Hogyan kell azt értelmezni, amikor a Biblia több helyen is azt írja, hogy Isten megbánta, amit tett vagy tenni akart?

Ezek bizony kételkedő gondolatok kedves kérdező. Ezeket a Sátán ültette a fejedbe. A Bibliának mindig mindenben igaza van. Ha bármi kétely vagy kritika támad benned azokat a Sátán sugallja beléd, hogy letérítsen.

Nincs semmiféle ellentmondás ebben. Ha valami annak tűnik az csak a sátán suttogása!

(Üdv, egy Sehova Kamúja)

Ezek ószövetségi idézetek. I. egy szabad, boldog gyermeket akart. Aki felnőve Őrá hasonlít, szabad és boldog. De az emberek máshogy éltek a szabadsággal.

Ez után lett az Újszövetség, "elküldte Fiát","az Ige testté lett, vagyis Isten emberré lett, hogy megváltsa ebből...

"Isten emberré lett, hogy az ember Istennél lehessen." - mondták az egyházatyák.

Gyönyörű imát tanított - a Miatyánkot. Kell ennél több?

Az ember eljuthat Hozzá. De tennie kell, akarni kell Istenhez közelíteni. Automatikusan nem megy. Miért? Mert az ember szabad. Választhatunk. "hogy mivé leszünk"?

1Jn3,1-2

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.

1Móz. 6,6.7 „Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, ... És monda az úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; ... mert bánom hogy azokat teremtettem.”

Jón. 3,10 „... és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.”

Itt különbséget kell tenni a jellemhez való kötődés, és a megkötözöttségtől mentes szabad értékítélet gyakorlati kinyilvánítása között. Az Isten jellemében való változatlanság nem jelenti azt, hogy Isten adott esetben nem változtatna a valakihez vagy valakikhez történő viszonyában, miközben a saját jellemében semmit nem változik. Isten akkor nem volna hű önmagához, ha jellemében változna, s egyszer a jóhoz, ill. a rosszhoz így, máskor meg úgy viszonyulna, vagyis egy adott időben pontosan ellentétesen ahhoz, ahogy korábban viszonyult.. Isten nem változik. Amikor azt olvassuk, hogy megbánta az Isten, hogy embert teremtett, az a héberben sajnálatot, bánkódást jelent /a náham szó jelentése szerint/, tehát Isten bánkódott a földre teremtett ember miatt, hogy ennyire elgonoszodott. A Bír 2:18-ban ugyanez a szó található:„megindult az Úr panaszaikon” és nem az van, hogy megbánta a panaszaikat. Ugyanez van 1Sám 15:11-ben, Isten bánkódott Saul miatt, nem pedig megbánta Saul királlyá tételét. Isten a jelleme szerint nem bánja meg a tetteit, de ettől függetlenül bánkódhat. (vö. 1Sám 15:29. Lásd még Jób 42:6) A Jónás 3:10-ben a szó jelentése: megkönyörülés/megengesztelődés – vö. Ámos 7:3, lásd a Káldi fordítást, ahol a büntetés elengedéséről olvashatunk, amit a nép bűnbánata váltott ki. Isten tehát nem változott meg, hanem másként viszonyult hozzájuk, mivel ők is változtak. Szodoma esetében sem változott meg Isten az ő jellemében, hiszen éppen az a lényeg, hogy az igazat és a gonoszt nem ugyanazon ítélettel sújtotta! És hogy még tíz igaz sincs a városban, azt eleve tudta. Pontosan az, hogy következetes a bűn megítélésében, abból is kiderül, ahogyan Kórét és a hozzá tartozókat megbüntette. (vö. 4Móz 16:20―35) Ami pedig Ezékiás meggyógyítását illeti, itt éppen hogy nem Isten megváltozásáról, hanem az Ő igazságos és szeretetteljes jellemének nagyságáról van szó, mivel megemlékezett Ezékiás szívhez szóló imájáról és őszinte könnyhullatásáról, és így tovább élhetett tizenöt esztendővel. (vö. 2Kir. 20:1―7)

Szerintem, mivel Isten abszolút, az akarata is abszolút. Ahhoz viszont, hogy Isten teremtésének célja megvalósuljon, az embernek is teljesítenie kell a felelősségét. Ha azonban az ember bűnt követ el, akkor keresztülhúzhatja Isten eredeti tervét. Ebben az esetben Isten elölről kezdi felépíteni az elveszett alapot egy másik központi személlyel egy újabb időszakban.

A Biblia az Ádámtól Noéig

tartó időszakot 10 generációnak tekinti. Isten ezalatt sok fájdalmas dolog és bűn tanúja volt a történelemben. Ádámtól kezdve az embernek mindig gondot okozott a saját felelősségének a teljesítése, ami miatt természetesen Isten bánkódott. De valójában nem az Ő korábbi döntéseit sajnálta, hanem az ember képtelenségét a céljának beteljesítésére. Mindezt annak ellenére, hogy Isten számtalan módon és alkalommal segítette az embert küldetése teljesítésében.

Noé kortársai tehát bűnös életet éltek, csak Noé találtatott igaznak. De végül sajnos ő is hibázott. Ezért az előző korszakot 10 újabb generációig tartó jóvátétel követte egészen Ábrahámig, ahonnan elkezdődhetett az Ószövetség kora.

Persze Saul sem vette figyelembe Isten elvárásait, ezért bánta meg Isten, hogy Sault királlyá tette. Az ő uralkodásának 40 évét Dávid volt hivatott jóvátenni újabb 40 év alatt. Azonban ő sem épített templomot Istennek, amiért Salamonnak kellett azt meglenni. 40 uralkodás után ő is bűnbe esett a sok felesége miatt, és mert nem lépett fel a bálványimádás ellen, amelyet részben ők is terjesztettek.

Szóval, soroljam még? Ezek azok, amiket Isten bánt, mert az ember visszaélt az Istentől kapott szabad akaratával.

Szerintem sem lehet Isten eredeti tervét keresztülhúzni. "Ahogy mondom, úgy teszek."Ézsaiás 9:11

De azt, hogy miként és mikor teljesedik be valami Isten tervéből, azt nagyban befolyásolja az ember válasza, együttműködési hajlandósága.

Pl. Isten eleve elrendelte, hogy Mózes vezeti be az izraelitákat Kánaánba, de mivel hibázott, végül Józsué fejezte be a küldetést.

Vagy, miért kérte Isten Ábrahámtól, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot? Azért mert előtte hibázott az állatok feláldozásánál.

Ha minden simán Isten akarata szerint történne, miért nem a Mennyországban élünk már? Azt akarja, hogy szenvedjünk? Ez is alap logika.

#1

Ha a sátán ülteti a fejembe, hogy épeszűen gondolkozzak, akkor tudod hogyan hangzik amit leírtál

#9

Felesleges gondolkodni. Azt már megtették a mindenható egyigaz nagyságos Vének az Őrtoronyból.

Nekünk csak el kell fogadnunk a végső Igazságot.

Aki filózgatni kezd meg gondolkodni az a Sátán tévútjának nyomdokaira akar lépni