Ha pap lennél, és valaki meggyónná neked, hogy egy iskolában élesített, időzített bombát helyezett el, akkor mit tennél?

bűnbánat szentségéből fakadó megbocsátás joga – ahogy pl. már Szent Ambrus is kifejezetten írja – „kizárólag a papoknak lett megengedve”. (Sőt, a katolikus tanítás szerint, kizárólag a püspököknek van meg eme hatalma, és a papok csak felhatalmazással szolgáltathatják ki e szentséget, amiről pl. Szent Cyprianus is ír.) Mindez Jézus utasításaiból következik, aki 12 „küldöttet” (aposztolosz, azaz apostol = küldött) választott maga mellé, hogy megváltói művét mindenki számára jelenvalóvá tegyék. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” – mondta Krisztus (Jn 20,21; vö. Jn 17,18). Ennek a küldetésnek a része a bűnök megbocsátásának a hatalma (vö. Mt 9,6-8; Jak 5,14-16), ami a legvilágosabban a Jn 20,21-23-ból derül ki. Itt Jézus kizárólag az apostoloknak adja meg e csodálatos eszközt, és ugyanez a kizárólagosság derül ki a többi igehelynél is, ahol ugyanerről van szó, mint pl. a Mt 18,18-ban, vagy a 2Kor 5,18-20-ban. Mivel a püspököket először az apostolok kenték fel kézrátétellel, majd az apostolok halála után a püspökök folytatták, mind a mai napig, ezt az átörökítést, ezért csak annak van joga és hatalma kiszolgáltatni a bűnbocsánat szentségét, aki az apostoli jogfolytonosság részese. Ez kizárólag a Katolikus Egyház püspökei, illetve a keleti ortodoxok püspökei számára adott. Tehát más nem tudja a bűnvallomást tevő embert feloldozni bűnei alól, bármennyire is szeretné, vagy bármennyire is szent és igaz keresztény.

A bűn megbocsátásának egyetlen útja a keresztségen kívül a bűnbánat (avagy bűnbocsánat, kiengesztelődés) szentsége, de van egy amolyan mellékösvény is, csakúgy, mint a keresztségnél is (gondolok itt a vágykeresztségre), amely bár nagyon bizonytalan, de talán járható, és Isten kegyelme és irgalma folytán talán lehetőségként áll fenn azoknak, akik nem részesedhetnek a szentségben. Megpróbálom összefoglalni.

A bűnt ténylegesen mindig Isten bocsátja meg, de ehhez a bocsánathoz, amiként a keresztséghez is, szentségi jelet rendelt (a két szentség hasonlóságát már az Egyházatyák is kifejtették: a keresztség a víz keresztsége, míg a bűnbocsánat szentsége a könnyek keresztsége). Két okot említek meg, hogy miért. Egyrészről azzal kezdeném, hogy a bűnbocsánat elengedhetetlen része a bűnbánat. Ha nincs bűnbánat, akkor nem érvényes még a feloldozás sem. A katolikus teológiában kétféle bűnbánatról beszélnek: a tökéletes bánatról, és az egyszerű bánatról. A tökéletes bánat az, amikor a bánat indítéka a szeretet Isten iránt. Ha a bánat csak ebből fakad (és nem pl. félelemből, vagy a bűn undorától), akkor bűnbánatunk tökéletes, és ez eltörli a keresztség után elkövetett bűnöket. Ám csak akkor, ha ez a szentgyónás elhatározásával jár együtt. Egyrészről azért, mert senki sem lehet biztos abban, hogy bűnbánata tökéletes (vö. pl. Péter 3-szori szeretetvallomását a Jn 21,15-17-ben, ahol nem mondja ki az „agapaó” szót); másrészről pedig azért, mert az Istennel való kiengesztelődésnek szükségképpen együtt kell járnia az Ő Egyházával, Krisztus Testével való kiengesztelődéssel, amit Jézus az „oldás és kötés” rabbinikus formulájával fejezett ki.