A mélyen vallásos emberek (papok, hittérítők) szemében mi számít bűnnek?

Itt egy lelkitükör: [link]

Ebből elolvashatóak az alapvető bűnök.

Szia!

A Bibliában található meghatározása így hangzik: "A bűn pedig a törvényszegés" (I. János 3:4).

Miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn? Egyértelmű, hogy a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: "A törvény betöltése a szeretet" (Róma 13:10). A szeretet pedig a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája. Az "én és te" sorrend megváltozik "te és én"-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá. Így viszont eljutottunk az előbbiekben idézett rövid, tömör bibliai bűnmeghatározás pontos értelmezéséhez is: A bűn az a kifejlett alapelv, amely ellenkezik a szeretet nagy törvényével.

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg tehát egészen gyakorlatias módon: A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája. Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye. Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent. A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére: "A bűn teljességre jutva halált nemz" (Jakab 1:15)., vagy "a bűn zsoldja a halál" (Róma 6:23).

Jézus Krisztus az egyik felhívását, amelyet a valaha is adott, összes isteni kinyilatkoztatás summájának, azaz végső mondanivalójának jelentett ki, "aranyszabály"-nak nevezték el. Ez a nevezetes ige is a másik-középpontú gondolkodás és a következetes másokért való szolgálat nagy alapelvét tartalmazza: "Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták" (Máté 7:12).

Egyedül a kereszténység, illetve a Biblia sajátossága, hogy következetesen tanítja ezeket, mint a titkok végső nyitját, mint a nagy emberi alapkérdések végső megoldását:

"Aki nem gyűlöli magában önszeretetét és azt az ösztönét, amelyik arra biztatja, hogy magát tekintse Istennek, nagyon elvakult ember. Ki nem veszi észre, hogy semmi sem ellenkezik ennyire az igazságossággal és az igazsággal? Mert nem igaz, hogy rászolgálunk; igazságtalan és egyben lehetetlenség is, hiszen mindenki ugyanezt kívánja a maga számára. Tehát velünk született nyilvánvalóan jogtalan kívánság, amelyről nem tudunk, de amelytől mégis szabadulnunk kell. Ám egyetlen más vallás sem figyelmeztetett rá, hogy ez az önszeretet bűn, sem arra, hogy ebben születtünk, hogy kötelesek vagyunk ellene szegülni, és egyiknek sem volt rá gondja, hogy megadja nekünk a gyógyítás eszközeit." (B. Pascal: Gondolatok, 492. sz. töredék)

Üdv. Péter

helló.

én nem is bűnnek nevezném, hanem inkább visszatartó effektnek...méghozzá a továbblépésben blokkolja az egyént. S ez az effekt az önzés, ahogyan Péter barátom is felvezeti szépen és érthetően. Bármilyen cselekedet, amiben a saját érdekedet tekinted előtérbe, legyen az akármi.

Viszont Pétertől kérdeznék, ha még benéz ide.

Én úgy gondolom, hogy az önzetlen szeretet a norma, de az önzetlenség, az nem a másokért élés, hanem minden egy szintre emelése, mindenki/minden érdekeinek egyenlősítése. Tehát az önfeláldozás, az nem illik bele ebbe, hiszen a magam "érdekét" hátra hagyom.

Egy példával illusztrálnám.

Nincstelenek vagyunk mindketten, utcán élünk, nincs lakhelyünk sem munkánk...de én hozzájutok egy negyed kilogramm kenyérhez. A te nézeted szerint(önfeláldozás) én odaadom mindet neked, tehát én "éhen halok". Ha a te hozzáállásodat vesszük alapul, akkor te visszautasítod az önfeláldozás nevében a kenyeret, és ez folytatódik örökre, hiszen mindkettőnkben ott van a másikért élés "vágya".

Ha az én gondolatommal járunk el, akkor automatice elfelezzük, hiszen egyenlő az értékünk, egységben vagyunk ugyanolyanok. Nem hiszem, hogy köteles lennék magamat sanyargatni úgymond a másik érdekében. De te sem.

Többször láttam, hogy ezt hirdeted, azért bátorkodtam feltenni a kérdést, ha nem sértelek meg vele.

Mit gondolsz erről kedves Péter?! :)

üdv

25/F

LastOne.Left

bocsánat kiegészíteném, mert a "lényeg" lemaradt. :)

tehát én úgy gondolom, hogy a szeretet az egymásért(amibe minden beletartozik) élés, nem pedig a másikért. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Szia LastOnLeft!

Köszönöm a kiegészítést, és sajnálom ha félreérthető voltam. Valóban nem várja el az Isten, hogy magunkat elhanyagoljuk, magunkkal ne törődjünk, és a példádnál maradva értelmetlenül elpusztuljunk.

Mondjuk a példa azért sántít, mert a Biblia szavaival élve: "nem láttam, hogy kenyérkéregetővé váljon az igaz."Az önfeláldozás nem öngyilkosság. Logikus, hogy a keresztények is megosztják egymással amilyük van, az önfeláldozás azt jelenti, hogy nem vagyok önző, hanem a mások javát kereső. Azért egy fontos dolgot hangsúlyoznék: a keresztények "idegenek és vándorok ezen a földön" és az ő "országuk nem e világból való" így "nem gyűjtenek kincseket maguknak itt a földön, hanem a mennyben" vagyis az evilági élet számukra ajándék és nem "zsákmány" amihez mindenekfelett ragaszkodni kell. Fontos dolog vigyázni erre az ajándékra és jól sáfárkodni vele, de a cél másokat is az Isten országába vezetni...

Üdv. Péter