Valaki tud segíteni ezekben a Jézussal kapcsolatos teológiai kérdésekben?

Jézus vére és teste szimbolikus. Az életet jelenti, az ő felfogásét, bölcsességének és tudásának útját.

Azért mondják, mert mint minden felemelkedett bölcs annyira nagy tudással rendelkeznek, hogy ösztönösen megértik bármilyen rossznak az okát, mindenkit testvéreként látott, ígx automatikusan megértette őket, empatizált velük. Így ő hordja ezt a tudást, és a magasztos "megbocsájtás", ami megértést jelent.

Itt szimbolikus jézus. A jóságot szimbolizálja. A nagy jóság mindig beéldozza magát. Ez az áldozat más. Egy megtérés szerű élmény. Szóval nem te áldozod fel, hanem elfogadod a jóságtól, élettől kapott ajándékokat, a végtelen lehetőséget a változásra, kóra fordulásra.

Jézus nem volt bűnös helyettünk. Nem így adjuk át, hanem jelképesen, ahogy két bekezdéssel ez előtt írtam. Megérti a jóság. A jóság isten egyetlen gyermeke, annak egy formája. Nincs olyan, hogy isten fia. Illetve de, minden élő és élettelen isten gyermeke. Te is, én is. Nincs különbség közted és jézus közt a személyiségetek és a fejletségeteket leszámítva.

Jézus nem szószerinti vérről, vagy testről beszél, mert az kimeritené a kannibalizmus fogalmát.

Jézus jelképesen használja ezt. Azt jelenti, hogy hitet kell gyakorolni abban az elrendezésben, ami ezzel kapcsolatos.

Vagy is hinni kell abban, hogy Jézus halála megfelelő értékű áldozat mindenkiért. A vére pedig az újszövetség vére, amit néhány emberrel köt a királyságára. Ezért van, hogy a Jézus által bevezetett ünnep alkalmával, felajánljuk a pászkát, és a bort. S azok fogyasztanak belőle, akiket meghivtak hogy legyenek Jézus királyai és papjai a királyságában, az ezer év alatt, a Földön maradottak felett, vezetve Őket. A többiek szemlélői ennek az eseménynek, Ők nem az égbe mennek, hanem Ők lesznek Jézus királyságának Földi része.

Barabásnak semmi köze nincs ehhez.

Jézus halála fedezi a vétkeket, ami álta a vétek, vagy a bűn, "eltünik a pusztában". Ez azt jelenti, hogy az addig elkövetett bűnök eltünnek, vagy is mint ha nem is lettek volna, ilyen szinten lesz megbocsátva.

"Az Ószövetség azt mondja, hogy nem szabad a vért a hússal együtt megenni, és a vért sehogy sem. Jézus akkor mért mondja azt, hogy az Ő vérét meg kell inni és a testét kell enni?"

Az Ószövetségben szó szerint kell értelmezni a vérevés tilalmát. Jézus vérének és testének elfogyasztása természetesen nem szó szerinti. Az úrvacsora - én így hívom - egy jelképes, megemlékezési tevékenység, nem szó szerinti vérfogyasztás.

"Aztán az Ószövetségben az volt a szokás, hogy feláldoznak egy bárányt és egy bakot elengednek a pusztába, hogy az eltávozzon Izrael bűneivel. Ez az áldozati bárány lenne Jézus, a bűnbak pedig Barabás. Akkor mért mondják Jézusra azt, hogy Ő elvette és hordozza a mi bűneinket?"

Barabás egy eleve bűnös ember volt, míg Jézus bűn nélküli. Másrészt a bűn zsoldja a halál. Aki bűnt követ el, annak meg kell halnia. De az ószövetségben inkább állatokat öltek meg az ember halála helyett -mivel Isten az emberáldozatot megtiltotta-, így a bűnért járó halált az áldozati bárány szenvedte el. De mivel a bárány -vagy bármely feláldozott állat- meghalt az áldozat következtében, ezért az csak elfedte a bűnt, tehát nem adott folytatólagos, örök bűnelfedést, hanem az csak addig tartott, amíg az áldozat. Csak arra az időre volt érvénye, csak az ominózus bűnre. Jézus volt az egyetlen, aki alkalmas volt arra, hogy úgy legyen áldozat a bűnünkért, hogy örökérvényű, és folytatólagos legyen az engesztelés, mivel rajta nem fog a halál, tehát életben van az engesztelés után is.

"Ha azt mondjuk, hogy elfogadjuk értünk áldozta fel magát és mi elfogadjuk az áldozatát, az nem olyan, mintha mi áldoznánk fel? És ez nem rossz? Mivel a zsidók bűnösek, akik feláldozták."

Nem olyan, mintha mi áldoznánk fel. Miért lenne olyan? A Biblia azt írja, hogy a Bárány kezdettől fogva megöletett. Isten tudta, hogy az ember bűnbe fog esni, és azt is tudta, hogy Jézusnak meg kell halnia, hogy az emberiségnek legyen útja visszamenni Istenhez. Ő volt az egyedüli, aki alkalmas erre, mert csak rajta nem fog a halál. Csak az Ő áldozata tud örökérvényű lenni. Abból a szempontból bizony rossz, hogy miattunk kellett meghalnia, és elszenvedni mindent. De ez Isten szeretetének a kifejeződése, amiért örök hálával tartozunk Neki.

"Aztán nem rossz dolog, hogy mi átadjuk Isten Fiának a bűneinket, hogy ő legyen a bűnös helyettünk?"

Nem Ő bűnös helyettünk. A kereszten magára vette minden bűnünket, minden betegségünket, minden erőtlenségünket, DE FELTÁMADT. Éppen ezért lehet örökérvényű az Ő áldozata. Kiontatott a vére, ki lett fizetve az ár, el lett szenvedve a büntetés, DE megdicsőült az áldozat, a halál nem tudta fogva tartani.

Összességében valahogy úgy tudnám összefoglalni, hogy Ő az egyedüli, aki úgy él, hogy engesztelő áldozatként már egyszer meghalt. Ezért lehet örökérvényű Jézus Krisztus áldozata.

Nem olyan, mert Jézus önként jelentkezett erre a feladatra. Tudta, hogy lesznek akik nem ismerik fel, és ahogy az Atyja ellen lázadnak, ellene mennyivel inkább.

Ezért mondta azt a szemléltetést Jézus:

(Lukács 20:9–15) 9 Ezután ezt a szemléltetést mondta a népnek: „Egy ember szőlőt ültetett, majd kiadta szőlőműveseknek, és hosszabb időre külföldre utazott. 10 A megfelelő időszakban elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy adjanak neki a termésből. A szőlőművesek azonban megverték a rabszolgát, és üres kézzel küldték el. 11 Ő pedig megint elküldött hozzájuk egy rabszolgát. Azt is megverték, megalázták, és üres kézzel küldték el. 12 De ő elküldött egy harmadikat is; ezt is megsebesítették, és kidobták. 13 Erre a szőlő tulajdonosa ezt mondta: »Mit tegyek? Elküldöm a szeretett fiamat. Őt valószínűleg meg fogják becsülni.« 14 Amikor meglátták a szőlőművesek, így tanakodtak egymás között: »Ez az örökös. Öljük meg, hogy miénk legyen az örökség!« 15 Azzal kidobták a szőlőn kívülre, és megölték.. . .

Jézus itt a vallási vezetőkről beszél, akik nem csupán elhanyagolják Isten szolgálatát, hanem velejéig romlottak! Isten többször küldött prófétákat, szolgáit, hogy oktassák a népet, és segitsenek nekik jó gyümölcsöt teremni.

De Isten prófétáival rosszul bántak, volt akiket megvertek, bebörtönöztek, négyfelé fürészelték, stb. És végül a Fiát küldte el, hátha Rá hallgatnak.

Nem halgattak Rá sem, sőt megölték.

Végül is a vallásvezetők, saját maguk felett mondtak itéletet.

Ha "nem adod át" a hibáidat, vagy is ha nem fogadod el, hogy a halálával eltörli a hibáidat, akkor olyan mint ha nem engednéd, hogy Isten ezzel a megoldással állitsa vissza az emberek életének maradandóságát, és békéjét.

Ha pedig ezt "megtartanád", akkor nem érvényes az áldozat Rád nézve, igy nem vagy jogosult az életre.

Jézust ezzel pedig nem teszed bűnössé. Sajnos itt félreérted ezt a dolgot.

"Természetesen nem szószerinti vérről beszélt, éppen ezért jelképes az Ószövetségi dolog is."

Nem. Az Ószövetségben bizony szószerinti vérről beszélt.

"Az Ószövetség valami olyasmit írt, hogy Izrael papjainak évente egyszer fel kellett áldozni egy bárány, majd egy kecsére rátenni a kezüket, hogy az elsétálhasson Izrael bűneivel és így ők nem maradtak bűnösök. Ez teljesen egybevág Jézus történetével. Őt áldozták fel, valakit viszont elengedtek."

A kettő közti különbség, hogy Barabás egy bűnös ember volt. Egy olyan, akit a törvény szerint valóban halálra ítéltek volna.

Kedves Kérdező !

A pászkabárány tényleg Jézust vetítette előre , de azt nem szó szerint kell érteni , hogy a testét meg kell enni , a vérét pedig meg kell inni. Ezt az 1. században is többen félreértették és nem is követték tovább. (János 6:53-66).Azt jelenti ,hiszünk abban , hogy értünk adta az életét.

Maga Jézus mondja a Máté 20:28-ban :azért jött ,hogy az életét adja cserébe sokakért.Ha elfogadjuk az áldozatát azzal nem feláldozzuk őt , hanem Megváltónak fogadjuk el.

A kecske amit elküldtek a pusztába nem jelképezheti Barabást , mivel annak is az engesztelésben volt szerepe. 3Mózes16:20-22

A bűnök eltávolítását jelképezte. Jézus áldozata valódi bűnbocsánatot eredményez.

Az ószövetségi időkben az emberek úgy képzelték, hogy a vér hordozza az éltető lelket vagyis tulajdonképpen az életerőt, tehát a vér elfogyasztása által az ember úgymond növelheti saját életerejét.

Az ószövetségi ember azzal, hogy lemondott a vér fogyasztásáról és Istennek áldozta, az Istentől való függőségét vallotta meg, aki minden élet forrása: Isten neked ajánlom ennek a lénynek a vérét, az éltető lelkét, az életerejét, mert én Tőled várom az életet. Te éltess engem, Te adj nekem életerőt, mert több az, amit Te adsz, mint amiről én itt most lemondok. Amikor Jézus a vérét adja az örök élet italául, akkor beleáll ebbe a szimbolikába: Igyátok meg a vérem, hogy az Én életerőm legyen bennetek.

Ne igyatok vért, hanem tőlem várjátok az életet! - mondta az Ószövetség Istene. Igyátok meg a vérem, mert Én adok nektek életet! - mondja az Újé.

A vér, mint matéria önmagában nem több, mint a hemoglobin vizes oldata, hiba volna az éltető lelket anyagilag elképzelni benne. A vérszívó, vérevő állatok sem hosszabb életűek, mint a többiek. A vér valójában jelkép, az élet jelképe, ami csak hittel, kultikus fogyasztással mozgósított volna szellemi erőket, ahogy Krisztus vére a bor színe alatt sem ad semmi életet önmagában, hanem csak hittel fogyasztva.