A buddhizmus szerint mit kell tenni ahhoz, hogy valamelyik pokolra juss? Mi a "tökéletes recept"? Mi az az út, ami pokolra vezet?

Igen, gondolom a kérdésből eléggé lejött, hogy nem a nyugati, divat buddhizmusra gondoltam, amiben minden rózsaszínű cukormáz, meg minden hippi, meg mindent meg lehet tenni, következmények nélkül.

Az eredeti buddhizmusban nem mindenki világosodik meg, nagyon kemény ösvények vannak már pusztán a megvilágosodás szintjeinek elérésére is, nemhogy a teljes megvilágosodásra. Tiszteletreméltó Congkapa is hatalmas mester és szerzetes volt, mégis életének utolsó perceiben világosodott meg. Bizony igenis erényes élet, tudatosság és bölcsesség kell a létforgatagból való kiszakadáshoz.

És igen, a karma sokszor rettenetesen kegyetlen. Minden rossz cselekedetnek lesz karmikus következménye, pont úgy, ahogy a jó cselekedeteknek is. A következő életekre is egyértelműen kihat ez. Ha valaki rossz volt, akkor egész addig a préták birodalmába, vagy a nyolc tüzes/nyolc fagyos pokol valamelyikébe kerül, amelyeket narakáknak is nevezünk, ameddig nem a rossz, vágyaktól, indulatoktól, tudatlanságtól, rossztól vezérelt tetteiért nem vezekel eleget, és utána sem emberként születik újjá, hanem szép fokozatosan, rossz karmával állatként, majd rossz karmával emberként...

A poklok nagyon hasonlítanak az ábrahámi vallások Pokolára és a zoroasztrianizmus Angra Manju birodalmára, csak itt több is van a szenvedés mértékének megfelelően. Nyolc tüzes és nyolc fagyos pokol van. A különbség még annyi, hogy itt nem mindenki tölt ugyanannyi időt ott, bár van, aki így is szinte örökké ottmarad az előző tettei miatt.

Maga a Buddha is beszélt erről többször. Például akkor, amikor az életelvekről tanított egy szuttában. Ott elmondja például azt is, hogy most furcsán néznek rá azok a papok, kik nem mondanak le vágyaikról, és apácákkal, nőkkel hálnak, érzékiek, de tanításait majd akkor fogják megérteni, mikor egy tüzes pokolban sóhajtanak fel. Ugyanúgy tanításait csak akkor fogják megérteni azon aszkéták, akik emberi hamvakba fekszenek, amikor a megvilágosodástól teljesen eltávolodnak. Ezen helyeken a szenvedés megközelíthetetlenül hatalmasabb, mint a Földön, és ezen létformáknak teljes mértékben Mára az ura.

Néhány szimbolikus ábrázolás, a poklokról, azonban a valóságban nem teljesen fizikai szenvedésre kell gondolni: [link]

Szóval egészen pontosan mit kell elkövetni, hogy egy ilyen létformába kerüljön valaki? Milyen tettek a tökéletes utak erre?