Mi lehet az oka annak, hogy kialakult bennem egy olyan fajta aggályosság a hitem miatt úgymond, hogy reggelente az is problémát okoz számomra, hogy eldöntsem melyik zoknit vegyem fel, mert félek nem e követek el vele bűnt?

Kényszeresség, szorongás.

Szerintem először egy papot vagy lelkészt keressél fel, és beszélj vele. Aztán lehet, hogy azt mondja, hogy inkább menjél pszichiáterhez, akivel végigcsinálsz egy terápiát.

Nem véletlen mondják, hogy a vallás a világ legkárosabb dolga :)

Az is, nincs háború ami több életet követel mint a beteges hitük az embereknek.

Elsőre mást írtam volna, de hagyjuk inkább. Őszintén Jézus elítélne ezért? Te elítélnéd a szeretteidet?

A hitet ne keverd össze egy folytó rögeszmés misztikus érzéssel. A kereszténység célja nem az önelnyomás, hanem a szeretben kiteljesülés...

1-el ertek egyet.

Ez lehet, hogy kenyszerbetegseg. Az egy szorongasos zavar, es nem a hit resze, hanem kezelheto psziches problema. Nem ritkasag, hogy ebben a tunetben nyilvanul meg.

Elmehetsz paphoz / lelkeszhez, de egy jo pszichologus/ pszichoterapeuta tud ezen segiteni, pl. kognitiv-viselkedes terapiaval, (de masfajta is van).

Meg kellene próbálnod a hitedet nem az érzéseidre építeni és nem a lelkiismeretfurdalásaidra támaszkodni, hanem az értelmedre, amit Isten pont azért adott, hogy megóvjon attól, hogy csak az amúgy is eltorzult lelkiismeretünk vagy érzéseink irányítsanak.

Olvasd az igét, és próbáld megérteni, mi végre vagy a világon és mi a célja az új életednek Őbenne. Ne ragadj le egy-egy igeversnél, mintha a Biblia többi része nem is létezne.

Ez legyen a meghatározó, ehhez igazítsd a gondolkodásodat, és a lelkiismeretedet (értem ezt úgy, hogy ha olyasmi miatt van lelkiismeretfurdalásod, ami az ige szerint jó és szükséges, akkor utasítsd el a negatív, vádló érzéseket, gondolatokat, mert ahogy a másik kérdésedre is írta vki, ez lehet egy szellemi csapda...)

Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. (2 Tim 1:7)

A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. (1Ján 4:18)

Isten szeret, és tőled is csak a szeretetedet várja. "Nem baj", ha vétkezel, ha utána Hozzá fordulsz, sokkal nagyobb baj, ha félelemben élsz, és egy torz képed alakul ki Róla. Ahogy egy apa sem haragszik vagy veri meg a járni tanuló kisgyermekét, amiért elesik (újból és újból), hanem szeretettel felsegíti és kézenfogja, türelmesen tanítva és támogatva őt, úgy Isten is ugyanilyen szeretettel van feléd. Bízz Benne, bízz a szeretetében. Ne félj attól, hogy vétkezel, mert nem ez a lényeg. Hanem a Vele való kapcsolat, ami akár esés, akár állás által épülni tud. A tanítvány azért tanítvány, mert tanul, nem azért mert nem hibázik (akkor mester lenne), és nem szűnik meg tanítványnak lenni vagy nem harapják le a fejét azért ha hibázik, hisz pont ezért tanítvány, hogy tanuljon a hibákból. A kapcsolat a lényeg. A szeretetkapcsolat. Szeresd Őt, erre nézz, és ne attól félj, hogy mi lesz ha vétkezel. Mi lenne, Ő ugyanúgy fog szeretni, hisz a bűneink nem befolyásolják az Ő szeretetét felénk.