A katolikus hit szerint hogy működött a földi élet a bűnbeesés előtt, a 'paradicsomban'? És egyáltalán hogy zajlott a bűnbeesés?

A katolikus exegézis ennél valamelyest összetettebb.

Először is nem létezik olyan, hogy "szó szerinti értelmezés", az értelmezés mindig feltételez egy keretezést, nem létezik "alapértelmezett felfogás".

Ebből persze az mindjárt következik, hogy a teremtéstörténet nem "szó szerinti" leírás, de hogy valamihez hasonlítsuk, biztosan nem történelmi igényű vagy bűnügyi helyszínelés igényével íródott (még ha poetikusan csábító is bűntényként értelmezni).

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem igaz, vagy hogy ne történt volna meg. A teremtéstörténet olyan, mint egy tökéletes kör. A valóságban minden legfeljebb csak közelíti, ezért fizikai értelemben nem tekinthető valósnak, de a mintázat annyira elemi erejű, hogy úgy vehetjük, hogy maga a mintázat az igazi, és valóság a tökéletlen utánzat. Ahogy a valóságban megvalósuló minták tökéletlenségei nem érvénytelenítik az euklideszi geometriát, úgy a teremtéstörténetet sem teszi kevésbé érvényessé, hogy a valóság nem pontosan olyan.

"talán az onnan való távozás ment szájról szájra"

Ez mondjuk nem rossz elképzelés, csak akkor még nem voltak emberek, a majmok pedig ennyire nem tudtak beszélni.

A jelenlegi hivatalos katolikus álláspont szerint a bűnbeesés története nem valóságos történelmi beszámoló, hanem csak jelképes elbeszélés, melynek lényege, hogy az első bűn valamikor valahogyan megtörtént, aminek súlyos következményei lettek.

Hogy pontosan milyen volt a bűn előtti élet nem tudhatjuk, persze elméletek vannak. Vannak teológusok, akik a tudományos evolúció hipotézisét is figyelembe véve próbálnak választ találni erre a kérdésre. Szerintük a "paradicsomi állapotok" nem a külső körülményeket jelentik, hanem az ember belső lelki erejét és nyugalmát. Vagyis a bűn előtt is volt testi betegség és halál, de az embernek mégis jóval nagyobb volt a lelki ereje, lelki békéje, lelki vigasza, a halál utáni örökéletbe vetett biztos reménye, vagyis nem fogta fel a természetes nehézségeket olyan tragikusan és fájdalmasan. A bűnbeeséssel ez a belső erő, ez a lelki harmónia megsérült, többé-kevésbé megszűnt, s a testi halál is a lelki halál által vált igazán halállá és félelmetessé.

3as. Kitudja mennyire volt már meg a távozásnál az ember és az állat közti átmenet.

Már az állatvilágban is fellelhető hogy a túlélés érdekébe tanítják a gyermekeiket az állatok.

"Kitudja mennyire volt már meg"

Mármint: ki tudja?

Nagyjából mindenki, akit érdekel. Afrikában, ezen a területen kb. fél millió évig voltak elzárva a majmok. Ez alatt épphogy csak elindult az emberré válás. Külsőre szinte nem változtak semmit.

6os, most az átmenetet nézzük ami előszőr belülről indult el. Nem azt mondom hogy biztos felvetés, mivel nincsen minden vallásban meg a kiüzetés. De érdekes maga a gondolat.

Igazából én se hiszem hogy igaz volna a felvetésem.

Nagyon nehéz megmondani, hogy az emberiség első emlékei honnan származnak - de 99%, hogy nem ebből az őshazából.

Innen még egy millió év volt, mire kialakultak az első emberek, akik már vallásosak voltak, de még véletlenül sem egyistenhívők.

Akkoriban természetvallások voltak: az istenek ott éltek 2 lépésre tőled.