Hívőktől kérdezem szerintetek tényleg az lesz halál után amit "Jézus ígért az embereknek"?

Szia,

Hogy mi lesz pontosan a halál után azt senki nem tudja. A halál problémája a legősibb, legegyetemesebb és a legnagyobb emberi kérdés. Az is nagy probléma, hogy miért vannak a szenvedések és boldogtalanság, míg az életünk tart. De akadnak emberek, akiknek az élete viszonylag békességes, nem érik őket nagy tragédiák, élvezik az életet. Őket nem gyötrik annyira az élet szenvedései és ezek miértje. A kiszámíthatatlan időben, módon érkező és mindentől megfosztó haláltól azonban ők talán még jobban félnek, mint a szerencsétlenebb, boldogtalanabb emberek.

Sokan próbálják úgy tekinteni a halált, mint amely a természet, illetve minden élő rendje. Ebben vélnek megnyugvást találni önmaguk és mások számára is. A növény- és állatvilágban uralkodó halál törvénye azonban kevés vigasz az embernek. Mert neki tudata van: elméjében el tudja gondolni térben a végtelent, időben pedig az örökkévalóságot. Mégis, a halállal szemben még a többi élőhöz viszonyítva is különösképpen sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak és mulandónak látszik. Ezenkívül az ember egyik legmagasabb rendű képessége a szeretet, és a halálban nem csupán az élettől való megfosztatás tudata nehéz, hanem legalább annyira riasztó a szeretetkapcsolatok erőszakos szétszakadása, a szeretettektől való elválás. Így szól az ember halálnak való kiszolgáltatottságáról a bibliai hasonlat is:

„[Az emberek] sárházak lakosai, akiknek fundamentumuk [alapjuk] a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál.” (Jób 4,19)

Az emberi sorsot így jellemzi egy nagy gondolkodó:

„Képzeljünk el magunknak egy csomó embert, láncra verve, egytől egyig halálra ítélve; naponta kivégeznek közülük néhányat a többi szeme láttára, akik pedig életben maradnak, a maguk sorsát látva társaikéban, fájdalommal, reménytelenül bámulják egymást, és várják, mikor következnek ők. Ez az emberi sors.” (Blaise Pascal: Gondolatok, 199. töredék)

„Az ember napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” (Zsoltárok 90,10)

Nem megoldott tehát az ember számára sem az élet, sem a halál. Kiútja, menekülése pedig semerre sincs.

Ez a helyzet szinte rákényszeríti az embert a keresésre és a kérdezésre. Vannak, akik fásultan a napi tevékenységekbe temetik magukat menekülésként. Másokban a könnyelmű élet élvezete tompítja el a kérdéseket. Azok számára azonban, akik emberhez méltóan gondolkodnak és éreznek, nyugtot nem hagyó igazságkeresésre, istenkeresésre ösztönző nagy kérdés a halál mindenkor.

Sok ember lehetetlenségnek tartja a feltámadást. Ezen a ponton megakadnak, mert ezt az ígéretet hihetetlen mesének tartják. A Biblia is idézi a feltámadásra vonatkozó jellegzetes emberi kérdést, és választ is ad rá: „De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? És minémű testtel jönnek ki? Balgatag, amit te vetsz, nem elevenedik meg, hanem ha megrothad. És abban, amit elvetsz, nem ezt a testet veted el, amely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. Isten pedig testet ad annak, amint akarta, éspedig mindenféle magnak az ő saját testét.” (1Korinthus 15,35–38) Ha a természetben mindenütt ott látjuk azt a csodát, hogy egy parányi mag őrzi egy növény teljes növekedési, virágzási és termő „programját”, akkor miért is tartjuk olyan hihetetlennek, hogy Isten meg tudja őriz- ni egy ember személyiségének jellemzőit is a maga „technikájával”, s ezáltal újra tudja teremteni?! Blaise Pascal az alábbi megállapítást tette:

„Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb: megszületni, vagy feltámadni; az, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életbe visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk.” (Gondolatok, 222. sz. töredék)

Az egyetlen reménység a haláltól való szabadulásra nézve az, ha annak okozójától, a bűntől szabadulnak meg az emberek a megváltó Krisztus kegyelme által.

Mert így már jelenlegi, földi életükben „átmennek a halálból az életre”. Az utolsó ítélet felmentő ítéletéig ők sem szabadulhatnak meg ugyan a haláltól, de az „örök életük már megvan” (János 5,24). Jézus visszajövetelekor „mint utolsó ellenség töröltetik el a halál” számukra (1Korinthus 15,26).

Aki Krisztus által bűnbocsánatot nyer, és teljes hitbeli igyekezettel halad az igazzá válás útján, az nem fél a haláltól. Íme Jób (i. e. 2000 körül élt) vallomása a messze régmúltból:

„Mert tudom, hogy az én Megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll. Miután ezt a bőrömet megrágják, nem e testben látom meg az Istent, akit magam látok meg magamnak, az én szemeim látják meg őt, nem más.” (Jób 19,25–27)6

„Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg..., mert megnyugosznak fáradságuktól, és cselekedeteik követik őket.” (Jelenések 14,13)

„Boldog reménység”-nek nevezi az ige Jézus eljövetelét. De sokan – még a hitvalló keresztények közül is – félelemmel vegyes bizonytalansággal és gyanakvással viszonyulnak az örök élet eszméjéhez. „Ki akar örökké élni? Nem vágyom egy ismeretlen, unalmas, rózsaszínű mennyországba” – mondja sok vallástalan és vallásos ember. A bibliai kijelentések ismerete híján teljesen érthetőek ezek az aggodalmak.

Nem mintha a Bibliában részletes leírások volnának az új Földről és az örök életről. Ellenkezőleg, inkább csak nagyon rövid, tömör kijelentések találhatók a Szentírásban. Ezek azt érzékeltetik, hogy az emberi fogalmak és kifejezések elégtelenek ahhoz, hogy Isten többet nyilatkoztasson ki minderről. Ugyanakkor e kijelentések mégis, rövidségük mellett is eloszlatják mindazokat a félelmeket és aggodalmakat, amelyek az ember fejében megfordulhatnak: ilyenek pl. a munka, feladat nélküli, az ember számára idegen, örömtelen, talán pusztán valamiféle szent énekek énekléséből álló örök élet elképzelése.

Néhány bibliai ígéretet szó szerint is idézek:

„De új eget és földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (2Péter 3,13)

„Ezután láttam új eget és új földet... És Isten eltöröl minden könnyet a szemeikről, és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És mondta az, aki a királyiszékben ül: Ímé, mindent újjá teszek... Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” (Jelenések 21,1. 4–5. 7)

Gondold meg: ha létezik megoldása az életcél nagy kérdésének, akkor az csakis egy valódi élet és az igazi boldogság elnyerése lehet, mégpedig nem mulandó ajándékként. Mert az emberi lét egyáltalán nem megoldott a jelenlegi életben, és nem megoldott a halállal sem. Az emberi életnek csak akkor van értelme, ha beteljesülhet egy tökéletes, örök életben.

Az alábbi sorok az „új Földről” szóló bibliai kijelentések tartalmát összegzik:

„Az újjáteremtett Föld lesz a megváltottak végső otthona... Közösség a szent lényekkel. [Istennel, az Ő angyalaival, a világmindenség bűntől szabad, értelmes teremtményeivel, a megváltott emberekkel.] Minden képesség, minden tehetség fejlődik, növekszik. A tudás bővülése nem fárasztja az elmét. A világegyetem minden kincse tanulmányozásra tárul fel... Az örökkévalóság folyamán Istenről és Krisztusról csak még gazdagabb és még nagyobb kinyilatkoztatásokat nyernek a megváltottak, s amint tudásuk növekszik, úgy növekszik szeretetük, tiszteletük és boldogságuk... Az egész nagy, teremtett mindenségben összhang és öröm uralkodik. Az atomtól a legnagyobb égitestig minden élő és élettelen tökéletes szépséggel és örömmel hirdeti, hogy »Isten a szeretet«.” (Ellen G. White: A nagy küzdelem, 1888)

Azokhoz, akik ezt az új Földet öröklik, így szól majd Jézus:

„Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután.” (Máté 25,21)

Üdv. Péter

Isten szava végig erről tájékoztatja az embereket. Nem hagy bennünket tudatlanságban. Amikor a földet létre hozta, az emberi teremtményeinek szánta "lakásként". A Feladat első része az volt, hogy az egész Földet alakítsák ki szép kert szerű állapotba, miközben benépesítik is azt.

Sajnos Ádám, Isten tervét egy időre meghiúsította. Ami nem jelenti azt, hogy Isten képtelen lenne a szándéka beteljesítésére, ezért lemond erről a szándékáról. És azt sem, hogy ne lennének hűséges emberek akik Isten vezetésének megfelelően szeretnének élni.

Ezért már ott az Édenkertben megmondta, hogy lesz valaki, aki által ez a helyzet, megoldódik törvényes igazságos kereteken belül.

Mivel nem a Föld vétkezett, ezért nem fogja elpusztítani a keze munkáját.

Isten a Bibliában olvasható feljegyzések alapján, soha nem vitte fel az égbe az embereket, hanem itt élték túl Istenítéleteit, láthatták, hogyan szabadítja meg, oldja meg a gondokat anélkül, hogy az embereknek szellemi testet kelljen adni, és majd egy másik teremtésbe fogni.

A Biblia határozottan ír arról, hogy lesznek TÚLÉLŐK. ami azt jelenti, hogy megmenekülnek Isten haragja elől, és látják is ezt a hatalmas csodát. ez pedig a hitüket is megerősíti majd.

(Zsoltárok 91:7, 8) 7 Ezren hullanak el mellőled, És tízezren jobbod felől; De hozzád nem közelít. 8 Csak szemeiddel nézed, S látni fogod a gonoszok bűnhődését.

Senki nem tudja, mi van a halál után. Amit eddig tudunk:

- életünk előtt nem léteztünk,

- életünk elkezdődött, kezdetben anélkül, hogy tudtunk volna a saját létezésünkről,

- öntudatra ébredünk, tudunk a külvilágról és magunkról, és így létezünk a valóságban.

Igazából ezután - szerintem - két egymást kizáró lehetőség van:

vagy megsemmisül az ember, ha az alkotóelemei tisztán anyagiak

vagy alkotóelemeire esik szét, és a materiális alkotóelemek formái megsemmisülnek, míg az immateriális alkotóelem megmarad.

Mind a két lehetőség elég nagy drámai esemény az ember életében. Az utóbbi esetben egy teljesen önmagába forduló, a fizikai világtól elválasztott létezővé válik, ami az emberi lélek számára, ami megszokta a fizikai világot, nem természetes. (Az angyaloknak viszont ez a természetes.) Ezért szükség van feltámadásra is.

A másik kérdésedre:

(Ezékiel 28:26) . . .Biztonságban laknak majd, amikor ítéletet hajtok végre körülöttük mindazokon, akik lenézően bánnak velük.. . .

Isten nem mondott a Föld, a növényzet, az állatvilág felett ítéletet, mert a keze munkája közül ezek nem vétkeztek. Ugyanakkor a hetedik napon megszentelte ezt, és lezárta a teremtést, nem fog új teremtésbe. az ítélet a gonosz embereknek szól, nem a Földnek, növényeknek, vagy a Hűséges embereknek.

Isten uralma nem földi helyrajz alapján lesz meghatározva, hanem ahogy kezdetben volt, az égből fogja kormányozni az embereket. Az imádat központa, égi. Ezért írja az "új Jeruzsálemről", hogy az égben van.

(Jelenések 21:2) . . .az új Jeruzsálemet is láttam alászállni az égből. . .

A Továbbiakban azt az ígéretet olvassuk, hogy Isten nem a Földet szünteti meg, hanem a Földön lévő állapotokat hozza helyre. Vagy is itt szűnik meg a halál, a sírás a kesergés, amik korábban voltak.

Az égben nem volt soha halál kesergés, tehát nem ott szünteti meg ezeket.

(Jelenések 21:3, 4) . . .„Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig a népe lesznek, és maga Isten lesz velük. 4 És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”

(Zsoltárok 78:69) 69 Olyan maradandóvá tette szentélyét, akár az eget, mint a földet, melyet örökre megszilárdított.

(Zsoltárok 104:5) 5 Ő szilárdította meg a földet annak alapjain; sohasem fogják elmozdítani azt a helyéről.

(Prédikátor 1:4) 4 Az egyik nemzedék megy, a másik nemzedék jön, de a föld örökké megmarad. . .

Ezért, lesznek akik túl élik Isten ítéletének napját, és békében fognak élni egymással, hiszen akkor már csak olyan emberek maradnak, akik mindvégig kitartottak Isten szándéka, ígérete mellett, Az életüket is végig ez alapján élték a jelenlegi társadalomban.

Egyetértek a 4-es hozzászólóval.

az ember nem az égből származik, mert Földi rendeltetésű. A halál a büntetés, amiből Isten újra életre kelti a rendeltetése alapján.

Mivel az ember nem égi, ezért nem lesz égi élete rendeltetése, a megváltás a földi élet lehetőségét hivatott helyre állítani.

"az ember nem az égből származik, mert Földi rendeltetésű"

Attól még származhat az égből

7

Emberként, egyetlen egy valaki mondhatta el, hogy az égből származik:

(János 8:23) . . .„Ti innen a földről vagytok, én pedig felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok.

Az embert Isten, ennek az életformának az alapjaiból hozta létre. Majd életre keltette az életfunkciók beindításával.

(1Mózes 2:7) . . .Isten megformálta az embert a föld porából. . .

(1Mózes 2:7) . . .az orrába lehelte az élet leheletét,. . .

(1Mózes 2:7) . . ., így lett az ember élő . . .

Jézusról mondta egyedül, hogy az égi életét plántálta Mária méhébe, fizikai testet készítve neki.

Más emberről nem mondott, nem állít ilyet.

(Héberek 10:5) 5 Ezért amikor eljön a világba, ezt mondja:..... "de testet készítettél nekem".

Tehát Jézus jött az emberi világba, mások nem, mert eleve ebben a formában hozta létre az első embert, és ennek a rendeltetésnek megfelelően szaporodnak is.