Jehova Tanúi szülőkkel rendelkező fiatalok?

Nekem a szüleim elváltak 5 éves koromban.

Az a szülőm aki maradt Tanú, 12 éves koromig játszott a lelkiismeretemmel és azzal a megjegyzéssel reagált arra, hogy nem akarok ma menni gyülibe, hogy "jaj, de hát akkor a papi/mami szomorú lesz". Aztán 12 évesen sikerült magam rávenni, hogy "nem érdekel, hogy szomorú leszel-e vagy nem én akkor sem megyek mert nem akarok". Kb 16-17 éves koromig nem is volt semmi. Nem érdekelt az egész.

Aztán YouTube-on ráakadtam egy-két videóra és nagyon elkezdett érdekelni az Ateizmus. Leesett egy csomó dolog ami régen felmerült bennem gondolatok a tanításokkal kapcsolatban, hogy az tényleg úgy van ahogy gondolom és nem én voltam a hülye. Persze ezzel együtt elkezdtünk vitatkozni a szülőmmel erről, de kb 1-2 év után eljutottam addig, hogy én értem miről beszél csak nem fogadom el. Ő meg nem is érti miről beszélek és úgy látom nem is érdekli csak mondja a hülyeséget. Ez kb 2 éve volt és azóta nem beszélgetünk vallási dolgokról mert végtelenségig tartó vitába keverednénk csak.

Ja bocsánat (első vagyok) a kérdésre nem válaszoltam.

Nem maradtam az igazságban mert 10-12 évesen pont nem érdekelt az egész. Azután meg rájöttem olyan dolgokra amivel már egyértelműen átlátom az egész működését.

A szüleim már a születésem előtt tanúk lettek, és a mai napig azok.

Én valamikor 14 éves lehettem, amikor kezdtem elbizonytalanodni, hogy tényleg akarom-e követni a szüleim számomra kijelölt ösvényét. Majd talán 16 körül jártam, amikor ki is jelentettem nekik, hogy nem akarok tanú lenni. Innentől kezdődött egy bő 3 éves huza-vona miszerint én gyerek vagyok, és akként kötelességem nekik engedelmeskedni, kötelességem tanulni a bibliát, és úgyszintén kötelességem eljárni összejövetelekre.

Na, ez volt az az időszak, ami mentálisan teljesen tönkrevágott. Egy abszolút személyes hiten alapuló dolgot akartak rámerőltetni - ami mai napig távol áll tőlem - ráadásul ezeket lelkizsarolásokkal toldották meg. Pl.: Ha nem akartam gyülekezetbe menni, akkor máshova se engedtek el, ahova menni szerettem volna, de persze az előbbinek semmi köze nem volt az utóbbihoz állításuk szerint, de ez túl átlátszó volt...

Legdurvább az volt, amikor konkrétan a kocsiba kellett menekülnöm egyik összejövetelükről, mert már egy pánikroham küszöbén voltam. Mai napig küzdök depresszióval és szorongással, mert úgy érzem, hogy nem fogadják el azt az embert aki vagyok.

Szerintem amiket leírtam, ebből már nyilvánvaló, hogy "világi" lettem. Magamat agnosztikus ateistának vallom, azaz nem zárom ki magasabbrendű/isteni lény(/ek) létezését, csupán személyes okokból nem hiszek benne, úgy gondolom nincs hatással az én életemre.

Egyszerűen ég és föld köztem és a szüleim között a különbség, ha a világnézetet/életmódot/stb.-t tekintjük. Időnként még belekezdünk vitákba de egyszerűen nem tudjuk megérteni egymást a különbségek miatt, épp ezért teljesen felesleges.

A pozitívuma az egésznek, hogy a fekete-fehér csőlátás helyett színek egész skálája nyílt meg előttem, nem kell megjátszanom magam, az lehetek aki vagyok, ráadásul rengeteg olyan számomra kedves embert megismerhettem, amit a vallás ellehetetlenített volna.

Ha sikerül a múltbeli sérelmeken, fájdalmakon, és a jelenkori utóhatásokon túltenni magam, akkor összeségében azt mondhatom el, hogy az életem egy pozitív irányt vett fel, mióta önmagam lehetek.

Annyit szeretnék neked tanácsolni, hogy hiába tiltják, nyugodtan vizsgáld meg több szempontból a dolgokat, olvasd el nyugodtan "hitehagyottak" írásait. Sose félj elgondolkozni, még akkor se, ha ellentmondásokat találsz. Mindig jó, ha egy ember több forrásból tájékozódik. Ahogy neked is unszimpatikus ha valaki kívülállóan ítélkezik a tanúkról, úgy te se essél ebbe a hibába a másik oldalról, hogy elítéled a "világiak"-at.

Remélem hasznos azok számára a tapasztalatom akik ezt olvassák, és akik hasonló cipőben járnak nyugodtan rámírhatnak, beszélgethetünk.

Oh, előző vagyok, azért még itt hagynám a két kedvenc olvasnivalómat, ha valaki nyitott rá.

Ez egy szakdolgozat igazándiból, viszont ahogy olvastam igencsak elgondolkoztam.

[link]

Ez pedig egy zseniális valláskritika, elképesztő a párhuzam, amit fel lehet fedezni.

[link]

Szia!

A szüleim, nagyszüleim mind tanúk, bár édesapám nem nincs megkeresztelkedve, támogat minket ebben és ő is részt vesz a tanulmányozásokon, és közel áll a szervezethez.

Én maradtam tanú. Engem sose eröltettek semmire, én személyes meggyőződésből hiszem amit hiszek és megpróbálok mindig aszerint is élni.

Hogy hogy oldottuk mi az ilyesmit meg? Igen, én is szeretek bulizni, vannak világi barátaim és sok világi dologban részt veszek. A mi családunk, még az idős nagyszüleimet is beleértve liberális ilyen szempontból. Nagytatám körzetfelvigyázó volt, de soha nem csinált problémát ha én vagy fiatal korábán édesanyám bulizni ment vagy világi zenére táncolt. Szerinte nem ez teszi az igaz embert. Ha a szíved tiszta, a buliban sem tudják rossz irányba terelni, ha még nem tiszta, akkor akár a gyülekezetben is rossz útra térhetsz.

Nagyszüleim pl megemlékeznek a névnapokról és egyéb családi eseményekről, nem nagy ünnepléssel vagy éljenezéssel, de egy nagy családi vacsorát tartunk (amit amúgy is tartunk hetente egyszer) és szórakoztunk egy jót.

Remélem te is megtalálod az arany középutat és még tudsz maradni Jehova szolgálatában, anélkül, hogy fenntartásaid legyenek! :))

Utolsót nem nagyon értem.

Ezeket a dolgokat tudják a gyülekezeten belül mások is?

Csak mert ezek szembe mennek a tanításokkal.

Vagy csak ilyen "fél tanúk" vagytok? Hogy "azért eljárok gyülibe, de nehogymár mindent az irányítson!".

Igen, tudják. Mint mondtam nagytatám körzetfelvigyázó volt. De nem vagyunk fanatikusok sem, akik nem képesek alkalmazkodni.

Nem vagyunk féltanúk, rendszeresen járunk gyülekezetbe, prédikálni is. A szüleim és nagyszüleim a legvadabb kommunizmus idején a szabadságukat kockáztatva nyomtattam a padláson kiadványokat és illegálisan terjesztették őket. Egyszerűen csak nem zárkózunk el a világtól és a mindennapi élettől.

5

Sajnálom, de engem sajnos nem nagyon győztél meg, hogy tanúnak lenni ilyen "lazán" is lehet.

8

Nem szeretnélek meggyőzni :)

Ha meggyőződésből van szó, az személyes meggyőződés kell legyen.

De igen, mi ilyen "lazán" vagyunk tanúk. Nem vagyunk fanatikusok, nem vagyunk szemellenzősek, sem paranoiásak. Igyekszünk semmi olyat nem tenni, ami szembemegy Isten akaratával, de nem is próbálunk álszentek lenni sem.

:))

ez az eddigi legjobb beírásod ,tanú ...:) meddig mentek el ?