Szerinted létezik a pokol mint örökkévaló szenvedés helye?

Nekem van egy fura gondolatom, ami nemrég merült fel bennem. Persze valószinűleg nem leszek népszerű miatta.

Úgy gondolom hogy a létezésünk célja a tanulás. Ha jót teszünk, akkor megtapasztalhatjuk azokat a pozitív hatásokat amit eredményez; ha pedig rosszat az egy lehetőség arra hogy tanuljunk a hibánkból, és megrpóbáljunk jobbak lenni. Itt kezdődik tanulás.

Ha rosszat teszünk akkor van lehetőségünk mérlegelni és átgondolni amit tettünk. Persze lehet hogy végül nem javulunk, hanem rosszra rosszat halmozunk. Az életünkre óriási hatással vagyunk. És habár sokszor úgy érezzük hogy nem vagyunk képesek irányítani mindazt amiben élünk, végül rá kell hogy eszméljünk hogy tévedtünk. Ez is csak egy lecke amit meg kell hogy tanuljunk, azért hogy jobbak legyünk mint addig voltunk.

Szóval mi történik ha ugyan ez van a túlvilágon is? Az örökös szenbevésnek nincs értelme. Mi van ha az is csak egy újabb lecke, amit el kell hogy sajátítanunk?

Csak az egész olyannyira megfoghatatlan és felfoghatatlan, hogy örökkévalónak gondolunk rá. Ezzel nem azt akarom mondani hogy nyugodtan lehet gonosznak lenni, mivel végül megtanuljuk a leckéinket. Annak egyszerűen nincs értelme. Nem hiszem hogy végleges lenne a pokol, csak egy megállóhely, ahol átértékelhetjük magunkat. Talán az lehet ott a legnagyobb szenvedés a sok szenvedés közepette hogy meg vagyunk győződve arról hogy az örökké tart. És ha a földi tapasztalatokat nézzük, akkor észrevehetjük hogy amikor sok igazán rossz dolog történik velünk, az egy örökkévalóságnak tűnik, és ebben van az igazán nagy ereje a szenvedésnek. De ha végül kitisztul a fejünk az időérzékünk is helyreáll. Ez a szabály érvényes lehet a pokolban is. És a legjobb elv a működésére, miszerint annyi szenvedést kapni, amennyitől örökkévalóságnak tűnik a szenvedés. És amikor kitisztul a fejünk, akkor máris megoldhatónak látjuk mindazt, amit eddig megoldathatatlannak láttunk. Olyan lehet ez a pokolban, mintha egy igát húznánk, amelyet nem is kellene, de teljesen meg vagyunk győződve arról hogy tennünk kell. Amikor kitisztul a fejünk a szenvedésből itt a földön az azért van mivel rájöttünk végül valamire, amit addig nem tudtunk, és végül mindez a fejlődésünket szolgálja. Ha nem fejlődünk, akkor valójában nem is tanultuk meg a leckénket, azaz tovább szenvedünk. Szóval nem tudjuk magunknak csak úgy bemagyarázni hogy nem szenvedünk, miközben igenis.

Szóval ha a pokol is így működik, és ha az emberi természet gyengeségiet vesszük alapul, akkor valószínű hogy ezen az elven kell hogy működjön; amikől az is következik hogy addig tart örökkévalóságnak, amíg rá nem eszmélünk hogy ez is csak egy újabb megoldásra váró feladat, amit éppen idelye helyesen megoldani, és felülkerekedni rajta.

Nézd csak meg az életet. Azok az emberek akik képesek a problémáikra megoldatlan leckeként gondolni, és arra törekszenek hogy megoldják és jól oldják meg, azok igazán boldog és sikeres emberek.

Nagyon is letezik de akik ott vannak (demonok) nem erdekuk, hogy elhigyjuk azt

De ha a halal utan oda kerulsz mar keso lesz ott maradsz örökre