Miért szükséges,hogy a shabbat, a pihenőnap, a 7. nap pont szombatra essen? Mi van kedden shabbatolunk?

Hetednapi adventisták és ortodox zsidók azt mondják, hogy a hét nap a teremtés óta töretlenül ismétlődik, és amit mi szombatnak hívunk, az pont 7×n napra van a teremtés hetedik napjától.

Én katolikusként úgy gondolom, hogy mindegy, hogy melyik nap, de következetesen meg kell tartani. A katolikusoknál és ortodoxoknál ez tradicionálisan vasárnap, mivel a vallás közösségi dolog, ezért érdemes ehhez igazodni, hogy együtt ünnepelhess a többi emberrel.

"Dolgozik 6 napot és kedden a pihenőnapján megemlékezik az Úrról."

Már nincs sabbath. Ha neked így kényelmes, csináld így. És olvass többet Páltól

Kérdező,

Ez a hozzáállás az általános emberi lázadás maga. Nem törődünk azzal, hogy az Örökkévaló Isten a teremtés során megjelölt időpontokat, mint szent/elválasztott szakaszokat, amelyek az Ő pecsétjei, az Ő munkájának mérfölkövei; az sem érdekes, hogy amikor szavakkal és konkrét rendelésekkel útmutatást adott nekünk, akkor pontosan lefektette, mit kell tennünk ezeken a megszentelt napokon; elfelejtjük, milyen súlyos következményei voltak az engedetlenségnek az Isten népe között kezdettől egészen az apostoli tanúságokig. Ez mind nem számít, mert én bölcsebb vagyok, és jobban tudom, mi a jó nekem, mint maga az Alkotóm, akitől az életet kaptam. Elhajítjuk a tökéletes "használati utasítást" az élethez, és megyünk a magunk feje után.

Ez a viselkedés még emberek között is tiszteletlenségnek és utálatosnak minősül. Mennyivel inkább helytelen a Mindenség Urával szemben.

6-osnak:

Róma

14,4 Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? [Jak. 4,12.] Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.

14,5 Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. [Kol. 2,16.]

14,6 A ki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. A ki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.

14,7 Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: [2 Kor. 5,15.]

14,8 Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. [2 Kor. 5,15. 1 Thess. 5,10.]

14,9 Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. [Csel. 10,42.]

14,10 Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.

Kolossé

2,16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: [vers 4.8. Róm. 14,2.3.5.6.17. 3 Móz. 7,10.10,9. 4 Móz. 6,3. Jer. 35,8.]

2,17 Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. [rész 9,10. Zsid. 8,5.10,1.]

2,18 Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.

7es

Az idézett helyek egyike sem teszi érvénytelenné az Örökkévaló egyik legelső szellemi tanítását, amit az emberiségnek megadott: a hetedik napi nyugalom fontosságát és szimbolikáját.

A római levél 14. fejezete végig az étkezésbeli/böjtölési szokásokról szól egyébként, és semmi köze az Isten ünnepnapjaihoz.

A Kolossé idézet helyes fordításban:

"amelyek a jövendők árnyékai, a test(ület) pedig a Krisztusé.""

NINCS benne sem "csak", sem "de" (tessék megnézni a görögben!), a két dolgot nem szembeállítja egymással, hanem kimutatja, hogy minden része a törvénynek végeredményben Jahsuára mutat (a parancsolatok célja a Felkent), de ettől még maga a jelkép nem lesz sem rossz, sem hiábavaló, sőt. Mivel mi már pontosan tudhatjuk, hogy kire mutatnak ezek az "árnyékok", még inkább örömmel gyakorolhatjuk azokat, hiszen nem betű alapján, hanem szívünkbe írt meggyőződéssel követjük a Felkentet (aki maga is mindenkor megünnepelte a rendelt napokat).

Ha pedig ez:

""Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért (az eredetiben étel és ital van), avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában""

azt jelenti, hogy tiltva van az ünneplés, akkor hogyan értelmezed azt, amit Pál Timóteusnak írt:

""Senki a te ifjúságodat meg ne vesse""

Vajon ez azt jelenti, hogy tilos ifjúnak lenni? Hiszen a mondatszerkezet ugyanaz, mint a kolloséi levélben. A helyzet az, hogy mindkét esetben ugyanaz az értelme a szövegnek: 'ne törődj vele, ha emiatt mások megszólnak'. Egyik helyen a túl ifjonti korról van szó, a másik helyen az ünnepek megtartásáról. Vagyis a kolossebeli gyülekezet ünnepelte a szombatot, az újholdakat és az éves ünnepeket, és Pál azt írja nekik, ne bánják, ha emiatt mások elítélik őket.

Kérdező,

az Írások tanúsága szerint Jahsua mindig megtartotta az Isten rendelt ünnepeit, köztük a szombatot, és sohasem jelezte, hogy rosszkor lenne. Az azóta eltelt idők során pedig az ortodox zsidóság féltve őrizte hagyományait, amelyek közül elég jelentős a szombatünneplés, és az ő sabbath-juk ma is egyezik a mi heti szombatunkkal. Vagyis minden valószínűség szerint az általunk szombatként ismert nap valóban a megszentelt hetedik nap.

Az évszázadok folyamán sokszor volt naptárreform, dátumok átváltása erre-arra, de olyan sosem fordult elő, hogy hétfő után csütörtök jött volna. Ez a ciklus állandó a mi korunkig.

A shabbat ura maga a Felkent, az Isten Fia, nem pedig az emberiség. Számunkra ez egy ajándék. Az idézet, amire gondolsz, így hangzik: "És monda nékik: A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura." Ez annyit jelent, hogy a Felkent a mi Urunk, és ezáltal ura a rendelt napoknak is, amiket az Örökkévaló megadott az emberiségnek, hogy ünnepelhessék. Ezek jelek, és kiváltság és öröm részesedni bennük. Továbbá azt is mondja ezzel, hogy a SZOMBAT lett az emberért, nem pedig a kedd vagy a vasárnap.

Nyilván ezek az elnevezések minden nyelven és korban változnak, és tudható, hogy eredetileg a héberben csak sorszámokkal jelölték a hét napjait (meg a hónapokat is). Egyedül a hetedik napnak volt neve, mert a Teremtő megáldotta, és megosztotta velünk:

"Ezek azok az ÉN ÜNNEPEIM: Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken." (3Móz.23:2-3)