Igaza lehet a Buddhának és más filozófusoknak, vallásalapítóknak abban, hogy szenvedést részben a vágyaink okozzák? Akkor miért fokozzuk őket?

"Újszülöttként sem voltak igazából olyan vágyaid, mint most. Kaptál enni, inni, de nem sóvárogtál irántuk."

Hát azért, akinek gyereke van, ezzel tudna vitatkozni...

"Újszülöttként sem voltak igazából olyan vágyaid, mint most. Kaptál enni, inni, de nem sóvárogtál irántuk."

De, az újszülötteknek természetes vágya, hogy enni, inni kapjanak. Később meg ennél összetettebb vágyak is vannak, amik már nem feltétlenül ösztönösek, pl. hogy elolvassak egy jó könyvet, elmejek sörözni a barátaimmal, megmásszak egy hegyet, stb., stb. ízléstől függően. Ismét mondom, akinek már nincsenek vágyai, az halott.

"A szerelemmel a felsoroltak közül nincs probléma, egészen addig, amíg nem válik ragaszkodássá. A ragaszkodás pedig szintén helytelen."

Ha helytelen a ragaszkodás, akkor mindig új kapcsolat kell? Annak semmi értelme. Ami jó volt azt többnyire meg lehet javítani, mindig tanul az ember, de közben nem kell mindig új ember.

Én egyetértek Kérdezővel abban, hogy a vágyak a szenvedés elsődleges forrásai. Ezt Buddha szépen le is vezeti, akit érdekel, utánaolvashat. (Itt nem "vallási maszlagról" van szó, hanem filozófiáról, az emberi működés ismeretéről, amiben pont a materialisták szoktak gyengébbek lenni.)

A teljes vágykioltás persze csak szerzetesi életmóddal sikerülhet (talán), és ez nem is elvárás a világi emberek felé. De ha tudatosítjuk magát a felismerést a vágyak és a szenvedés összefüggéséről, sokkal könnyebb és bölcsebb az élet.

Abban is egyetértek, hogy a jelen világ elég erősen ellenkező irányba nyom bennünket, lényegében a vágykeltés a fogyasztói társadalom hajtóereje. Az emberek pedig szeretik megmagyarázni maguknak, hogy a vágyakozás igenis jó, és a vágykiélés az élet egyetlen értelme. Ez részben a természetünkből is adódik, részben a materialista agymosás eredménye, ami rájátszik a vágyainkra és az élet értelmével kapcsolatos kétségeinkre.

Érdemes elgondolkodni ezeken, hiszen csak a tökhülyék nem látják, hogy miközben pazarlóan fuldoklunk az anyagi javakban, az életünk órási részét töltjük a szükséges pénz megszerzésével. Rengeteg boldogtalan, céltalan embert látunk mindenféle pszichés zavarokkal, akik a valóság helytelen értelmezésének áldozatai, és csak szaporítják a szenvedést a Földön.

Ha már Buddha: az első lépés a helyes szemlélet lenne, abból fakadnak a helyes gondolatok, szavak és cselekedetek. De ahogy több ezer éve, az emberek nagy részének a "szemét túl sok por fedi" ma is. A helyes felismerések és szemlélet komoly erőfeszítést kívánnak, mert kényelmetlenül szembemennek az elvárásokkal, a megszokott és kényelmes vaksággal.

Ezért aztán itt sem számíthatsz túl sok egyetértésre, kedves Kérdező. A világ világtalan, ez a dolgok rendje, és aki nem akarja, azt nem lehet felrázni a kábulatából. Olyanokkal érdemes ilyesmikről beszélgetni, akiknek a "szemét csak kevés por fedi".