Érzitek magatokban az eredendő bűnt?

Szia

Hát hogyne. Sajnos többször rájövök utóbb, amit olykor nem úgy, nem akkor kellett volna mondanom. Ez időnként félreértéshez vezet, vagy éppen nehezteléshez, amit azután rendezni kell. Ez csak egy példa arra, a tökéletlenség miatt nem vagyok eléggé meggondolt, és az Istentől kapott ajándékot, a beszédet a az örökölt tökéletlenség miatt nem vagyok képes úgy használni, hogy az mindenki építésére legyen. Ezzel kapcsolatosn azt írja a Biblia: „Az idejében mondott beszéd, oh mely igen jó!” — mondja a Példabeszédek 15:23. vagy: "Mint aranyalmák ezüsttálakban, olyan a megfelelő időben mondott szó." Péld. 25:11 Hát ezt sajnos eléggé elvétik mások is.

Hát, magát az áteredő bűnt már nem érzem, mivel azt a keresztség eltörölte, viszont a bűnre való hajlam - ami a szabad akaratból fakad - megmarad természetesen.

Fogalomtisztázás végett:

Áteredő bűn: annak a kegyelmi rendnek, kegyelmi épségnek az elvesztése, amit Isten a teremtéssel az emberiségnek szánt. Ezt az első ember elveszítette és innentől már nem képes az ember átadnia utódainak. Ezt a kegyelmi rendet a keresztség adja vissza. Személyes bűn, bűnre való hajlam megmarad, ezért kell egész életünk folyamán újból és újból visszafordulni a kegyelmi állapothoz.

No ezt kapjátok ki! - de legalább GONDOLKOZZATOK rajta:

NINCS BŰN! - legalább is nem úgy ahogy a vallások dumálják belétek.

Van viszont gondolattal, szóval, tettel, és mulasztással végrehajtott EMBERI TEVÉKENYSÉG, amely bárki, bármi (önmaga, embertársai, élő és élettelen környezete) ELLEN irányul.

Ez független attól, hogy ezt

– tudatosan,

- társadalmi szokások által jóváhagyva

– kényszer hatására,

– vagy gondatlanságból követi el bárki.

Lényeges, hogy talán a megítélésük lehet más!

Ismét szia

Figyeld meg, hogyan írta le Pál apostol azt a belső harcot, amelyet saját bűnös testével, bűnre való hajlamával vívott:

"Akkor hát a jó lett halállá nekem? Sose legyen úgy! Hanem a bűn lett azzá, hogy meglátsszon, hogy bűn, amely a jó által halált hoz rám; hogy a parancsolat által a bűn sokkal bűnösebbé legyen. Mert tudjuk, hogy a Törvény szellemi; de én testi vagyok, eladva a bűn alá. Amit ugyanis véghezviszek, nem ismerem. Mert amit akarok, azt nem cselekszem, hanem amit gyűlölök, azt teszem. Ha azonban azt teszem, amit nem akarok, egyetértek azzal, hogy a Törvény jó. De most már nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy bennem, azaz a testemben, semmi jó nem lakik; mert az akarat megvan bennem, de hogy véghezvigyem, ami jó, nincs meg. Mert a jót, melyet akarok, nem teszem, hanem a rosszat cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, már nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó bűn.

Ezt a törvényt találom hát meg a magam esetében: amikor azt akarom tenni, ami helyes, a rossz van meg nálam. Gyönyörködöm+ én az Isten törvényében a szerint az ember+ szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban+, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak? Hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így hát én magam az elmémmel Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének vagyok rabszolgája." Róma 13:25