Az ókori többistenhívő vallásokban a hívek miként gondolkodtak az isteneknek ajánlott áldozatokról?

Az áldozat eredeti célja, hogy visszaadjanak valamennyit az isteneknek abból, amit tőlük kaptak. Ez a fajta áldozat még a keresztény kultúrkörben is fennmaradt népszokások formájában. Aztán a klasszikus többistenhívő vallásokban emellett kialakultak az áldozat különböző fajtái, az engesztelő áldozat, és az istenek jóindulatáért bemutatott áldozat, csak úgy általában, vagy valamilyen vállalkozás (pl. háború) kapcsán. Az áldozati állatokat legritkább esetben égették el, inkább csak szimbolikusan égettek el belőle valamennyit (kisebb húsdarabot vagy esetleg csak szőrt). Az áldozati állat húsát normál esetben megették, szétosztották a nép között. Ennek van egy olyan vonatkozása, hogy az istennek ajánlott áldozat elfogyasztásával az ember is egyfajta misztikus közösségbe kerül az adott istennel. Ez a kereszténységre is jellemző, az ostya, mint Krisztus teste formájában.

Nem gondolom, hogy klasszikus politeista kultúrákban azt hitték volna, hogy az áldozat vére vagy füstje fizikailag is eljut az istenekhez (korábban, kőkori kultúrákban még simán hihették ezt), inkább valamiféle mágikus átlényegülést gondoltak mögé, sőt az sem kizárt, hogy már csak szimbolikusan értelmezték azt, hogy az istenek "magukhoz veszik" az áldozatot.

Hát ezt nem hiszem el. Az emberek bedőlnek a Diavol cselvetéseinek.

1. Istenek soha nem léteztek. Sátán démonai lejottek a földre kefélni az emberekkel és létrehozták az óirásokat. Ezek az óriások meg a démonok eljátszották az istenek szerepét, őket hívták baálnak, zeusznak, stb. Ők rendeltek el hogy aldoztatnak nekik. Azért csinálták hogy az emberek a Sátánt imádják, ne higyjék el hogy Egy Isten van a mi Istenünk és hogy higyjék úgy hogy tőlük ered az áldozat meg az ostyázás.

Isten vagyis Jézus alapította az Euharisztiat ami az ostyázás. Én már 10 évesen rájöttem hogy istenek nem léteznek csak a gonosz cselvetesei.