Ha már megtértem és részesévé lettem a Szentléleknek, akkor hogyan lehetséges az, hogy a Róma 8:1-2- vel ellentétben én mégis érzek kárhoztatást és vádol engem a törvény?

Ha valóban részese lennél a szentléleknek, akkor inkább mások segítésén járna az eszed és ez adna örömet.

"Már a lelkiismeretem is olyannyira eltompult, hogy szinte már csak pislákol. "

Miért? Mi rosszat teszel?

Jézusnak is lehettek lehangolt napjai. Ez itt még nem a Mennyország. Hogy tudnál csak mosolyogni, amikor mások szenvednek?

Szia

Mit jelent számodra a megtérés? És mit jelent Isten és Krisztus szemszögéből a megtérés? Ha megtalálod a válasz ezekre a kérdésekre a Bibliában, akkor nem fogod magadat vádolni. Ha én írom le neked, nem fogod elhinni. Ezért kell személyesen meggyőződnöd mi az a megtérés. Krisztus végig erről tanított. Tehát az Ő útmutatását kell követned...nem úgy mint eddig.

Teljesen egyetértek a szerintem nagyon jó 3-as hozzászólással, csak kiegészíteném.

Ha egyszer valamikor korábban újjászülettél Krisztusban és megkaptad a Szent Szellemet, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy most is Krisztus Jézusban vagy, amiről a fenti ige ír. Jézus Krisztus, ahogy az evangéliumokban mondta magáról, azért jött, hogy a törvényt betöltse és nem azért, hogy eltörölje. Azaz Ő, mikor itt élt a Földön, tisztán élt, és betartotta Isten parancsolatait, tehát csak akkor van valaki Krisztus Jézusban (a fenti ige, a Róma 8,1-2 szerint), ha Isten parancsolatai szerint jár, azaz tisztán él, tudatos bűnök nélkül. Ha ez valakinek nem megy, azaz ha rendszeresen vétkezik, úgy hogy közben tudja (mert pl. nincs elég szellemi/lelki ereje, hogy tisztán éljen, és elkerülje a tudatos vétkeket), akkor az ige szerint nem Krisztusban van, hanem az ilyenkor az ige azt mondja róla, hogy "testben van" (vagy bűnben van). Ilyenkor a tudatos bűnök után kárhoztatása is lesz, természetesen, hiszen Isten azt várja, hogy tisztán, az Ő parancsai szerint éljünk. (De ekkor is rendszeresen bűnbánatot lehet tartani, bocsánatot lehet kérni, és akkor Isten megbocsát).

Na most ezzel szemben, amit eddig leírtam, létezik és nagyon elterjedt Magyarországon egy másik fajta tanítás, amit röviden hamis kegyelem vagy - finomabb formájában - eltúlzott kegyelem tanításnak lehet nevezni. Ez különböző formákban kb. azt tanítja, hogy ha egyszer valamikor korábban Jézushoz mentél, befogadtad Őt, újjászülettél, alámerítkeztél stb., akkor már minden oké! Ettől kezdve már örökre sínen van az életed, mindegy mit csinálsz, Isten feltétel nélkül szeret, agapé szeretettel, nincs többé kárhoztatásod, ne törődj a negatív érzésekkel, fókuszálj inkább az áldásokra, amelyeket Jézus Krisztusnak köszönhetően kapni fogsz. Az ilyen típusú tanítások általában eltúlozzák a kegyelmet és nagyon sok ember inkább összezavarodik, és nem koncentrál eléggé a szentségre és az erős imaéletre, ami a lényeg lenne.

Annak alapján, amit fent leírtál magadról, az a benyomásom, hogy nagyon valószínű, hogy te testi kereszténységbe kerültél, és ha így van, akkor a kárhoztatás, amit esetleg egyes bűnök miatt érzel, az valós, azaz Istentől van. Akkor tudsz megszabadulni ettől a kárhoztatástól, ha sikerül felkapaszkodnod egy jobb szellemi szintre, ahol már tiszta élettel a keskeny úton tudsz járni, ehhez azonban nagyobb szellemi/lelki erőre van szükséged. Senki nem tudja Isten parancsolatait jól betartani a saját emberi erejéből, hanem még az ehhez szükséges szellemi/leki erő is Istentől származik. Ahhoz pedig, hogy ezt az erőt megkapd Istentől, ahhoz ki kell fizetni az árat, azaz megfelelően sokat kell Istennel közösségben lenni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nem jársz közösségbe, akkor ez rendkívül nehéz, akkor nagyon sokat kell ehhez napi imaközösséget (ima + bibliaolvasás) tartanod, a világ jelenlegi állapotában több órát naponta. Azaz nem vagyok benne biztos, hogy igazad van, mikor azt írod, hogy ez "nyilvánvalóan több, mint elég kellene, hogy legyen", mert ehhez igen-igen sokat kell imádkoznod, hogy ez teljesüljön. Ez a sokkal nehezebb út.

Az egyszerűbb út, amit #3 javasolt, és Jézus Krisztus, az Úr is teljesen biztos, hogy ezt tanácsolná neked, hogy gyorsan keress magadnak egy jó közösséget. Az emberek a keresztény életvitelhez szükséges szellemi/lelki erő egy nagy részét az istentiszteletek során kapják meg (Zsoltárok 133,3), azaz ha elhagyod az istentiszteletek látogatását, akkor kapásból hatalmas hátrányba kerülsz. Az istentiszteletek látogatására igazából még parancs is van a Bibliában, Zsid 10,25 (ami elég rosszul van lefordítva a Károli Bibliában, nem azt jelenti, hogy az XY gyülekezetet, amibe járunk, nem szabad elhagyni, hanem azt jelenti, hogy a közösségbe járást, az istentiszteletekre járást ne hagyjuk el).

Persze tudom, hogy nem olyan könnyű jó közösséget találni. Egyes közösségekben előfordulhat, hogy kontroll alá vonnak, másokban esetleg nem túl jól tanítanak vagy nagyon erőltetik az adott felekezetre/gyülekezetre jellemző saját dogmatikát. Mégis vsz. jobb ha belevágsz és megpróbálsz megbirkózni az ilyenfajta problémákkal, jogod van akárhány közösséget meglátogatni, amíg találsz egy olyat, amelyikről úgy érzed, hogy jó neked, és aki keres, az talál. Ne tartson vissza az sem, ha most esetleg nem vagy szellemileg a topon, mindenki nyugodtan megjelenhet az istentiszteleteken, ha kicsit is jó az adott közösség, akkor nem fogják elküldeni.