehettek, mint manapság.

Nos, kb. így nézhetett ki egy őskeresztény istentisztelet a forrásaim alapján. Üdv!

Vannak első keresztény istentiszteletekről leírások a Bibliában, az Apostolok cselekedetei könyvben:

24

És másnap eljutának Cézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.

25

És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt.

26

Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.

27

És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve;

28

És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:

29

Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?

30

És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,

31

És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.

32

Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked.

33

Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.

34

Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;

35

Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.

36

Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).

37

Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,

38

A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.

39

És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára feszítvén.

40

Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván,

41

Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból.

42

És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.

43

Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne.

44

Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.

45

És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

46

Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:

47

Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképpen mi is?

48

És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

Péter apostol elment Kornélius házához, nem engedett sem imádást, sem lábcsókot, hanem azt mondta, hogy ő is ember. Azután elmagyarázta, hogy szokatlan a helyzet, mert zsidóknak nem szabad más nemzetbelivel érintkeznie, de Isten szólt neki, ezért jött el. Ezután a bevezető után prédikált Jézus Krisztusról. Nem könyvből olvasott, hanem fejből, szívéből.

Mikor még prédikált Péter, leszállt a Szent Lélek a hallgatóságra. Ámélkodtak is a zsidó kísérői Péter apostollal együtt (aki szintén zsidó volt), hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

Honnan tudták ezt? Onnan, hogy elkezdtek nyelveken szólni, és magasztalták az Istent.

Ezután azt mondta Péter apostol, hogy akik vették a Szent Lelket, azok merítkezzenek is be (az eredeti szövegben a görög baptizo, bemerítkezés szerepel).

Tehát bemerítkeztek (megkeresztelkedtek) az Úrnak nevében.

Ez volt az első olyan keresztény Istentisztelet, amelyet Jézus zsidó tanítványai tartottak pogány hallgatóknak.

Azt gondolom nem kell mondani, hogy Jézus is zsidó volt.

Milyen nyelven tartotta Péter a prédikációt? Valószínűleg görögül, ez általánosan használt nyelv volt azon a vidéken.

Tehát nem latin nyelvű liturgikus jellegű ceremónia volt, ez később alakult ki, úgy kb. 300 évvel később, a 4. században (amit ma római katolicizmusnak nevezünk).

A legelső "istentisztelet" maga az utolsó vacsora volt, melyben Krisztus vette a kenyeret és a bort, majd saját testeként és véreként adta az apostolainak. Az utolsó vacsora elég közel visz minket a kérdésed megválaszolásához, mert egyszerre voltak benne jelen a zsidó hagyományok és maga az Újszövetség, melyet Jézus kötött velünk teste és vére által.

Az ó- és újszövetségi elemek vegyülése később is jellemző maradt az istentiszteleteken. Sajnos a Bibliából nem tárul elénk, hogy pontosan hogy nézett ki, de azért nem tapogatódzunk teljesen a sötétben. Az apostoli levelek alapján biztos, hogy két lényeges része volt, az első felében történt a tanítás, a második felében pedig a kenyértörés. Pál apostol mindkét részt illetően hagyott ránk előírásokat is.

Valószínűleg minden korai gyülekezetben olyan nyelven történt, amilyen a hallgatóság zöme volt. Rómában latinul (hülyeség amit előző írt), görög vidékeken görögül, Júdeában arám vagy héber nyelven, stb...

Továbbá érdemes vizsgálni az egyéb történelmi forrásokat is, de ezekre #2 hozzászóló már rámutatott, nem térnék külön ki. Talán annyival érdemes kiegészíteni, hogy a legelső fennmaradt liturgia a Szent Jakab liturgia, aminek az alapjai Jakab apostoltól származnak. Ezt liturgiát a keletiek Jeruzsálemben sok évszázadon keresztül használták.