István király milyen módszerekkel kereszteltette meg az ő idejèben èlt Magyar pogányokat?

Itt van írva Bruno püspökről, aki meg is írta a térítés történetét:

[link]

"

Querfurti Brúnó térítőpüspök írja a fekete magyarokról: némelyek szemét ki kellett szúrni, hogy felvegyék a keresztet!

Ademarus Cabannensis francia krónikaíró:

"István, Magyarország királya háborúval támadta meg Fekete-Magyar-

országot, s kiérdemelte részint erővel, részint pedig félelem és szeretet lévén azt a földet az igazság hitére téríteni"

Olvassunk bele királyink törvényeibe:

Felajánlja az országot Szűz Máriának, s lettünk Regnum Marianum!

Miért? Mert ősi hitünkben a Boldogasszony anyánkat tiszteltük, s István érezte, hogy ezt nem lehet ki irtani a magyarok lelkéből. Boldogasszony anyánk-Babba Mária-ma is él ősi rokonainknál, a csángó magyaroknál. Mit ünneplünk ma Csíksomlyón? Babba Máriát, Szűz Mária fedésében.

"

A püspökről adatok:

[link]

"

1002-ben a pogányok érsekévé nevezték ki, majd miután átkelt az Alpokon, hogy missziós megbízatását megerősíttesse Szent II. Henrik királlyal püspöki kinevezését. Élete során kétszer is jár Magyarországon, ahol a Tisza alsó folyása és a Maros között telepedett meg akkoriban az úgynevezett fekete magyarok között végzett térítő munkát, igaz nem sok sikerrel." (Ez még a szemkinyomás előtt volt, a sikertelen korszak!) 1004. augusztus 21-én a magdeburgi Tagino érsek püspökké szentelte.

[link]

"

A két szakaszban, több éven át tartó térítés átütő eredményt nem tudott felmutatni. Brúnó társaival 1007 végén vagy a következő év elején elhagyta Magyarországot és Kijevbe, majd onnan

a besenyőkhöz ment tovább. A missziós csapat távozásának okát nem ismerjük. Valószínűleg a többéves munka ellenére a sikertelenség is szerepet játszott ebben, másrészt Szt. István király is

sürgette az előrelépést és katonai fellépés mellett döntött. Querfurti Brúnó 1008 végén vagy a következő év elején II. Henrikhez küldött levelében utal a misszióját követő erőszakos térítésre,

amikor a fekete magyarokról azt írja: „megtérve keresztényekké lettek, jóllehet a mieink – Isten bocsássa meg ezt – némelyeket nagy bűnnel megvakítottak”.33 Brúnó híradásával egybehangzóan tudósít erről Ademár francia krónikás is: „István, Magyarország királya háborúval támadta meg

Fekete Magyarországot, s kiérdemelte részint erővel, részint pedig félelem és szeretet révén azt az egész földet az igazság hitére téríteni…”34

"

Szt. István misszióval kapcsolatos politikáját jól szemlélteti a fekete magyarok krisztianizálása. Úgy tűnik, az uralkodó minden alkalommal első lépésként békés eszközökkel, kompromiszszumokkal kísérelte meg egy adott terület megtérítését és hatalmának elismertetését. Ennek eredménytelensége esetén indított csak fegyveres akciót. Ezt mutatják az erdélyi püspökség

létrehozásának körülményei. 1001-ben szervezték meg az érseki tartományt, de a működéshez szükséges harmadik suffraganeus püspökséget csak kivárás után, 1003-ban alapították meg egy hadjárat sikerét követően. Az eltelt két év azt sejteti, hogy eredendően kerülni kívánták a nyílt

katonai fellépést, és a kereszténység fegyverekkel való elfogadtatását.

"

[link]

"

Erőszakos térítés

E súlyos tehertételekhez járult, hogy a magyarországi kereszténység terjesztésének módszerei is szorosan kapcsolódtak a több évszázados hivatalos katolikus tradícióhoz. Ennek meghatározó jegye az erőszak alkalmazása volt. Ennek megfelelően a térítések Magyarországon gyakran a legbrutálisabb államhatalmi eszközök segítségével folytak, mivel ezek igénybevétele nélkül nemigen tudtak eredményeket elérni. Jellemzően mutatja ezt a már említett kortárs, Querfurti Bruno beszámolója is. Ő hosszú éveken át próbálta békés eszközökkel meggyőzni a Maros és Temes folyók vidékén élő fekete-magyarokat a római vallás igazságairól. Erőfeszítései azonban teljesen eredménytelenek maradtak. Végül 1008-ban el is hagyta az országot. A következő esztendőben viszont már örömmel számolt be II. Henrik német-római császárnak arról a frissen kapott hírről, hogy a fekete-magyarok, akik között ő sikertelenül igyekezett terjeszteni a katolikus vallást, most mind megtértek. Igaz, sajnálkozva beszámolt a térítés fő eszközéről is, miszerint: „a mieink némelyeket megvakítottak.”

István az európai tradícióhoz igazodva a törvény teljes szigorával igyekezett kereszténnyé tenni a nép egészét. Előírták, hogy „tíz falu építsen egy templomot”, s országszerte ennek megfelelően folyt az új vallás templomainak létesítése. Figyelemre méltó tény, hogy e nagyszámú katolikus ingatlant munkára kivezényelt emberek, mégpedig döntő részben nem katolikus, hanem pogány hitű magyarok építették. Ehhez a törvényhez köthető annak a mindmáig működő, de korántsem bibliai elvnek a magyarországi megjelenése, miszerint a katolikus egyház anyagi fenntartása nem csupán a katolikus hívek feladata, hanem ahhoz az állam nem katolikus lakóinak is tetemes mértékben hozzá kell járulniuk.

Hogy az elkészült templomok megteljenek emberekkel, István király mindenkit törvénnyel kötelezett, hogy vasárnap misére menjen. Aki az otthonmaradást választotta - kivéve ha a tűz őrzése végett tette ezt, nem lévén még gyufa -, azt meg kellett verni, és megszégyenítésül le kellett kopaszítani. Aki pedig esetleg munkáját akarta végezni vasárnap, bármit is dolgozott, el kellett kobozni szerszámait és ruháját. Ha például a mezőn szántott, akkor ökreit vagy lovait el kellett venni tőle, ami többnyire egyenlő volt számára az anyagi tönkremenetellel.

A templomokba így beterelt népnek figyelemmel kellett hallgatnia a misét, jóllehet annak latin szövegéből semmit sem értett. István törvénye kimondta, hogy akik mise alatt „mormognak és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve, és nem figyelve a szent olvasmányokra és lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg és ostorozással, s hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket!” E törvényrészlet az erőszakos módszerek mellett egyben jól megvilágítja a korabeli misék sajátos hangulatát is.

"

„megtérve keresztényekké lettek, jóllehet a mieink – Isten bocsássa meg ezt – némelyeket nagy bűnnel megvakítottak”

Akkor ezek szerint nem a keresztény térítők vakították meg őket, hiszen nagy bűnnek tartja Brúnó ezt. Egyébként jogosan. István pedig elsősorban azért indított támadásokat, hogy megerősítse hatalmát.

Egyébként köszi a Belvedre linket, igen hasznos és jó olvasmány, kibontakozik benne Brúnónak, Isten igaz szolgájának, az Evangélium bátor hirdetőjének élete. Jól látszik benne Isten iránti végtelen hűsége és szeretete, hogy az ellenséges népekhez is elmert menni, ahol élete szó szerint veszélyben volt szinte minden pillanatban. Mely felekezetekben vannak ma hozzá hasonló hithirdetők?

17

Ott van a szövegben: "mieink".

Szerinted ez kiket takar, ha nem a keresztény térítőket?

#18

Valószínűleg olyanokról ír a szent, akik már elvileg keresztények voltak, s túlbuzgóságban helytelen, erőszakos térítést alkalmaztak. Amit a pápai megbízott, az Egyház igaz képviselője helytelenített.