Ha Ádám és Éva csak jelképes/metaforikus, akkor Krisztus feltámadása is metaforikus? Erre mi a válasz hívők?

Az a válasz, hogy a Bibliában több féle műfajú könyv létezik. Vannak egy kicsit mesés jellegűek, amelyek képletesen értendők, s vannak történeti elbeszélések, visszaemlékezések, amelyek szó szerint. Például ugye a Mátyás királyról szóló mesékből még nem következik, hogy akkor Mátyás királyról szóló összes krónika is az.

Ádám és Éva esete a beszélő kígyóval alighanem képletes mese, de Krisztus feltámadása nem, mivel az visszaemlékezéseken alapul. Természetesen a visszaemlékezésekben is lehetnek lényegtelen eltérések, hiszen visszaemlékezésről van szó s nem videófelvételről.

Attól függ, hogy mi volt a szerző szándéka a könyv műfajával. Az evangéliumok sehol nem képletesek - kivéve, mikor Jézus példabeszédekben magyaráz el hitigazságokat, mert ott írja is a szöveg, hogy Jézus egy példabeszédet mond. A Teremtés könyve már a keletkezéskor is egy példázat volt műfajilag. Történeti aetiológia egész pontosan a műfaj megnevezése. Egy jelen problémát (érts itt: honnan van a bűn, ha Isten jó) magyaráz egy múltra vonatkozó példázattal, ami egyébként nagyon gazdag tartalmú (itt: a bűn azért van, mert az ember gőgjében elfordult Istentől).

A másik: nyilván a Teremtés történetének szerzője nem volt ott a teremtéskor. A Teremtés könyve a babioni fogság alatt íródott. Ezt nem nehéz belátni. Az evangélium viszont szemtanúk beszámolói alapján. Ettől függetlenül kedves ateisták, nyilván nem kell elhinni - hiszen a szemtanúk hazudhattak is a ti logikátok szerint -, de a műfaji különbség belátásához nem kell hit.

Gondolom azt sem nehéz belátni, hogy a Képes Krónika és Nagy Lajos 1351-es törvénykönyve is más műfaj.

A Teremtés könyve egyértelműen világmagyarázó mítosz, ami a leggyakoribb irodalmi műfaj az ókorban. Az Ószövetség jó része és az Újszövetség egésze mitikus elemekkel kevert történelem, aminek a történelmi tényei egyértelműen azonosíthatóak (ellentétben a korábbi mítoszokkal, amelyek közt nyilván volt, ami valós személyből vagy eseményből indult ki, de ezek már nem azonosíthatóak), nyilván ahogy haladunk előre az időben, egyre több bennük a valóság és az azonosítható elem.

Az, hogy ki miben hisz, hit kérdése.

A blogbejegyzés okfejtése a 2. pontban téved. Onnatól tévúton jár.

Egyrészt a metaforikus értelmezés lényege, hogy képünk legyen olyasmiről amit közvetlenül nem láthatunk. Tehát először is meg kellene érteni, mit akar láttatni.

Az pedig általánosan (vallástól függetlenül) az ember Istentől való eltávolodása. E tényen nem változtat az fajfejlődés elmélete.

Azon sem, hogy Jézus olyan tanítást adott, mellyel visszatalálhatunk Istenhez. Isten tenyerére ahonnan kiestünk (Ez az Éden kertje metafora jelentése)

Tehát mind a kiesést mind a visszatalálást elbeszélő "bűnbeesés" és megváltás metaforák érvényesek.

Ezért is hibás a "biblia elavult" megközelítés. Az emberi természet nem változott, evolúció ide vagy oda. Márpedig a biblia az ember természetéről beszél.