Szerepel a Bibliában KONKRÉTAN az öngyilkosság tilalma?

Igen, a Tízparancsolatban: Ne ölj.

Szerepel ott, hogy ez kizárólag mindenki másra vonatkozik, a saját életedre nem?

Nem tudom, és nem is akarom azt eldönteni, hogy ezért pokolra kerül-e valaki. De, az egyértelmű a Biblia alapján, hogy nem helyes.

A Biblia egészéből ez látszik. pl. Az emberölés tilalmából, ahogy már írták. Vagy: "Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben." (1 Korinthus 6,19-20) Ezzel pl. hogyan egyeztethető össze az öngyilkosság?

Az öngyilkosság mindenképpen egy tragikus dolog. Eldobni az életet, a reményt. A Bibliában is az a pár eset ami szerepel, szerintem egy tragikus végkifejlet. Júdásé például. Megölte magát és így a reménytelenségbe veszve halt meg, nem látva meg Jézus feltámadását. A Bibliában előfordul, hogy pl. próféták nagyon mély kétségbeesésbe zuhannak és a halált kívánják, de végül Istenhez fohászkodnak, bíznak benne, aki megerősíti őket, hogy képesek legyenek tovább élni. Egyébként szerintem már az elgondolkodtató, hogy a legmélyebb lelkiállapotukban sem akarják önmagukat megölni, hanem várják hátha maguktól meghalnak. Szerintem ez azért van mert tudják, hogy nem végezhetnek magukkal, Isten kezében van az életük, csak ő dönthet a haláluk felől.

Szia

Az, hogy "ne legyél öngyilkos", - nincsen írva a Bibliában. Viszont Isten több szolgája meg van említve, akik már nem akartak többé élni.

De a bibliai időkben is élt néhány hűséges férfi és nő, akinek a szavai erőteljes lehangoltságot tükröznek az élettel kapcsolatban. Rebeka, Izsák patriarchának a felesége egyszer annyira elkeseredett egy családi gond miatt, hogy ezt mondta: „Megutáltam az életemet” 1Mózes 27:46. Jób, aki elvesztette a gyermekeit, az egészségét, a vagyonát, és megingott a társadalmi helyzete, így szólt: „Lelkemből útálom az életemet” Jób 10:1. Mózes egyszer így kiáltott Istenhez: „kérlek ölj meg engemet” 4Mózes 11:15. Illésből, Isten egyik prófétájából ezek a szavak törtek elő: „Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet” 1Királyok 19:4. Jónás próféta pedig többször is kijelentette: „Jobb halnom, mint élnem!” Jónás 4:8.

Vajon Jehova elítélte ezeket a személyeket az érzéseik miatt? Nem. Sőt, szavaikat megörökítette a Biblia lapjain. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy e hűséges személyek közül egy sem hagyta, hogy az érzései az öngyilkosságba kergessék. Jehova értékesnek tekintette őket; azt akarta, hogy éljenek. Isten valójában még a gonoszok életével is törődik, hiszen arra buzdítja őket, hogy változzanak meg, és ’maradjanak életben’ Ezékiel 33:11. Akkor mennyivel inkább szeretné, hogy azok, akik igyekeznek elnyerni a tetszését, életben maradjanak!

[link]

[link]

[link]

Személy szerint, magam is elgondolkoztam a dolgon... Hogyan, miként stb. Csak azért hogy figyeljenek rám, hogy végre foglalkozzanak velem...De ne destruktívan, lenézően, megvetően, majd nekiálltam gondolkozni, megnéztem mások mi okból követnek el ilyeneket és közben figyeltem bennem milyen érzéseket kelt. Megdöbbentem, sajnálat és együttérzés helyett megvetést éreztem, lenéztem őket. Olyan dolgok indítékai miatt dobják el az emberek az életüket amiket meg lehetne oldani.

A háborúkkal is hasonló véleményen vagyok, csak a védőket értem meg, a házért, és a családért, azért érdemes meghalni. A harakiri, amit a becsületért követtek el, az csak elfogadható eszme, de ezzel sem értek teljesen egyet, de előbb elfogadom. (a miért érdemes meghalni listám 3. helye)

Na szóval sikeresen lebeszéltem magam. Egyszerűen annyira egoista és önző vagyok, hogy nem tartom hozzám méltónak + az fent említett top 3. De nem múlt el az a világfájdalom, csak tudom hogyha tovább élek esélyem van megoldani.

Szerintem, igazából konkrétan nincs megfogalmazva, mert ezt, az erkölcsi norma nem engedte, így nem is nagyon van róla szó.

Nem érzed bűnösnek a gyilkost, aki elveszi más életét, ezzel ellopva áldozatától a reményt, a jövőt? Elrabolva s megfosztva szeretteitől?

Gondolom te is bűnösnek tartod.

Tehát, kérdem én; Bűnös-e az, ki még magának sem adja meg az esélyt? Aki megfosztja szeretteit önmagától? Aki eldobja a reményt, az éltet és Istenbe vetett hitét? MIÉRT? Bűn-e Bánattól hajtva, önző, elkeseredve, eldobni Szerető és Odaadó Istenünk legnagyobb ajándékát, az életet?

Asmr, nem tudom mik a szándékaid, hogy honnét jött a kérdés, de remélem sikerült megközelítenem a választ.