A katolikus egyháznak a felszentelt tagjai számára előírt cölibátus (papi nőtlenség) esetleges eltörlése sokkal közvetlenebbé tenné a papok és az általuk vezetett nyáj közti viszonyt?

Nem feltétlen. A közvetlenség inkább a habituson múlik. Itt nálunk a plébános ajtaja gyakorlatilag bármikor nyitva van. Nincs családja, vagyis neki a plébánia a családja, azért van, hogy itt végezze a szolgálatát. Azt kéne megérteni, hogy senki sem lesz automatikusan jobb ember csak azért, mert családja van. Arról nem is beszélve, hogy számos, nem felszentelt személy, tehát "civil" él cölebsz életformában. Én több orvost ismerek, akiknek nincs családja, de így a teljes életét a hivatásának szenteli. Őket sem ítéli el senki.

A pap hivatása során is számos olyan helyzet van, amikor ez a függetlensége jelent előnyt. Protestánsoknak ezt talán nehezebb megérteni, de a mi Egyházunkban pl. a haldoklóknak a szentségkiszolgáltatás egy kulcsfontosságú szolgálat. Papjaink ezt bizonyos időkben az életük kockáztatásával is végezték. Itt nincs az, hogy "majd megyek holnap reggel, mert most éjjel 2 van és épp beteg a gyerek". Ebben a kérdésben már bocsánat, de nem a család az első, hanem a lelkek szolgálata.

"Nyilván a római katolikus egyház hitvédelmi oldala próbálja bizonyítani ezt a dogmát"

A cölibátus még mindig nem dogma. Te viszont érzelemből érvelsz: "mivel katolikus oldal írja, ezért eleve nem lehet igaz".