Jézus miért választotta Júdást apostolnak?

Szia

Röviden abból a célból, amiért a többit. De azért érdemes a hátteret kicsit jobban megnézni

Az evangéliumok valamivel i. sz. 31 pászkája után említik először Júdást az apostolok felsorolásában, körülbelül másfél évvel azután, hogy Jézus megkezdte a szolgálatát: Márk 3:19; Lukács 6:16. Ésszerű feltételezni, hogy Júdás egy ideje már tanítvány volt, mielőtt Jézus apostollá tette. Sok író teljesen negatív képet fest Júdásról, holott egy ideig bizonyosan olyan tanítvány volt, aki Isten és Jézus kegyét élvezte; már önmagában az is emellett szól, hogy ki lett választva mint apostol. Ráadásul megbízták Jézus és a 12 apostol közös pénzügyeinek a kezelésével. Ez azt tükrözi, hogy akkoriban megbízható volt, valamint rátermett vagy képzett is, különösen arra gondolva, hogy Máténak volt tapasztalata a pénzzel és a számolással, mégsem ő kapta meg a feladatot: János 12:6; Máté 10:3. Ennek ellenére Júdás teljesen és megbocsáthatatlanul becstelenné vált. Kétségtelenül emiatt került az utolsó helyre az apostolok felsorolásában, és ezért írják le úgy, mint „aki később elárulta” Jézust, és „aki aztán áruló lett” Máté 10:4; Luk 6:16.

Jézus i. sz. 32 pászkájának közeledtével a többi apostollal együtt Júdást is elküldte prédikálni (Mt 10:1, 4, 5). Nem sokkal Júdás visszatérte után és kevesebb mint egy évvel azután, hogy apostol lett, Krisztus a többiek előtt leleplezte, bár a nevét nem mondta ki.„Egy közületek mégis rágalmazó (gör.: di·aʹbo·losz; jel.: ’ördög’ v. ’rágalmazó’).” A beszámolóból kiderül, hogy Júdás volt az, aki már akkor rágalmazó volt, és ’el akarta árulni Jézust, noha egyike volt a tizenkettőnek’ Ján 6:66–71.

Ezzel az esettel kapcsolatban János megjegyzi: ’Jézus kezdettől fogva tudta, ki az, aki el fogja árulni őt’ Ján 6:64. Krisztus a Héber Iratok próféciáiból tudta, hogy egy közeli társa fogja elárulni: Zsoltárok 41:9; 109:8; Ján 13:18, 19.

Apostolságának kezdetén Júdás hűséges volt Istenhez és Jézushoz. János tehát bizonyára arra gondolt, hogy annak ’kezdetétől’, amikor Júdás elindult a romlás útján, és kezdett engedni a tökéletlenségnek és a bűnös hajlamoknak, Jézus már felismerte ezt a folyamatot Ján 2:24, 25; Jelenések 1:1; 2:23. Júdásnak tudnia kellett, hogy ő az a „rágalmazó”, akiről Jézus beszél, ennek ellenére továbbra is Jézussal és a hűséges apostolokkal tartott, és nyilvánvalóan semmin sem változtatott.

Ha nem választja őt, akkor ki árulta volna el?

Júdásnak nagyon fontos, nélkülözhetetlen szerepe volt.

Jézus mindenkit szeretett, és mindenkienk megadta a lehetőséget az üdvözülésre, még azoknak is, akikről előre tudta, hogy nem élnek majd vele. Legtöbb ember ezt pazarlásnak látná, minek feccelni bele energiát, ha úgyis elkárhozik. De Isten szeretet, méghozzá feltétel nélküli szeretet, amely nem vár viszonzást, nem hőbörög, ha nincs eredménye a munkájának. Júdás a tehetsége alapján alkalmas volt apostolnak. Jézus mindenkiről előre tudta, hogy hisz-e, és Júdásról is előre tudta, hogy el fogja árulni (Jn 6:64). Mégsem adott kevesebb szeretet neki, senki sem vette észre a többi apostol közül, hogy Jézus negatívan kivételezett volna bármelyikükkel, pl. Júdással. Ez abból látszik, hogy az utolsó vacsorán, miután Jézus mondta, hogy "Egyikőtök ma elárul engem", zavartan kérdezgették egymást, és Jézust, hogy ki lehet az? (Jn 13:21-22)

Jézus a baratjának nevezi Júdást a Gecsemáné kertben (Mt 26:50), és Ő tényleg Júdás barátja volt, hiszen Júdás mindent segítséget, szellemi-lelki-anyagi támogatást megkapott Jézustól, hogy a menny dicsőségében a 12 legkivételezettebb helyre kerüljön az apostolok között. De Júdásnak fontosabb volt a pénz, lopkodott a szegényeknek fenntartott erszényből (Jn 12:6), és az ördög a pénzsóvársága miatt tudott behatolni a szívébe, és ezen keresztül tudta belesugallni, hogy adja fel Jézust a farizeusoknak.

üdv Stefán

Na, ez elég jó volt.

Kitől hallottad?

Azért kérdem, mert néha írsz ilyen jó gondolatokat is.

Máskor meg olyanokat, hogy körbe-körbe szaladgálok a szobában.

Most akkor melyik vagy te?

Nem csak az egyetértésről van itt szó.

Vannak értelmes gondolatok, és vannak buta gondolatok.

Attól függetlenül, hogy én Jézus létezésében sem vagyok biztos - amit itt írtál róla, az értelmes gondolat volt.

Máskor meg írsz olyan buta gondolatokat, hogy ihajla.

Még az sem biztos, hogy nem igaz, amit akkor írsz, hiszen ki tudja? Akkor nem hit lenne.

De akkor is látszik rajta, hogy buta.

Szóval ez itt a probléma. Most akkor milyen szintű a gondolkodásod?